Seres László

Nyomtatóbarát változat

Röhej a Magyar Gárda? Hát persze, de nem csak az. Róla szóltak az elmúlt hetek, míg végül a Budai Várban, Sólyom László munkahelyének tőszomszédságában Für Lajos, mi­után – nem alaptalanul – „kétségbeesésről és a reményről” motyogott va­lamit, nagy nyilvánosság előtt üzembe helyezte az első 56 gárdistát. Az akut nácive­szély­re rácáfolni látszik, hogy a Jobbik egyenruhás alakulatai az alapítók első nyilatkozatai szerint nem a cigányokat, hanem a parlagfüvet irtják majd, ezen kívül a „vér­szí­vókkal” ellentétben ők véradással nyitnak, valahol félúton az SA természetvédő tagozata és a Vöröskereszt között.

Für Lajos az avatáson nem volt hajlandó az MTI-nek nyilatkozni, mit is keres ő ott, és mi is az egésznek a célja; ezt, mondjuk, megértjük, Lajos az ennél kisebb intellektuális kihívásokat sem kedveli. Amikor arról ábrándozik egy lapinterjúban, hogy a demokráciát diktatórikus esz­kö­zökkel kellett volna bevezetni nálunk, elgondolkodhatunk azon, hogy ez az ember felelt nálunk dr. Antall kormányában évekig a honvédelemért. A szel­lem erejét azonban nyilvánvalóan továbbadta Vona Gábor Jobbik- és Gárda-elnöknek, aki a Nap-kelte ellenséges ölelésében közölte, nem mástól, mint az EU- és NATO-tag Románia támadásától kell félteni a nemzetet, s milyen jól jön majd az ellen egy önkéntes véderő. Na ez lenne a Magyar Gárda: visszaveri Basescu csapatait, térdig gázol a par­lag­fűben és a cigánybűnözésben, időn­ként ránéz a me­le­gek­re, nem terjeszkednek-e túl a gay bar határain, majd el­men­nek a rendelőbe, és vérüket adják a magyar egész­ség­ügynek.

Nem, a gárdaügy sajnos nincs elintézve az ezote­ri­kus-kriptohungarista egyleteknek kijáró Monty Python-féle helyzetleírással, mert bár a helyzet röhejes, de más minőségről van itten szó. Egy olyan parlamenten kívüli párt próbál egyeduralkodó státust szerezni a szélsőpolgári közegben, egy olyan párt próbál fiatalokat szervezett formába préselni, lő- és önvédelmi gyakorlatokra vinni, amely konkrét ki­sebbségeket fenyegetett meg igen akut módon, plusz tavaly ősz óta több önkormányzatban is a Fidesszel mű­ködik együtt. Bár a Fidesz az utolsó pillanatban elhatárolódott a szervezettől, emb­le­matikus ’56-os arca, Wittner Mária azért csak elment és csak beszédet mondott a gárda ava­tásán. (Erről a Fidesz sajtóosztályán annyit mondtak: a párt nem tudott arról, hogy a képviselő felszólal a rendezvényen.) És ugye mostantól katolikus, evangélikus és református papot is bármikor lízingelhetünk paramilitáris alakulatok zászlainak felszentelésére.

Ám sem a Magyar Gárda ügye nincs elintézve a vá­lo­gatott közröhejek felsorolásával, a Fidesz fele­lős­ségének felemlegetésével, sem a lelkes, de borzalmas magyar antifasizmus nincs kitárgyalva azzal, hogy folyamatosan azon siránkozunk, milyen kevesen is tüntettek a gárdisták ellen. Állapítsuk meg: nem baj – azok után, amiket az ellendemo helyszínén mondtak (TGM: „a kapitalizmus termeli ki a fasizmust”) és tettek (a Magyar Nemzet újságírójának vegzálása, Tomcat atrocitálása).

A probléma nemcsak az, hogy TGM személyében Magyarországon még 2007-ben is egy deklarált marxista lehet az antináci demonstráció fő szónoka (holott ha valaki, ő biztosan tudja, hogy a fasizmusnak valójában a szocialista-kollektivista eszmékkel vannak közös gyökerei, nem az individualista piacpártisággal), hanem, hogy ennek a ténynek következményei vannak.

Mint kiderült, a szélsőjobboldaliak, a Fidesz és TGM sze­rint is alapvetően Gyurcsány csomagja és magatartása tehet a gárdák létrejöttéről. Ha Pörzse Sándor szerint a gárdát voltaképpen a miniszterelnök hívta életre; ha Varga Mihály azt mondja, a miniszterelnök nélkül nem lenne Magyar Gárda; ha TGM lényegében azt kérdezi költőileg: mit várhatnak a fiatalok egy „igazságtalan, elnyomó” rendszertől (és ezt a kérdést a tüntetés többi résztvevője is osztja), akkor itt egy igen súlyos társadalmi konszenzus látszik kialakulni, ami miatt hatástalan mindenféle betiltási célzattal induló ügyészi vizsgálat.

Hiába kéri fel Gyurcsány a legfőbb ügyészt, hogy „kövesse különös figyelemmel” a gárda működését, és „a hatályos jogszabályokkal, valamint a magyar alkotmánnyal ellentétes cselekmény esetén haladéktalanul lépjen fel”, ez mellékvágány. A miniszterelnöknek nem a – hatáskörétől igen távol eső – szervezetbetiltási lehe­tőségekkel kéne fog­lal­koznia, hanem azzal, hogyan tudná több hiteles­ség­gel, meggyőződéssel és érvvel megvédeni a piacpárti refor­mo­kat (és az egész rendszert) azoktól, akik azokat (és az egész rendszert) balról, jobbközépről és szélsőjobbról is kiiktatnák, hogy helyébe a nemzeti/szocialista variációk valamelyikét helyezzék.

A Magyar Gárda létrejötte újfent bebizonyította, hogy a valódi különbség nem baloldal és jobboldal, ha­nem individualizmus és kollektivizmus között van. A lőtéri ki­kép­zéseknél, fiatalok egyenruhába bujta­tásánál, naciona­lista és revizionista ideológiai ok­ta­tásánál nem kevésbé veszélyes a liberális demokráciára az állandó náciveszélyt vizionáló, a baloldali kollektivizmusra és a Che-pólókra vak komcsi anti­fasizmus, az ál­lí­tólagos nyilasveszély (Bácsfi Diána, Szabó Albert stb.) ürügyén rendszeresen elő­buk­kanó balos törvényszigorítási láz, amely a szólás, a gyülekezés és az egyesülés alapvető jo­gait érintheti.

Magyarországon a demokrácia és a kapitalizmus úgy működik, hogy egyre kevesebben becsülik, egyre többen egyre kevesebbet tudnak az egyén jogairól, szabadságáról, felelősségéről, arról, mik is lennének az alapjai mindannak, amivel itten 17 éve pöcsölünk. Ráadásul az intéz­mény­rendszer is recseg-ropog. Érdemes néhány dolgot újratervezni – mielőtt mások terveznek újra minket.

A cikk megjelenését a Centre for the New Europe (CNE) támogatja.

• Vendégkönyv

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges