Hamvai Kornél

Nyomtatóbarát változat

Monte Christo, Victor Hugo utca


A falakról láncon színházikellék-bilincsek lógnak, sűrű homály van, és a fridzsiderről elvett kulccsal kell fölmenni a vécéhez; Matolcsi Gábor azt meséli hevülettel, hogy születésnapján a kosaras haverjaival és a barátnőikkel meg feleségeikkel hatalmas bulit rendezett a Balatonon, és pálinkától berúgtak, és fürödtek éjjel, a lányok közül néhány topless, egy meg direkt meztelen, és a végén cirkuszi embergúlát csináltak a vízben, háromemeletest, és Matolcsi alul volt, és fölnézett.

Lancelot, Podmaniczky utca

Hosszú faasztalok, háttámla nélküli paddal, óriás adagok, és villa nincsen, velem szemben ül a nő (a neve: titok), akit néhány napja, első látásra magaménak kijelöltem, holott ő már másénak évekkel ezelőtt kijelölte magát (ezért titok), és meg is mondta rögvest, mikor belátta, hogy hiú reményeket táplálok, hogy hiú reményeket ne tápláljak, csakhogy énbennem lángok szaladgálnak; és meg is mutatja a gyűrűjét a bal kezén, amit én jótékony figyelmetlenségemben nem vettem észre! ilyenkor úgy puffad föl belül az ember, mint egy vízihulla, és a levegő körülötte kicsikét elfogy, de amikor aztán a lángok tovább szaladgálnak, bizalmát veti a bizonytalanságba: ellene mondasz-e a valóságnak? ellene mondok, és minden cselekedetének? ellene mondok, és minden csábításának? ellene mondok.

Otthon, Szt. István park

Mindig elköltözöm, és a csillagpontos kábelszerelők egy hét késéssel mindig jönnek utánam, és nappal fúrnak, de éjjel nem fúrnak, ha viszont elmegyek egy buliba este, eszembe jut, hogy miközben én fényesen mulatok itten, és hangoskodom, otthon már nem fúrnak éppen, és lehetnék csöndben; a vécén Paul Daviestől olvasom az Isten és az újfizikát, abban az áll, hogy ahol kisebb a gravitáció, ott gyorsabban múlik az idő, és ez megráz engem, aztán, még alig éledve a döbbenetből, szembesülök vele, hogy énnekem saját magamnak, aki fizikából mindig kettes voltam, elképesztő furán létező atomjaim vannak, melyeknek hollétéről és mozgásirányáról egyszerre tudni lehetetlen, vagy hollét, vagy mozgás! azt tanácsolom, senki kvantumelméletet vécén ne olvasson; és egy proton ellétezhet 1031 évig, és bennem is bizonyára van efféle vénséges proton! mondjuk bekerülnék a Guinnessbe, hogy nekem van a legöregebb protonom! de hát hova vezet ez? én atomot magamba, Uramisten, nem akartam, így nem lehet írni.

Astoria

Az asztalokon kis tábla: nem dohányzó; ahová az ember ülni akar, onnan a kis táblát áthelyezi egy táblátlan asztalra, és rágyújt. A kávézóban kókadt pincér. Nem érti. Nem érti, hogy mit nem ért. Van Twinings Earl Grey, azt kérek, mást hoz, visszamegy, elfelejtkezik búskomoran az egészről, készségesen megáll mellettem újra, bólogat, még mielőtt megvilágosodna, hoz végül csöndes diadallal Twinings Earl Grey-t, és a válla, az közben roskadva van, a történetét szeretném tudni, és az az érzésem, hogy ő is azt szeretné tudni! hogy mit nem adna a saját történetéért! szép ez nagyon; Gerzsenyi Bea latin könyveit nyitja a hármas declinatiójú mellékneveknél, a szomszéd asztalnál idős hölgy diszkréten kifestve, egyedül, kávéval és minyonnal, az ember elgyöngül, mintha régi nap volna, emlék.

Odeon, Semmelweis utca

Ascher Tamás a Halott osztályt illusztrálja: az asztalok között élőhalottan, eltorzult arccal és görcsbe rándult testtel csoszog, ugrál és bukdácsol, majd mikor már minden vendég őt nézi, és az arcuk az övéhez hasonlóra facsarodik, visszahuppan, a sarokban ülünk, a fotelos asztalnál, és közli, hogy ilyen például nem lesz az előadásban, amit majd az én darabomból rendez, hanem ellenben mutassam meg neki, hogy szerintem mi a legfontosabb mondatom a tulajdon színművemben; ez az Ascher! hogy ez miért nem rendez több kortárs darabot, mikor a kortárs szerző lelkivilága a kisujjában van, ezt neki pedagógiailag kéne csinálni, szinte meghatódok, ahogy a legfontosabb mondatomat keresgélem, és az ő arcára ezenközben az érdeklődés ki van ülve! hát de nem állhatom meg, hogy ide ne írjam, ezt mutattam végül: „(szünet) Csoda volt.”

Karlsplatz, Bécs

Este hétkor, már sötét van, egy részeg talál egy ottfelejtett, kék-sárga műanyag játékdömpert, belerúgás útján találja, és felette megörül annak, majd lehajolván tolni kezdi.

Csokonai Színház, Debrecen


Közismert darabot mutatnak be új fordításban: az előadás után a színpadon a polgármester, pezsgős poharát emelvén, keresetlen szavakkal méltatja William Shakespeare és Nádasdy Ádám művészetét, a város őket ímé kebelére öleli, és visszavárja; Nádasdy kifinomultan meghatódik, fogadja a gratulációkat, de olyan graciőzen, hogy az ember úgy érzi, mintha neki gratuláltak volna; Kóti Árpád, ki most az I. Sírásót adta, és nekem főhősöm volt tavasszal, a büfében a nőre pillant, aki velem jött (akinek a neve titok), és mert a helyzet bonyolult voltáról sejtelme nem lehet, vagy mert prófétailag nyilatkozik, rám erősen mutatva ezt mondja neki: szeresd ezt az embert! Ő pedig elmosolyodik, hát persze, szeret.

Isten szabad ege alatt, Béke út, majd Ráday utca

Én nem vezetek 30:1-re a BM ellen, hanem ezzel szemben engem a rendőr leállít, és ezoterice megkérdi, láttam-e égi villanást, én meg zavaromban beismerem, hogy nem láttam égi villanást, bárcsak láttam volna, egész életemben egy nyomorult égi villanásra várok, és az egeknek közvetítője gyanánt rendelt misztikus törzsőrmester a mennyei üzenetet mindjárt tolmácsolja is, négyezer forint vagy feljelent; hetekkel később egy fehér Mercedes taxi belém fordul, sofőr a felelősséget elismeri, rendőr ránk tekint, és direkt szomorú! vonogatja a vállát, de fáj neki! hogy nem én vagyok a hibás! ezt Lentiben vettem észre legelőször, mikor a gépesített lövészdandárban volt rám elengedhetetlen szükség, hogy aki egyenruhában van, az engem ösztönösen és mélyről fakadóan utál.

Művész, Andrássy út

Az életnek rejtelmei vannak: hogy Békés Pálra, mikor vele beszélgetek itt-ott, a pincérnők miért mosolyognak túláradón, és rám olyankor miért nem; miféle mágia működik itten? na de leleplezem, úgy éljek: a rózsaszín plüsselefántos könyvében, mikor azt írja, hogy a megjegyezhetetlen nevű iowai folyón eveztében a kenuban egyedül ült (177. o.), az nem igaz! mert velem ült akkor a kenuban! ez történelmi tény, és én így a költői szabadságnak szenvedő alanya lettem, és a művészetnek az volt az elemi érdeke, hogy én maradjak ki! és azóta van különben, mert az élet eszerint mégiscsak kullog a művészet után, hogy én, ha mellette ülök, mintha ott se lennék, és rajtam, aki a kenuból utólag kimontíroztattam, a pincérnők keresztülnéznek, és velem szóba sem állnak! ez a magyarázat, de majd írok én is egy olyat, amiből Békés Pál marad ki, és akkor, ha kávézni leülünk, akkor mi lesz?

Merlin Színház, Gerlóczy utca

Jordán Tamás azt ötölte ki, hogy jövő tavasszal, az ezredfordulóra, magyar–osztrákot kéne rendezni, fociban, oly módon, hogy az osztrák bajnokság első tíz helyezettje játszana a magyar tízzel, első az elsővel, második a másodikkal stb., plusz mondjuk a színész-, újságíró-, politikus- és íróválogatottak, ez tizennégy meccs, hét osztrák és hét magyar helyszínen, egyetlen este 8-tól tízig, győzelemért 3 pont, döntetlenért 1, tévés-rádiós körkapcsolás esetleg, és tízre meglenne az abszolút végeredmény; Jordán ez ügyben már szólt Mészölynek (Profiliga elnöke, volt futballista és szövetségi kapitány, akinek számomra legemlékezetesebb mondata egy válogatott meccsen hangzott el, midőn Sallóit felrúgták és ő illendően elterült, majd, a szabadrúgást megkapván, már tápászkodott volna föl; ekkor harsogott be neki Mészöly, akárha az egész magyar labdarúgáshoz intézte volna a szavait: „Maradj lenn!”).

Alföldi, Kecskeméti utca

Spiró Györgynek vallom meg földúltan, hogy a regényem, énszerintem, amit most írok, szar; és erre azt mondja, jóvan, csak írjad.

Két Szerecsen, Nagymező utca

És a szőke haja ki van bontva! szeretek bele, hiába az összes intelem, és a szerelmesedő férfinak, úgy látom, egyszerre jut minden az eszébe, bárcsak hagynám őt szóhoz jutni, gondolom magamban, de lehetetlenség pillanatnyilag, mert a szerelmesedő férfi! az Beowulfot szaval a rostonsült csirkéje fölött óangolul! és részletekbe menően leírja élete legnagyobb produkcióját, ami már minden időkre fölülmúlhatatlan marad: hogy ugyanis szögletből egyszer, bajnoki meccsen, ifi kettőben, gólt lőtt a hosszú fölső sarokba érintés nélkül! és aztán egyszercsak elsüllyed körülötte minden, és a nőnek meztelen könyökhajlatába alázattal belecsókol.

Kávézóna, Pozsonyi utca

A kávézó nemdohányzó: a felszolgáló kisasszony maga is az ajtó előtt, a feltépett út buckáin billegve cigarettázik, kávéscsészéjével a kézben; itt akartunk Ertsey Katával és Keszthelyi Kingával elveszett szerelmekről beszélni, de hogy rágyújthassunk, máshova kell mennünk, ahol már arról a kintrekedt, egymagában álldogáló felszolgáló kisasszonyról fogunk beszélni inkább.

Eklektika, Semmelweis utca


Megcsináljuk, dagad ön- és egyéb bizalmaktól Hege László, a filmet; és majd Sandy Morse fogja vágni, aki Woody Allen filmjeit; és majd hírneves külföldi színészek játsszák a főszerepeket; és Unicumját arrébb tolja, magyaráz, énnekem meg ott együltő helyemben olyan valóságos a majdnem lehetetlen, mintha már történne is igazán, hogy vidám külföldiek egy szomorú öreg partjelzőbe, kit én regénybe valaha írtam, pénzt ölnek, ha nem is annyit, mint dinoszauruszokba vagy süllyedő hajókba, és a forgatás Budapesten megkezdődik, és vizionálom magamat téblábolni ottan, mondjuk egy műanyag pohárba bőven töltött vodkával a kézben, és a rendőrnek, aki végső soron miattam kénytelen a forgalmat a Nyugatinál megállítani, biccentek fennkölten, és már megint nem bír engem megbüntetni, és én hősleg járok-kelek a kamerák között; Hege már odább tart, a városnak vonzásán buzog, New York is rendben van, de Budapest! és milyen fura ugyanakkor, hogy mikor meg hazamegy, azt gondolja, Budapest is rendben van, de New York! és akármerre kóborol, az meghatja mindjárt, és ott akar élni rögvest, Cannes, Rio, Los Angeles; városokról is érdekes beszélgetni, persze, de a filmről még jó volna egy kicsit, belekortyolok a teámba, az Eklektikában csak Pickwick tea van.

Thália Színház, Nagymező utca


Szalay Klára, be kell ismerni, még gyönyörűbb, mint amikor, sok év előtt, leggyönyörűbbnek láttam a világon; a Vianból megyünk át Nádasdyt, akinek debreceni fordítása vendégjátszik, futólag köszönteni; és ott áll Ingusz Iván is, tavaszi szívszakadásom idején ő értett engem jobban mindenkinél, most kezet rázok csak vele, majd egyszer meg kell köszönni azokat a beszélgetéseket; mosolygott, amikor elbúcsúztunk gyorsan, és fölfoghatatlan, hogy nem fogom már látni soha többé.

Aluljáró, Újpest-Központ

Egy férfi mozdulatlanul térdel, előrehajolva, földre fektetett, nyitott aktatáskájába támasztott homlokkal, mint egy imádkozó muzulmán.

Piccolo Mondo, Duna Plaza

A neve titok, de a szeme: zöld, és az ujja könnyű; megnéztünk egy Woody Allen-filmet, Celebrity cím alatt, melynek számos jelenetében az én rettenthetetlen ostromom paródiáját megláttuk, még a Beowulf is említve volt; ülünk egy capuccino és egy dupla fölött azután, és én már a szerelemtől csak szapphói strófában tudok gondolkodni, és a szépségétől föl vagyok dúlva, és atomjaimnak, a kvantumelmélettel teljes összhangban, nem hollétét, csak mozgásirányát érzékelem; és aztán külön muszáj nekünk hazamenni; és otthon úgy érzem, hogy ő most nincsen itthon.

• Kultúra