Danyiel Avramovics Golovej (eredetileg Stern) 1879. április 8-án született a vjatkai kormányzóság Surovo nevű falujában, ahol apja, Avram Iszakovics Stern módos földbérlő és a lubavicsi hitközség tekintélyes elnöke volt. Danyiel Avramovics már ifjú korában kitűnt éles elméjével, különös tehetségével: állítólag már négyévesen megtanult oroszul olvasni, és már nyolcesztendősen sikerrel transzportált a szoba egyik sarkából a másikba nagyméretű papírdobozokat, amit négy kopejkáért lehetett megtekinteni.
Danyiel Avramovics már kora gyermekkorában szembekerült bigottan vallásos, ráadásul erősen verítékező és szőrös orrlikú apja kíméletlen nyereségvágyával. Egy péntek este váratlanul bejelentette, nem hajlandó többé sóletet enni. Apja bosszúból elszakította őt imádott anyjától, Sisa Serctől, és Tverbe költöztette nagybátyjához, a melankolikus és eszer beállítottságú Samuel Iszakovicshoz, akinek mindenes boltjában egész nap, sőt olykor még éjjel is sikamlós és hideg halakat kellett pácolnia. Danyiel Avramovics Golovejt tveri tapasztalatai végképp szembefordították a kapitalizmus farkastörvényeivel. Nem csoda hát, ha az ifjú Golovej már 15 évesen részt vett a helyi munkásmozgalomban, agitált a női szőrmefosztó egyletben, röplapokat osztott, az 1895-ös nagy tveri kalauzsztrájk szervezői között pedig már kiemelkedő szerepet játszott. 1896-ban, a második opjatka idején letartóztatták, súlyosan bántalmazták, majd négy év börtönre ítélték.
A lefortovói börtönben egy priccsre került Ivan Bogdanovics Nyezsuhijjal, a neves bolsevik agitátorral. Hároméves rabsága idején az ő hatására ismerkedett meg Marx, Engels és a német szociáldemokraták, Mehring, Lasalle, Kautsky és Bebel munkáival.
Szabadulása után Nyezsuhij segítségével Franciaországba, majd Bernbe utazott. Itt találkozott először egy kávéházi römiparti alkalmával Leninnel, aki óriási hatást gyakorolt gondolkodására. Golovej 1903-ban, a II. pártkongresszuson rögtön a bolsevikokhoz csatlakozott, majd visszatért Dél-Oroszországba, hogy az iszkrások szervezeteiben az ökonomisták elleni harcot vezesse. Részt vett az első bolsevik folyóirat, a Vperjod alapításában és szerkesztésében is. Ogyesszában írt cikkei közül kiemelkedik a később Trockij által is magasztalt, iránymutató „Kilencedik út”, illetve a „Vera Rodcsenko művésznő legyezője” című operettkritika. Ekkor kezdte használni írói névként a Golovej nevet, amelyet eredetileg a surovói pópa, Sisa Serc egyetlen szellemi társa viselt.
1905-re Golovej Zinovjevvel és Teodoroviccsal együtt a bolsevik szervezeti munka irányítója lett. Az 1905-ös forradalom után letartóztatták, és a szibériai Irkutszk kormányzóság Novaja Uda nevű falvába száműzték, ahol a helyi szállítmányozási cég mérnökeként nagyméretű papírdobozok akaratlagos transzportálásával foglalkozott. Danyiel Avramovics hamarosan megszökött a száműzetésből, és Mandzsúrián, majd Sanghajon át Alexandriába utazott, ahol megszervezte az első afrikai idegenvezető-szakszervezetet. Innen útja az Egyesült Államokba vezetett. Hamarosan újra megnősült (első felesége, Vera Rodcsenko színésznő két lányával Novaja Udában maradt, és utóbb a sztálini önkény áldozata lett). Második felesége, Cora Armstrong színesbőrű énekesnő, akitől Golovej egyetlen fia, Louis Danyiel született, azonban hamarosan tüdőbajban elhunyt. Danyiel Avramovics 1909 és 1916 közt Brüsszelben, Hamburgban és Berlinben tartózkodott, és a háború ellen agitált. Utóbb újból Bernbe költözött, ahol a Nemzetközi Szocialista Iroda munkatársaként tevékenykedett, részt vett az összes korabeli munkáskongresszuson, sőt, felszólalt a német párt chemnitzi gyűlésén is, miközben Gerhard Hauptmann álnéven különféle népszerű színművek írásából tartotta fönn magát. Golovej ott volt azon a vonaton, amely lepecsételt vagonban szállította a forradalom majdani vezetőit Svájcból Pétervárra. Részt vett a Téli Palota ostromában, majd a pétervári szovjet megalakításában is. Mint a hadügyi népbiztos helyettese frontról frontra utazva, legendás páncélvonatáról, közvetlenül Trockij mögött állva irányította a harcot Kolcsak, Gyenikin és Vrangel ellen. 1918-ban újra megnősült, feleségétől, Kocsmár Gizella nemesnaményi illetőségű orfeumi művésznőtől két lánya született: Aranka és Annuska (jelenleg ausztrál állampolgárok).
A Forradalom győzelme után Danyiel Avramovics részt vett a Komintern szervezeti egységének megszilárdításában, majd 1923-ban, karrierjének legmagasabb csúcsára jutva a bolsevik párt 13. kongresszusán ő tartotta a KB politikai beszámolóját. Evvel sajnos felkeltette Sztálin végzetes irigységét. Golovej mint vízügyi népbiztos részt vett az első volgai vizafogó szovhozok megszervezésében. 1924-től azonban – Sztálin nyomására – fokozatosan visszavonult a politikától, és a leningrádi teleportációs intézet igazgatójaként nagyméretű papírdobozok akaratlagos transzportációjával foglalkozott.
1934 tavaszán Golovej elvtárs a kezdődő repressziók hatására az emigráció mellett döntött. Fogta Kocsmár Gizit és a két lányt, és kalandos úton, Szuhumin át – egy nagyméretű papírdobozba rejtve családját kelt át éjszaka a Fekete-tengeren – Fidzsire utazott. Itt megalapította a szigetek első koprafeldolgozó-szakszervezetét. 1940-ben, a japán offenzíva hírére önkéntesnek jelentkezett az ausztrál hadseregbe, ahol hamarosan századosi rangig jutott. 1944–45-ben – mint a legendás „Colonel Old Danny” – részt vett az óceániai szigetekért folytatott küzdelemben, sokszor véres közelharcokban is kitüntetve magát. A háború utolsó esztendejében azonban már újból Európában találjuk: Bernben Radó Sándor munkatársaként jelentős részt vállalt a nácizmus elleni harcban. Ekkoriban vesztette el szeretett édesanyját, Sisa Sercet, a Zsidó–Pravoszláv Megbékélési Bizottság egykori elnökét. Golovej a háborút követő esztendőkben Albániában, majd Csehszlovákiában tevékenykedett: nevéhez fűződik az izraeli légierő pilótáinak csehszlovákiai kiképzése és az 1949-es „Dávid kardja” hadművelet megtervezése is. Időközben, 1946-ban, Los Angelesben – ahol a hadianyaggyári munkások szakszervezetének megszervezésében játszott fontos szerepet – újra megnősült, negyedik felesége egy Norma Jeane Mortensen nevű hadianyaggyári munkásnő lett, akit ő indított el a filmszínészi pályán. A házasság azonban csak pár hétig tartott, hiszen Golovejnek sokat kellett utazgatnia.
Az 1950-es években Golovej Vietnamban vett részt a francia gyarmatosítók elleni harcban mint brigádparancsnok: „Dan apó” néven Dien Bien Phu hőseként ünnepelte később a világ, 1958-ban azonban már Kubában találjuk. A forradalom győzelme után sikerrel verte vissza, nagyméretű, önmozgó papírdobozok segítségével, az amerikai zsoldosok disznó-öbölbeli támadását is. Kubából visszatérve Vietnamban ő dolgozta ki a Viet-Kong dzsungelháborús harci taktikáját, amely nagyméretű papírdobozok akaratlagos transzportálásán alapult, s amely oly sikeresnek bizonyult a későbbiekben az amerikai imperialisták ellen vívott harcban. Danyiel Avramovics Golovej 1975-ben részt vett a helsinki értekezlet záróokmányának kialakításában, majd Ronald Reagan választási stábját vezette sikerrel. A berlini fal lebontásáról készült felvételeken bal felől jól látható szikár, kissé hajlott alakja.
Az 1990-es években Danyiel Avramovics a tudományos pályát választotta, és a New Brunsvick-i Anti-Teleportációs Intézet igazgatójaként a nagyméretű papírdobozok akaratlagos transzportálásának lehetőségét igyekezett tudományosan cáfolni. Kutatásait a Svéd Királyi Akadémia 2002-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazta. Danyiel Avramovics Golovej az utóbbi időkben visszavonultan él hatodik feleségével, Willem Van Heyden holland politológussal, és nagyméretű papírdobozok rögzítésével foglalkozik.
Danyiel Avramovics Golovej, aki önmagával szemben egész életében, erkölcsi és politikai értelemben egyaránt igen szigorú mércét állított föl, élete egy bizonyos pontján, amely ma már nehezen határozható meg, immár nem látott lehetőséget arra, hogy régi eszméi szerint éljen. A megváltozott viszonyokat képtelen volt elfogadni, az új perspektívák pedig – amelyeknek tágabb összefüggéseit, mint történelmileg többé-kevésbé determinált személy, nem láthatta át – szűknek bizonyultak számára. Az öngyilkosság helyett azonban – Joffe elvtárssal szemben – Golovej az örök életet választotta, és, legalábbis szerintem, teljesen igaza is volt ebben.
- Játéktér [6]