Kandi, mint aki elfelejti a színt,
nem vakul meg, csak elfelejti, nézi,
és nem jut eszébe az almáról, hogy piros,
a pirosról, hogy alma – a pirosról
nem jut eszébe semmi. Vizsgálhatatlan,
mire jut így. Zavarhatná, hogy
öregszik. Mondjuk, legyen a színvesztés
az öregség. Legyen, hogy reggel kinyílt
a szeme, fényhívó napja lett, legyen, hogy
megtelt délre csurig, délutánra
kicsordult a fölöslege. Legyen, hogy
estére elszivárog, amit még egyáltalán
el lehetne mesélni. Ne legyen Kandinak
nehéz a föld, ha egyáltalán
megtanul élni.
- Kultúra [6]