2006. január 24.

Nyomtatóbarát változat

Az ENSZ szerepe a globális biztonság növekedésében

A The Age című ausztrál liberális napilap 2006. január 11-i számában Andrew Mark, a University of British Columbián működő Human Security Centre vezetője Peace breaks out with some help from the UN címmel közölt érdekes cikket a globális biztonság növekedéséről.

A szerző szerint a média szemüvegén keresztül nézve a világ, amelyben élünk, egyre veszélyesebbnek tűnik. Irak polgárháború felé halad, Darfurban a tömegmészárlás megállíthatatlannak látszik, Baliban ismét felerősödött a terrorizmus, és erőszakos megmozdulások tucatjairól kapunk híreket további országokból. Legtöbbünk szemében ezért vitán felüli az erőszak globális növekedése.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a világban a hidegháború vége óta egyértelműen csökkent a fegyveres konfliktusok és az erőszakos cselekmények száma. Hogy e tény miért kap a megérdemeltnél jóval kisebb figyelmet, annak okát a cikk szerzője részben abban látja, hogy a média szempontjából jóval érdekesebbek az elkezdődő, mint a befejeződő háborúk, részben pedig abban, hogy nincs olyan nemzetközi szervezet, amelynek feladata lenne számon tartani – akár regionálisan, akár globálisan – a politikai erőszakkal kapcsolatos információkat.

Andrew Mark hivatkozási alapja egy, az Oxford University Press által tavaly októberben kiadott The Human Security Report című, független szakértők által szerkesztett tanulmány, amely nem csupán kevéssé ismert adatok egész sorával ismertet meg bennünket, hanem elemzi is a világ biztonságpolitikai helyzetét. A riport tanulsága szerint öt évtizednyi megszakítás nélküli növekedés után a kilencvenes évek elejétől világszerte csökkenni kezdett a fegyveres összecsapások száma, és ez a tendencia azóta is tart.

Az erőszak csökkenésének mértékét reprezentáló adatok felettébb meggyőzőek. 2003-ban 40 százalékkal kevesebb konfliktus zajlott, mint 1992-ben, míg a legalább ezer halálos áldozatot követelő konfliktusok száma nyolcvan százalékkal esett vissza, csakúgy, mint a népirtások és a civilek lemészárlásával járó cselekményeké. A nemzetközi terrorizmus a politikai erőszak egyetlen olyan formája, amely növekedésnek indult az elmúlt évtizedben, és bár a terrorizmus áldozatainak száma jelentősen megnőtt az utóbbi három évben, még így is csak töredéke a különböző háborúk során elpusztultakénak.

A globális biztonság növekedésének legfontosabb oka a hidegháború befejeződése. A nagyhatalmak a nyolcvanas évektől kezdve nem vesznek részt a fejlődő világ háborúiban, az Egyesült Nemzetek Szervezete pedig a megváltozott politikai helyzetben képessé vált arra, hogy megfelelve az alapítói szándéknak, szerepet vállaljon a globális biztonság megteremtésében (l. összefoglalónkat). E szerep betöltésének legfőbb eszköze a hidegháború bénító hatása alól felszabadult Biztonsági Tanács, amely határozott, ámbár néha kidolgozatlannak tűnő diplomáciai lépéseket tett az éppen zajló háborúk leállítására és az újonnan kezdődők megakadályozására.

A tanulmányban közölt adatok alapján egyértelmű, hogy a hidegháború végétől kezdve az ENSZ a korábbiakban nem tapasztalt mértékben vállalt szerepet a konfliktuskezelésben és – megelőzésben. A bipoláris világrend felbomlása óta 400 százalékkal nőtt a békefenntartó küldetések és a háborús konfliktusok megelőzésével megbízott missziók száma. Miközben természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az olyan borzalmas kudarcokat, mint a médiából jól ismert ruandai, srebrenicai vagy darfuri népirtás, a szerző olyan sikeres akciókat is fontosnak tart megemlíteni, mint amilyeneket az ENSZ Namíbiában, El Salvadorban vagy Kelet-Timorban hajtott végre.

Egy Andrew Mark által idézett, a Rand Corporation által publikált tanulmányból azt is megtudhatjuk, hogy az ENSZ által koordinált béketeremtő akciók kétharmada nem csupán sikeresnek, de egyben költséghatékonynak is bizonyult. Az ENSZ-nek a világ különböző pontjain folytatott tizenhét békefenntartó akciója kevesebbe kerül egy év alatt, mint amennyit az Egyesült Államok egyetlen hónap alatt Irakban költ.

Záró megjegyzéseiben a szerző elismeri, hogy a Biztonsági Tanács munkáját számos szempontból érheti kritika, és hogy a különböző botrányok és visszásságok miatt az ENSZ működését sokan javíthatatlanul hibásnak tartják. Mégis úgy véli, hogy a Human Security Reportban foglalt elemzés és a felsorakoztatott adatok alapján az ENSZ olyan szervezetnek tekinthető, amely kudarcai és nehezen mozduló bürokráciája ellenére kétségtelenül központi szerepet játszik a globális biztonság növekedésében.

Az összefoglalót Piroska Balázs készítette.

• Fénytörés

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges