Skip to main content

Dumspiro

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A jövőnek üzenni szép gondolat. Ha valaki a jövőnek üzen, azzal legkevesebb négy dolgot föltételez: 1. Lesz jövő. 2. A jövőben lesz, akit érdekel az üzenet. 3. A jövőben tudnak még magyarul olvasni. 4. Nem lopják el a követ. E specifikus esetben azonban még három föltételezéssel szembesülünk: 1. A jövőben is lesznek úttörővasutasok. 2. A jövőben is szocializmus lesz. 3. A Tanács­köz­tár­sa­ság – mind a 133 dicsőséges napot beleértve – olyan történelmi esemény marad, amelyre (örömmel) emlékeznek az egykori úttörővasutasok. Az időközben történtek fé­nyé­ben mind a hét feltételezés tagadhatatlan optimizmusról árulkodik. (Nyilván Dubček bukása előtt fogalmazták meg a szöveget.) Ha pedig meggondoljuk, hogy azok, akik – a nyilván a már akkor is testes és szemüveges – úttörővezető pajtás, továbbá Ullrich Alajos sírkőkészítő mester segélyével, valamint az Országos Úttörő Parancsnokság, a Párt Központi Bizottsága, illetve a III/III-as ügyosztály megfelelő illetékesei jóváhagyásával, netán iniciatívájára ezt az üzenetet megfogalmazták, ma úgy 48 usque 52 évesek, és 2019-ben, mikor az eurót még mindig nem vezették be, mikor az ország gazdasági egyensúlyának stabilizálása érdekében majd megszorító intézkedésekre, más szóval reformokra lesz szükség, mikor már mind a kilencmillióan kezdjük látni az alagút végét, mikor már örökké csak nyár lesz, de az nagyon meleg, ami kész szerencse, mert fűteni úgyse lehet, és mikor a magyar labdarúgó-válogatott újra a fiatalokra építi a jövőt, mikor tehát azok, akik ezt a táblát emelték – szegény úttö­rő­vezető pajtás kivételével, akinek időközben már az Ullrich Zrt. saját márványtáblát készített – 60 usque 64 évesek lesznek, vagyis hát, ha meggondoljuk mindezt, bizony elfog bennünket a szomorúság, és szemüvegünket levéve, visszerünket masszírozva, némileg megtört optimizmussal arra gondolunk, milyen jó lenne, ha az üzenők hét föl­té­te­lé­ből legalább négy megvalósulna, vagyis 1. Lenne a jö­vő­ben, akit érdekelne az üzenet. 2. A jövőben is tudnának még magyarul olvasni. 3. Nem lopnák el a követ. 4. És egyáltalán: lenne még jövő. A maradék háromnak úgyis már lőttek.

Ja, hogy mit üzentek, azt nem tudom. Szerintem azt kérdezték, milyen a kommunizmusban élni. Mit mondjak: szar.

Vissza az üzenethez.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon