Skip to main content

Az ENSZ

Vissza a főcikkhez →

Az Egyesült Nemzetek Szervezetét a második világháború után alapították abból a célból, hogy segítse a világbéke megteremtését, és fejlessze a nemzetek közötti együttműködést. Már az 1945. október 24-én életbe lépett alapokmány is tartalmazza a szervezet különböző, biztonságpolitikával kapcsolatos lehetőségeit és kötelezettségeit, ám a bipoláris világrendből fakadó éles politikai ellentétek miatt a szervezet sokáig nem tudott ezeknek megfelelni.

Az évek során az ENSZ számos komplex műveletben vett részt, amelyek célja a hosszan elhúzódó konfliktusok lezárása, illetve a nemzetek közötti konfliktushelyzetek békés megoldásának elősegítése volt. E missziók tartalmaztak béketeremtő és békefenntartó tevékenységet éppúgy, mint humanitárius segítséget vagy éppen aknamentesítést. Ez a tevékenységkör bővült ki napjainkban a terrorizmus elleni fellépés világszintű koordinációjával.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon