2013. április 9.
3 hozzászólás
Orbán Viktor úgy gondolja, joga van betiltatni egy demonstrációt, ha nem tetszik neki. Ez (újabb) merénylet alapvető szabadságjogaink ellen. A sokadik természetesen, és a gyülekezési jog tekintetében sem az első. Az előző kormányoknak is voltak ebben bűneik bőven. De olyan mélyre magyar kormányfő a gyülekezési jogról szóló 1989/III. rendszerváltó törvény megalkotása óta még nem süllyedt, hogy azzal merjen kiállni: utasítást adott egy tüntetés betiltására. Teljesen mindegy, milyenére. Ha az egyiket betilthatja, bármelyiket betilthatja. Be is fogja, mert nem is szívbajos és nem is demokrata.
A gyülekezési törvény sem a kormányfőnek, sem másnak nem ad lehetőséget a bejelentett demonstrációk tartalmi alapon való betiltására. Ezért gyülekezhettek a nácik az első Orbán-kormány, a mostani Orbán-kormány és a kettő közötti szoc-lib kormányok alatt is.
A hatályos gyülekezési törvény csupán politikamentes, technikai tiltó okokat ismer. A törvény szerint „Ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja.” Slusz! Az Orbán emlegette ködös indokkal, hogy egy demonstráció „csorbítja a kisebbségek alkotmányos jogait”, tiltani nem lehet.
Orbán Viktornak ellenzékben is, kormányon is megvolt minden lehetősége rá, hogy valamilyen tartalmi korlátozást is beépítsen a gyülekezési törvénybe, még ha ez a magamfajta szélsőliberálisoknak nem is tetszett volna (most sem tetszene). 2010 előtt meg lehetett volna erről állapodni Gyurcsányékkal, mert ez a gondolat tőlük sem állt távol, csak akkor kellettek a Fidesznek a „Nemzeti Érzelmű Motorosokkal” egyívású köztérszennyezők. 2010 óta meg bármely kétharmados törvényt úgy irat át a szolgalelkű frakciójával, ahogy akar. A gyülekezési törvénnyel csupán annyit tett, hogy kivetette belőle, hogy „a gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását”. Az alkotmányt helyettesítő dokumentumban ehelyett csupán annyi áll, hogy „mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.” Nem véletlenül fokozták le ezt az alapjogunkat sem.
Ha egy rendezvénynek olyan az útvonala, hogy egy korábban lekötött rendezvényt megzavarhat, akkor az közlekedési oknak épp elég. A milliók elgázosítását pártoló, mélysötét lelkű náci motorosok fölvonulását ezért a rendőrségnek kötelessége az adott helyen és időben megtiltani. Orbán legfeljebb az értetlenségét fejezhette volna ki, hogy a belügyminisztere kézivezérelte rendőrség miért nem védi meg a rendezvényt, amit a magyar kormány is hivatalosan támogat. Ennyi épp elég lett volna. Orbán nem azért tolta föl magát döntőbírónak politikai alapjogaink fölé, hogy védettek legyünk a nácikkal szemben, hanem azért, hogy védtelenek legyünk vele szemben.
- PoliBlog [3],