Skip to main content

A Baumgarten-díjasok

Vissza a főcikkhez →


1929.
Évdíjak*: Elek Artur, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő

1930.
Évdíjak: Elek Artur, Fülep Lajos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Németh László, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Aladár

1931.
Évdíjak: Bartucz Lajos, Elek Artur, Erdélyi József, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Révész Béla, Salgó Ernő, Tersánszky Józsi Jenő

1932.
Évdíjak: Füst Milán, Gellért Oszkár, Halász Gábor, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc; jutalmak**: Bányai Kornél, Fürst László, Gelléri Andor Endre, Kertész Manó, Reichard Piroska

1933.
Évdíjak: Erdélyi József, Gellért Oszkár, Gyergyai Albert, Illyés Gyula, Szép Ernő, Tamási Áron, Váczy Péter; jutalmak: Szabolcsi Bence, Török Sándor

1934.
Évdíjak: Gelléri Andor Endre, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Joó Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Turóczi-Trostler József; jutalmak: Dienes Valéria, Fekete Lajos, Fenyő László, Fodor József

1935.
Évdíjak: Füst Milán, Halász Gábor, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Szerb Antal; jutalmak: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor

1936.
Évdíjak: Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Weöres Sándor; jutalmak: József Attila, Prahács Margit

1937.
Évdíjak: Gyergyai Albert, Hevesi András, Illés Endre, Kodolányi János, Rapaics Raymund, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc; jutalmak: Balogh Jolán, Radnóti Miklós

1938.
Évdíjak: Barta János, Dallos Sándor, József Attila, Kós Károly, Molnár Antal, Nagy Lajos; jutalmak: Bohuniczky Szefi, Kampis Antal, Kardos László, Komor András

1939.
Évdíjak: Farkas Zoltán, Halász Gyula, Illés Endre, Jankovich Ferenc, Jékely Zoltán, Laczkó Géza, Molnár Kata, Szabó Zoltán; jutalmak: Bözödi György, Devecseri Gábor

1940.
Évdíjak: Joó Tibor, Komjáthy Aladár, Tóth Aladár, Wass Albert; jutalmak: Ambrózy Ágoston, Bóka László, Kádár Erzsébet, 940. Mátrai László, Tolnai Gábor

1941.
Évdíjak: Kerecsényi Dezső, Reményik Sándor, Réti István, Tompa László; jutalmak: Kállai Ernő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Takáts Gyula

1942.
Évdíjak: Berde Mária, Bohuniczky Szefi, Mátrai László, Ortutay Gyula, Rónay György, Szentimrei Jenő; jutalmak: Ember Győző, Vajda Endre

1943.
Évdíjak: Asztalos István, Bóka László, Fodor József, Jankovich Ferenc, Révay József, Tamási Áron; jutalmak: Képes Géza, Szabédi László

1944.
Évdíjak: Benedek Marcell, Gulyás Pál, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Lőrinc; jutalmak: Berda József, Csapodi Csaba

1945
-ben nem volt díjkiosztás.

1946.
Évdíjak: Füst Milán, Gyergyai Albert, Lukács György, Török Sophie; jutalmak: Devecseri Gábor, Hegedűs Zoltán, Kádár Erzsébet, Pogány Ö. Gábor

1947.
Évdíjak: Déry Tibor, Kassák Lajos, Szabolcsi Bence; jutalmak: Csorba Győző, Faragó László, Hajnal Anna, Kálnoky László, Pilinszky János, Trencsényi-Waldapfel Imre

1948.
Évdíjak: Bölöni György, Kerényi Károly, Vas István, Zelk Zoltán; jutalmak: Lányi Sarolta, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szentkuthy Miklós, Vajda Endre

1949.
Évdíjak: Ignotus, Képes Géza, Szabó Pál, Trencsényi-Waldapfel Imre; jutalmak: Benjámin László, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lakatos István, Nagy Sándor, Szigeti József

(Forrás: Babits Mihály Beszélgetőfüzetei, Belia György jegyzetei, Szépirodalmi, Bp., 1980, valamint Gellért Oszkár: Kortársaim. Művelt Nép, Bp., 1954.)

* 1932-ig 4000 pengő, 1933-tól 3000 pengő, 1948-tól 10-12 ezer forint.
** 1944-ig évi 1000 pengő, 1948-ban 4000, 1949-ben 3000 forint.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon