Skip to main content

À la recherche

G. István László

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Kerestem hány éven át, hogy
rálelek, mert lépcső és a lejtmenet
álmomban annyiszor volt élőbb,
mint az ébrenlét vattázott álmai,
de nem találtam semmi sarkot,
pedig vonatút, vidéki kúria, japános
fűszerek, majdnem összeállt, hogy ki
is vagyok. Ott felnőttként
tudtam jelezni, hogyha egy tér hozzám
tartozik, ott zászló volt kezemben
földbeszúrni, nőt a nap felé
emelni, erő magasba íveltetni éveket,
és mellemben belülről feszült,
hogy téged, Mnémoszüné nem
szolgáltalak, volt hely magamban
venni levegőt, az elárvulásnak
más ütemére ingott bennem
az idő, máshogy lett nappal, máshogy
éjszaka, nem ködözte össze
minden percemet, hogy szóvá
kell lenned, ha vagy még, emlékezet.

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2007. szeptember, Évfolyam 12, Szám 9


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon