Skip to main content

Teremőr

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Kitalált személy vagyok.
Csontjaim homokból fújta egy állat.
Az ablakon át kiszálltam,
gondoltam, elhagyom.
Most a tetőre repülök, és onnan félek: éjjel tovább működöm.
Szinuszgörbét rajzol valahol az állami kardiogram,
én hallom a szilánkokat, csupa törékeny holmi,
miként érnek földet.
Mindent hallok, engem keres, pedig nincs is nevem.
Álmomban ő járkál, őriz, mint egy fontos tárgyat
a múzeumokban szokás.  Vigyáz a fényerővel.

Üres dobozba költözik a szív.
Ami erősebb a félelemnél, az már hangrobbanás.
Az arcát kéne fölzabálni. Kikopogtatni fahéj titkait.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2011. december, Évfolyam 16, Szám 12


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon