Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. szeptember, Évfolyam 12, Szám 9

Vers

G. István László: À la recherche

Kistotál

Beszélő-beszélgetés

Neményi László - Révész Sándor: „Le lehet rajtunk verni”

Horn Gáborral Neményi László és Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Rosszkedvünk nyara

Vendégkönyv

Seres László: Szebb jövőt! Boldogabb Für Lajost!

Naszódi László: Art Garfunkel Peoriában

Avagy az amerikai értékrend

Játéktér

Pap András László: A polgári törvénykönyv esete a gyűlölet-beszéddel

Kovács Gábor: Hannah Arendt két modernitása

Noszkai Gábor: Kisebbségvédelem vagy államvédelem?

A magyarországi kisebbségvédelem tizenöt éve

Befejezetlen múlt

Majtényi György: Folt a kék díványon

Az uralmi elit életformája Magyarországon az 1950-es, 1960-as években – I. rész

Kultúra

András László - Babiczky Tibor: „A bajok voltak a szerencséim”

Beszélgetés Réz Pállal

Márton László: Kedvenceink dédelgetése

Bazsányi Sándor: „Bízvást!…”

A hazaféltés romantikus alakzatai

Borbély Szilárd: Az anyaghoz

Vajda Mihály: Egy szomorú színjáték dokumentumai

Szilágyi Lenke képei Stuttgartban

Halmai Tamás: Fonódni fényvető szavakba

Változatok lírára és líraiságra – I. rész

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon