Skip to main content

Pénzváltó vers

Fábri Péter

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kié a pénz?


A márka mára régi márka lett,
pedig még nemrég bűvkörébe vont,
eltűnt a frank, a drachma és ha ez
így megy tovább, eltűnik majd a font.
A sok apró peseta és a líra,
déli népek lírai számai:
túlzó tízmilliók egy blokkra írva!
Már Itália is olyan mai.
A kirakat előtt számolt az ember,
bement a boltba, rosszul jött ki persze,
sosem számolt az átváltási marzzsal,
a pénzt fogához verve is elverte.
Fogynak a pénzek és fogynak a számok.
Megváltoznak a nagyságrendek sorra.
Ezer forintot euróra váltok:
összemegy négyre, mintha annyi volna.
Agyő, pénzváltók, agyő, kalkulátor,
itt a jövő, intelme nyersen ér:
ha most majd ötven évemet beváltom,
az vajon holnaptól húsz centet ér?

2003. 03. 28.























Hivatkozott cikkek

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2003. április, Évfolyam 8, Szám 4


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon