Skip to main content

Kudarcos viszony

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Két kis jelenet
Kié a pénz?


Bajos ember, kis Valaki,
Nono, lassan a testtel.
(Ady)



(1) Kopogtatnak az ajtómon.
– Ki az?
– A Pénz.
– Ma senkit sem fogadok.
– Privátim jöttem hozzád.
– El akarsz csábítani?
– Nagyon.
– Ma fáradt vagyok és öreg.
– Felvillanyozlak és megfiatalítlak.
– Egész nap mást kívántam.
– Ha beengedsz, akkor majd engem kívánsz.
– Biztos?
– Hogy kérdezhetsz ilyet?
– Akkor jöhetsz.
Dermedt a kilincs. Lenyomom, kitárom az ajtót. Jeges szél ront rám. Nem hátrálok meg, nyitva tartom az ajtót, míg bal lábam két ujja le nem törik. Ekkor veszem észre, hogy meztélláb vagyok. Ököllel a semmi arcába ütök.

(2) Egy barnára lakkozott ajtón névtábla: „Miss Money”. Bekopogok.
– Ki az?
– Én.
– A barátoddal heverészem.
– Melyikkel?
– Nem mindegy?
– Kedvenc barátommal, vagy azzal, akit megvetek?
– Mi bántana kevésbé?
– Nem mindegy?
– Kedvenc barátod hasán fekszem, gyűlölt barátod pedig a hátamra borult.
– Nekem már sehol sem jut hely?
– Hát semmitől sem riadsz vissza?
– Nem.
– Akkor gyere.
Kinyitom az ajtót. Mintha egy alagútba hatolnék be. Gyufát gyújtok, az ágyhoz lopódzom. Senki sincs ott. Felgyújtom a lepedőt.


































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon