Skip to main content

Pénz és halhatatlanság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kié a pénz?


Levegő, víz, föld, fény, növények, állatok és pénz, ez mind a világ szubsztanciája. Nélkülük élni – nem lehet. A földgolyóbis manapság ilyen, ha valaki olvas, akkor pénzt. Mi a fontosabb: a levegő, akárha viharzik, vagy a pénz? Még az is lehet, hogy a pénz, mert akinek az van, s az neszez, lesz levegője is, ám nem biztos, hogy pénze is lesz, ha csak levegője van. És így tovább logikusan és halkan.

A pénz olyan szubsztancia, amely, a jelen és a múlt zenéjeként, az ember teremtménye. Az egyetlen ilyen szubsztancia volna, ha nem volna még egy ilyen, nevezetesen, Isten, hangozzék érte zsolozsma. De Isten létét, hallok ilyeneket állandóan, kétségbe vonják. Viszont a pénz létét kétségbe vonni, bár lehet, de felesleges, annyira világba csilingel vagy zizeg. Aki, mint jómagam is, hanyagolni szeretném, halálra vagyok ítélve, bár könnyeket azért igyekszem nem hullatni magamért. Halálom után, talán abban reménykedhetem, nem lesz szükségem sem pénzre, sem palotára. Ha meg szükségem lesz, ami nincs kizárva, akkor meg mire fel zengedezzek halálomról?

Ilyeneket soha le nem írnék, tudatom, ha nem volna logikus és lehetséges, hogy a pénz és a halhatatlanság párban jár.






Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon