Skip to main content

G. István László

G. István László: Ötvenhatodik védőbeszéd

Kandi, mint aki elfelejti a színt,
nem vakul meg, csak elfelejti, nézi,
és nem jut eszébe az almáról, hogy piros,
a pirosról, hogy alma – a pirosról
nem jut eszébe semmi. Vizsgálhatatlan,
mire jut így. Zavarhatná, hogy
öregszik. Mondjuk, legyen a színvesztés
az öregség. Legyen, hogy reggel kinyílt
a szeme, fényhívó napja lett, legyen, hogy
megtelt délre csurig, délutánra
kicsordult a fölöslege. Legyen, hogy
estére elszivárog, amit még egyáltalán
el lehetne mesélni. Ne legyen Kandinak
nehéz a föld, ha egyáltalán
megtanul élni.

G. István László: Egy távozó ódája


Elégedett vagy most. Puha arcodon
megült a zsír, szájad csupa új penész,
és nincs szemed, mikor kipislogsz,
kétlyuku gomb gurul el belőled.

Szuszogsz, alig van már levegőd, az is
csak, mint a rossz szél, fúj kifelé, fejed
nem is kerek, csak krumpliforma,
orrod alatt kicsi forradások –

Penészes szájad már soha nem beszél.
Ahogy kipislogsz, gomb fut az égen át,
nagy búcsuzó lelked büdös szél.
Nézed az arcod. Elégedett vagy.















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon