Magyar László András: Brazil
Gyűlölöm a katonatörténeteket, ez mégis az lesz.
Gyűlölöm a katonatörténeteket, ez mégis az lesz.
Johannes Niderius, német dominikánus szerzetes és pap 1436 és 1438 között írta nagyhatású erkölcsteológiai művét, a Formicariust, vagyis a „Hangyászt”. A mű címe az egyes fejezeteket bevezető, hangyákkal kapcsolatos, kissé erőltetett allegóriákra utal. E mű jelentősége azonban nem rovarteológiai eszmefuttatásaiban, hanem abban áll, hogy Niderius munkája 5. könyvében Európában elsőként foglalta össze a boszorkányokkal kapcsolatos tudnivalókat, babonákat, néprajzi, vallástörténeti hagyományokat, illetve démonológiai és jogi kérdéseket. Johannes Niderius, német dominikánus szerzetes és pap 1436 és 1438 között írta nagyhatású erkölcsteológiai művét, a Formicariust, vagyis a „Hangyászt”. A mű címe az egyes fejezeteket bevezető, hangyákkal kapcsolatos, kissé erőltetett allegóriákra utal. E mű jelentősége azonban nem rovarteológiai eszmefuttatásaiban, hanem abban áll, hogy Niderius munkája 5. könyvében Európában elsőként foglalta össze a boszorkányokkal kapcsolatos tudnivalókat, babonákat, néprajzi, vallástörténeti hagyományokat, illetve démonológiai és jogi kérdéseket.
A Hans Frank-fametszet* Johannes Geiler von Kaysersberg (1445–1510), strassburgi egyetemi tanár és prédikátor Navicula, sive speculum fautorum (Hajócska, avagy a bolondok tüköre) című könyvének 1518-as, strassburgi kiadásából való. Geiler von Kayserberg könyve a korban rendkívül divatos erkölcsostorozó irodalom egyik rendkívül népszerű és sokszor kiadott alkotása volt. E műfajt olyan, ma ismertebb szerzők is művelték, mint Rotterdami Erasmus (A Balgaság Dicsérete), Sebastian Brandt (Bolondok hajója), Agrippa von Nettesheym (A tudományok fölöslegessége és hívsága) vagy később Tommasso Garzoni (Theatrum vitae humanae). Ezek a munkák koruk jellegzetes figuráit, típusait tűzték tollhegyre és gúnyolták ki, végső konklúzióként arra mutatva rá, hogy e világ nem egyéb, mint a hívságok és bűnök melegágya, a hülyék paradicsoma, a pokol előszobája.
Danyiel Avramovics Golovej (eredetileg Stern) 1879. április 8-án született a vjatkai kormányzóság Surovo nevű falujában, ahol apja, Avram Iszakovics Stern módos földbérlő és a lubavicsi hitközség tekintélyes elnöke volt. Danyiel Avramovics már ifjú korában kitűnt éles elméjével, különös tehetségével: állítólag már négyévesen megtanult oroszul olvasni, és már nyolcesztendősen sikerrel transzportált a szoba egyik sarkából a másikba nagyméretű papírdobozokat, amit négy kopejkáért lehetett megtekinteni.
Anyai nagymamámnak volt egy sógornője, Fried Emmi néni, akit még én is ismertem. Az ő anyjának volt unokatestvére Erhard Alfred Richard Oskar Milch altábornagy, náci államtitkár, a Harmadik Birodalom légierejének tényleges parancsnoka és megteremtője, a norvégiai hadjárat hőse.
Gyakran zavarba jön az emberfia, ha régi dokumentumokat fordít, és a szövegben pénzösszegekről esik szó. (A szerkesztő is bizony zavarba jön, ha régi dokumentumokat közöl, mondjuk, több mint egy hónaposat. Az írás születése óta ennek a témának uis komor aktualitása lett. Akkor most álljon itt emlékeztetőként egy biztosabb lábakon álló világra. A Szerk.)
Az Úr ***-ik esztendejében a magyar művelődésügyi miniszter – ki tudja, milyen meggondolásból, talán viccből – jeligés novellapályázatot írt ki, amelynek első díja egy átlagos magyar novella piaci értékének pontosan tízmilliószorosa volt – forintban. Mivel a pályázat sem tartalmi, sem pedig terjedelmi korlátokat nem szabott, mintegy nyolcvanezer írás érkezett a bírálóbizottsághoz.
A jövőnek üzenni szép gondolat. Ha valaki a jövőnek üzen, azzal legkevesebb négy dolgot föltételez: 1. Lesz jövő. 2. A jövőben lesz, akit érdekel az üzenet. 3. A jövőben tudnak még magyarul olvasni. 4. Nem lopják el a követ. E specifikus esetben azonban még három föltételezéssel szembesülünk: 1. A jövőben is lesznek úttörővasutasok. 2. A jövőben is szocializmus lesz. 3. A Tanácsköztársaság – mind a 133 dicsőséges napot beleértve – olyan történelmi esemény marad, amelyre (örömmel) emlékeznek az egykori úttörővasutasok.
Az adóhivatal (tavalyi) statisztikáját olvasva büszkeséggel vegyes megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy könyvtári igazgatóhelyettesi fizetésemmel és némi – többnyire fordításból, cikkírásból szerzett – mellékjövedelmemmel a 4% legtöbbet adózó magánszemély közé tartozom hazánkban.
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét