2006. január 24.
Az ENSZ szerepe a globális biztonság növekedésében
A The Age című ausztrál liberális napilap 2006. január 11-i számában Andrew Mark, a University of British Columbián működő Human Security Centre [2] vezetője Peace breaks out with some help from the UN címmel közölt érdekes cikket [3] a globális biztonság növekedéséről.
A szerző szerint a média szemüvegén keresztül nézve a világ, amelyben élünk, egyre veszélyesebbnek tűnik. Irak polgárháború felé halad, Darfurban a tömegmészárlás [4] megállíthatatlannak látszik, Baliban [5] ismét felerősödött a terrorizmus, és erőszakos megmozdulások tucatjairól kapunk híreket további országokból. Legtöbbünk szemében ezért vitán felüli az erőszak globális növekedése.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a világban a hidegháború vége óta egyértelműen csökkent a fegyveres konfliktusok és az erőszakos cselekmények száma. Hogy e tény miért kap a megérdemeltnél jóval kisebb figyelmet, annak okát a cikk szerzője részben abban látja, hogy a média szempontjából jóval érdekesebbek az elkezdődő, mint a befejeződő háborúk, részben pedig abban, hogy nincs olyan nemzetközi szervezet, amelynek feladata lenne számon tartani – akár regionálisan, akár globálisan – a politikai erőszakkal kapcsolatos információkat.
Andrew Mark hivatkozási alapja egy, az Oxford University Press által tavaly októberben kiadott The Human Security Report [6] című, független szakértők által szerkesztett tanulmány, amely nem csupán kevéssé ismert adatok egész sorával ismertet meg bennünket, hanem elemzi is a világ biztonságpolitikai helyzetét. A riport tanulsága szerint öt évtizednyi megszakítás nélküli növekedés után a kilencvenes évek elejétől világszerte csökkenni kezdett a fegyveres összecsapások száma, és ez a tendencia azóta is tart.
Az erőszak csökkenésének mértékét reprezentáló adatok felettébb meggyőzőek. 2003-ban 40 százalékkal kevesebb konfliktus zajlott, mint 1992-ben, míg a legalább ezer halálos áldozatot követelő konfliktusok száma nyolcvan százalékkal esett vissza, csakúgy, mint a népirtások és a civilek lemészárlásával járó cselekményeké. A nemzetközi terrorizmus a politikai erőszak egyetlen olyan formája, amely növekedésnek indult az elmúlt évtizedben, és bár a terrorizmus áldozatainak száma jelentősen megnőtt az utóbbi három évben, még így is csak töredéke a különböző háborúk során elpusztultakénak.
A globális biztonság növekedésének legfontosabb oka a hidegháború befejeződése. A nagyhatalmak a nyolcvanas évektől kezdve nem vesznek részt a fejlődő világ háborúiban, az Egyesült Nemzetek Szervezete pedig a megváltozott politikai helyzetben képessé vált arra, hogy megfelelve az alapítói szándéknak, szerepet vállaljon a globális biztonság megteremtésében (l. összefoglalónkat [1]). E szerep betöltésének legfőbb eszköze a hidegháború bénító hatása alól felszabadult Biztonsági Tanács, amely határozott, ámbár néha kidolgozatlannak tűnő diplomáciai lépéseket tett az éppen zajló háborúk leállítására és az újonnan kezdődők megakadályozására.
A tanulmányban közölt adatok alapján egyértelmű, hogy a hidegháború végétől kezdve az ENSZ a korábbiakban nem tapasztalt mértékben vállalt szerepet a konfliktuskezelésben és – megelőzésben. A bipoláris világrend felbomlása óta 400 százalékkal nőtt a békefenntartó küldetések és a háborús konfliktusok megelőzésével megbízott missziók száma. Miközben természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az olyan borzalmas kudarcokat, mint a médiából jól ismert ruandai, srebrenicai vagy darfuri népirtás, a szerző olyan sikeres akciókat is fontosnak tart megemlíteni, mint amilyeneket az ENSZ Namíbiában [7], El Salvadorban [8] vagy Kelet-Timorban [9] hajtott végre.
Egy Andrew Mark által idézett, a Rand Corporation [10] által publikált tanulmányból azt is megtudhatjuk, hogy az ENSZ által koordinált béketeremtő akciók kétharmada nem csupán sikeresnek, de egyben költséghatékonynak is bizonyult. Az ENSZ-nek a világ különböző pontjain folytatott tizenhét békefenntartó akciója kevesebbe kerül egy év alatt, mint amennyit az Egyesült Államok egyetlen hónap alatt Irakban költ.
Záró megjegyzéseiben a szerző elismeri, hogy a Biztonsági Tanács munkáját számos szempontból érheti kritika, és hogy a különböző botrányok és visszásságok miatt az ENSZ működését sokan javíthatatlanul hibásnak tartják. Mégis úgy véli, hogy a Human Security Reportban foglalt elemzés és a felsorakoztatott adatok alapján az ENSZ olyan szervezetnek tekinthető, amely kudarcai és nehezen mozduló bürokráciája ellenére kétségtelenül központi szerepet játszik a globális biztonság növekedésében.
Az összefoglalót Piroska Balázs készítette.
- Fénytörés [11]