2016. február 28.
Nagyszerű emberi tulajdonságaival, kvalitásaival, a következetesen képviselt univerzális értékeivel, az államszocializmusban kifejlődött szisztematikus rendszerkritikai készségével, a több évtizedes munkásságával, közéleti szereplései során az elesettekkel szemben érzett felelősségérzetével, a rászorulók védelmével kapcsolatos nagyon erős és kitartó elkötelezettségével olyan magasságokba jutott, amelynek az elérhetetlensége és megközelíthetetlensége okán az utána következő generációk eszményként tekintenek személyére. A szerénysége miatt bizonyára˛túlzónak tartja az eszménykép „titulust”, de úgy vélem, abban, hogy ez mennyire így van, sokan egyetértünk.
Havas 70 – I. kötet >>> [3]
Havas 70 – II. kötet>>> [4]
Nagyszerű emberi tulajdonságaival, kvalitásaival, a következetesen képviselt univerzális értékeivel, az államszocializmusban kifejlődött szisztematikus rendszerkritikai készségével, a több évtizedes munkásságával, közéleti szereplései során az elesettekkel szemben érzett felelősségérzetével, a rászorulók védelmével kapcsolatos nagyon erős és kitartó elkötelezettségével olyan magasságokba jutott, amelynek az elérhetetlensége és megközelíthetetlensége okán az utána következő generációk eszményként tekintenek személyére. A szerénysége miatt bizonyára˛túlzónak tartja az eszménykép „titulust”, de úgy vélem, abban, hogy ez mennyire így van, sokan egyetértünk. Az alaposság, a precizitás, a rendkívül éles logika és magas szintű íráskészség, a hatalmas lexikális tudás, a közéleti kérdésekben való felkészültség, tájékozottság stb. tulajdonságai, a minden szavát, tettét átható szerénységnek az alázattal, empátiával való elegye csodálattal tölti el azokat, akik ismerhetik.
Egy-egy szakma, hivatás, diszciplína ikonjaként tekinthetnek Gáborra azok, akik ismerik a hetvenes évektől kezdődő pályafutása egy-egy fejezetének eredményeit. A Baranyában végzett úttörő népművelői munkáját, a Kemény István által vezetett vagy önálló kutatásait, a SZETA megalapításában és működésében betöltött szerepét, a polgári ellenzéki múltját, a Beszélő folyóiratban vagy más nyomtatott sajtóban megjelent írásait, a tudományos műveit, a romák emancipációjáért, azon belül is főként a közoktatási integrációjáért és a Csenyétén élők helyze tének javításáért vívott több évtizedes harcát, főiskolai tanárként a Wes ley-n töltött éveit, az SZDSZ-es parlamenti képviselőként 1990 és ’94 között a parlamentben elmondott beszédeit, a Romaversitas igazgatását stb.
A Romaversitasban egyszerre ügyelt a „művelődésünk” szervezésére és arra is, hogy a közéleti, szakmai (társadalomtudomány, szociálpolitika) érdeklődésünk számára folyamatos inspirációt teremtsen. A lelkes és innovatív pedagógiai, szervezői munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a körünkben jellemző alacsonyabb szintű középfokú oktatás a felsőoktatásban való részvételünk során ne járjon viszszafordíthatatlan következményekkel, illetve hogy szakmailag kiteljesedhessünk, és a választott szakmánk/hivatásunk legjobbjaivá válhassunk. Az általa szervezett szabadegyetemi foglalkozásokon arra is volt gondja, hogy a magyarországi romák társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai helyzetéről a lehető leghitelesebb szereplőktől hallottak alapján a lehető legpontosabb képet alkothassunk, és ezáltal a roma identitásunkat a családjainktól távol, az egyetemi létünk alatt, a számunkra új körülmények között is megőrizzük.
Félezernél is több felsőoktatásban tanuló roma fiatal számára jelenítette meg a véleményformáló értelmiségi képét, tudott
a hiteles mérték, sokszor az egyetlen eligazodási pont lenni, egy olyan közeli ismerős, aki képes volt egy személyben betölteni azt az űrt, amely a hátrányos helyzet és az ebből eredő értelmiségi ismerős hiánya miatt a kapcsolatrendszerünkben tátongott. A vele való beszélgetések során egyszerre juthattunk hiteles, pontos és
első kézből kapott információkhoz az államszocializmus történéseiről, az ellenzéki mozgalomról, a rendszerváltásról, a roma polgárjogi mozgalomról, roma politikai eseményekről, napjaink társadalmi problémáiról (pl. szegénység, diszkrimináció,
rasszizmus, kirekesztés), a társadalmi intézményrendszer működéséről stb.
A tényszerű és mindig pontos információkon kívül nagyon fontosak voltak a tőle kapott egyedi és meghatározó „lencsék” is. A felületes eredményekkel szemben minden időben a valós teljesítmény fontosságát hangsúlyozta. Különösen hatott
rám! Egy olyan ambivalens „tekintélyként”, akinek esetében a külsőségek, úgymint a megjelenés, a társadalmi ranglistán elfoglalt hely, az erkölcsi és anyagi elismertség szinte semennyire, míg a szakértelem, a műveltség, az erkölcsiség, az
igazságosság döntően meghatározta a feltétlen tisztelet alapját. Így ő volt az a fontos ember, akinek egy-egy jelentősebbnek vélt mondatát több mint tíz év távlatából is szó szerint fel tudom idézni, és bizony ő volt az is, akinek kritikája/bíráló észrevétele, egy-egy rossz tulajdonságra vagy negatív hozzáállásra tett finom utalása meghatározó intelemként örökre beivódott az emlékezetembe.
Hatása a Romaversitas után is megmaradt, a mai napig elég a jelenléte is ahhoz, hogy nagy dolgokat tervezzenek a tanítványai. A közelmúlt és napjaink társadalmi és politikai eseményei, az elszabaduló egyenlőtlenségek, az előítéletek, a kirekesztés erősödése, az ordas eszmék terjedése, az együttélésünk demokratikus bástyáinak gyengülése és az erősödő tekintélyelvű, antidemokratikus állami működés atomizálja a közösségeinket, bennünket, iskolázott roma fiatalokat pedig sokszor elbizonytalanít, elgyengít.
Ebben a nehéz helyzetben még inkább felértékelődik az, amit tőle kaptunk, tanultunk és egyben meg is mérettettünk. Eldőlni látszik az, hogy méltók voltunk-e a figyelmére, megérdemeltük-e a ránk fordított időt, és képesek leszünk-e, vagy sem a kö zösségünk védelmében az összefogásra, illetve a kirekesztő nemzetfelfogással szembeni hatékony fellépésre. Az eredménytől függetlenül egy biztos: Gábor mindent megtett! Ezúton is nagyon köszönök mindent, legfőképp a figyelmet!
Boldog születésnapot!
- Emléknyom [5]