Kitalált személy vagyok.
Csontjaim homokból fújta egy állat.
Az ablakon át kiszálltam,
gondoltam, elhagyom.
Most a tetőre repülök, és onnan félek: éjjel tovább működöm.
Szinuszgörbét rajzol valahol az állami kardiogram,
én hallom a szilánkokat, csupa törékeny holmi,
miként érnek földet.
Mindent hallok, engem keres, pedig nincs is nevem.
Álmomban ő járkál, őriz, mint egy fontos tárgyat
a múzeumokban szokás. Vigyáz a fényerővel.
Üres dobozba költözik a szív.
Ami erősebb a félelemnél, az már hangrobbanás.
Az arcát kéne fölzabálni. Kikopogtatni fahéj titkait.
- Kultúra [6]