Demokrácia vagy sovén föderáció?
1965 – a Ludvit Stur születésének 150. évfordulója alkalmából indított kampány a szlovák konföderációs kívánságok előcsatározásait jelzi. A Matica Slovenska[SZJ] irányította kampány nyíltan cseh- és magyarellenes, antiszemita élű.
1965. március – Illyés Gyula a CSEMADOK[SZJ] Batsányi-emlékestjén éles kritikával illeti a szlovák nacionalizmust. A Szlovák Írószövetség kijelenti, hogy Illyésnek nincs többé keresnivalója Csehszlovákiában.
1966 – a CSEMADOK-nak 507 helyi szervezete és 50 ezer tagja van. 386 népi akadémián közel 4000 résztvevő tanul. Közel 1000 szakkört és 115 honismereti kört szerveznek.
– Szlovákia új ipari létesítményei közül meg kell említeni a vágsellyei vegyi üzemet, a szeredai nikkelkohót, a párkányi papírgyárat, a dunaszerdahelyi cukor-, az ógyallai sörgyárat, a tornaaljai és lévai textilgyárat, a vajáni hőerőművet. Az üzemek többsége az etnikai határ szélére települ, utánpótlásukat a szlovák fiatalság köréből toborozzák. Az iparvállalatok vezetői egyik fő feladatuknak tekintik a szlovákosítást, s felváltva alkalmazzák ennek finomabb és durvább eszközeit. A vajáni hőerőmű szakmunkásképzőjében azt is megtiltják, hogy a magyar fiatalok egymás között magyarul beszéljenek. Számos üzemben munkabiztonsági okokra hivatkozva tiltják a magyar beszédet. Dél-Szlovákiában egyre feszültebbé válik a magyarok és szlovákok viszonya. 1966-ban 100 ezer magyar lakosra mintegy 370 főiskolás jut. Az országos átlag 100 ezer lakosonként 665 fő. A magyar diákoknak csak kb. egyharmada tanul műszaki főiskolákon. Csökken tehát az esélye a széles magyar műszaki értelmiségi réteg kialakulásának.
1966 – számos helyen hangot kap az a sérelem, hogy nem kielégítő a magyarok képviselete a különböző szerveknél, különösen a nemzeti bizottságok apparátusában.
1966. december – a CSEMADOK IX. közgyűlésén a szervezet egy fiatal munkatársa naiv irredenta nézeteknek ad hangot. E megnyilatkozását politikusok, értelmiségiek, szlovák nacionalista szervezetek és a sajtó a CSEMADOK ellen igyekszik kihasználni. A sajtó évekig tartó magyarellenes nacionalista kampányba kezd.
1966 – megjelenik Jan Sindelka A nemzetiségi kérdés és a szocializmus c. könyve. Művében a marxizmus klasszikusainak azt a nézetét idézi, hogy a világ a szocialista forradalom általánossá válása után az egynyelvűség felé halad. Első lépésben a nemzetek közötti antagonizmus tűnik el, majd a két nemzet megismeri egymást, végül pedig egybeolvadnak, vagyis a kisebb nemzettöredék átveszi a nagyobb nemzet kultúráját. Sindelka helyteleníti, hogy a kisebbség védekezik a beolvasztás ellen, polgári nacionalizmusnak mondja, ha az „fenn akarja tartani nemzeti elszigeteltségét, konzerválni a nemzetiségi elkülönülést, támogatni a nemzeti fejlődést mindenáron, tekintet nélkül a nemzetek közötti közeledés irányzatára”. (Jan Sindelka: Národnostni otázka a socialismus, Praha, 1966)
1967 – visszatér az 1945–48 közötti időszak szélsőséges jelszava: „Szlovákiában csak szlovákul!” Ennek szellemében az üzemek egy része tovább korlátozza a magyar nyelvhasználatot. Pl. a vágsellyei Dulso üzem kötelező szlovák tanfolyamokat tart magyar munkások számára.
– az év során a pártvezetés megbízásából nagyszabású szociológiai vizsgálatot végeznek a társadalmi rétegződés feltérképezésére. A képzettség, életmód, a munka bonyolultsága, jövedelem stb. alapján az összevont mutatóban fejezik ki a társadalmi státust. A sorrend: 1. csehek, 2. lengyelek, 3. szlovákok, 4. ukránok, 5. németek, 6. magyarok, 7. cigányok.
1967 – párthatározat születik arról, hogy a Csehszlovák Televízió magyar adásokat is sugározzon. Egy másik határozat viszont úgy intézkedik, hogy a magyar műsorok csak a pozsonyi stúdió II. adásában kapjanak helyet. Azóta már működik a két csatorna, de egy újabb határozat szerint a magyar nyelvű adásra várni kell a III. csatorna beindulásáig.
1968. január – a CSKP plénuma határozatot hoz a demokratizálódás szükségességéről, a szólás- és sajtószabadság megvalósításáról. Ezzel jó alapot teremt a nemzetiségi kérdés higgadt megvitatásához és rendezéséhez is.
1968. március 12. – a CSEMADOK KB a januári plénum határozata értelmében javaslatot terjeszt elő a nemzetiségi kérdés megoldására: hozzanak létre nemzetiségi bizottságot, illetve titkárságot a szlovák törvényhozó és végrehajtó szervekben. Javasolja a határozat az 1960-as területi átszervezés kiigazítását, a nemzetiségi iskoláztatás színvonalának emelését s az esetleges magyarországi továbbtanulás kérdésének tisztázását. A javaslat igen mértéktartó, nincs szó benne kisebbségi területi autonómiáról, csupán a területi és kulturális autonómia némely elemét tartalmazza.
1968. április 10. – napvilágot lát a CSKP Akcióprogramja, amely elemzi a társadalmi gyakorlat torzulásait, s átfogó programot ad ezek megszüntetésére. Az Akcióprogram a cseh–szlovák viszony rendezése mellett napirendre tűzi a nemzetiségi kérdés megoldását is. Kimondja, hogy „feltétlenül ki kell dolgozni az egyes nemzetiségek helyzetét és jogait rendező statútumot, amely biztosítja nemzeti létük kiteljesülését és nemzeti sajátosságaik fejlődését”. Szükségesnek tartja a tényleges egyenjogúság megteremtését, az arányos képviseletet az államhatalmi és közigazgatási szervekben s az élet minden területén. Legfontosabb nemzetiségi kijelentése: „a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben.”
1968. április – a szlovák lapok nem közlik a CSEMADOK KB javaslatát. Április közepén kampányba kezdenek: burzsoá nacionalizmussal vádolják Lőrincz Gyulát, a CSEMADOK elnökét, beszédeiből félmondatokat idéznek. Ekkor kezdi bizonygatni a Szlovák KP hetilapja, a Predvoj, az Írószövetség lapja, a Kulturny Zivot és az ifjúsági Smena, hogy a szlovákok „csupán albérlők saját hazájukban”, s a magyar falvakban szervezkedés folyik ellenük. Követelik, hogy vessenek véget az úgymond húsz éve tartó erőszakos magyarosításnak Dél-Szlovákiában.
1968. április – a Matica Slovenska követeléseket juttat el állami és pártszervekhez, valamint különböző lapokhoz:
– a nemzetiségi politikának a szlovákok érdekeit kell védenie a más nemzetiségűekkel szemben;
– kötelezővé kell tenni a szlovák nyelvhasználatot;
– tájékoztatni kell a közvéleményt a Dél-Szlovákiában élő szlovákok hősies és nehéz küzdelméről, melyet az elmagyarosodás ellen vívnak;
– mivel a magyarországi szlovákok asszimilálódnak, a reciprocitás elve alapján lépéseket kell tenni a szlovákiai magyarok asszimilálása érdekében.
Miközben a feszült légkörben számos helyen atrocitásokra kerül sor, G. Husák legalábbis kétértelmű kijelentést tesz: „A magyar nemzetiség helyzetét, a többség megelégedésére, rendezni fogjuk!”
1968. április 28. – a Stur emléktúra alkalmából 7000 pozsonyi főiskolás Dévénybe zarándokol. Útközben kövekkel dobálnak meg egy Hungarocamiont; a meglepetten kiszálló gépkocsivezetőt „disznó magyarok!” és hasonló szitkozódások fogadják.
1968. április 30. – a szlovák állami és pártvezetés tárgyal a CSEMADOK, valamint az ukránok képviselőivel. Határozatot hoznak, mely szerint „A tanácskozás résztvevői elvárják a sajtó, a rádió s a televízió dolgozóitól, hogy megfelelő tárgyismeret birtokában foglalkozzanak a nemzetiségi kapcsolatok kérdésével.” A hivatalos jelentést az Új Szón kívül mindössze egy szlovák és egy cseh lap közli – rövidítve.
1968. május – a Kulturny Zivot és a Smena azt állítja, hogy lincselési kísérletre került sor, „mert szlovákok anyanyelvükön mertek beszélni Dél-Szlovákiában”.
1968. május 9–11. – a pozsonyi főiskolai ifjúság „nagy nemzeti menetelést” szervez a vegyes lakosságú községekben. Az akció hátterében az a Daniel Okáli áll, aki 1945–48 között – az Áttelepítési Bizottság elnökeként – a magyarok elleni fellépés fő szervezője volt. (A jelszó változatlan: „Magyarok a Dunántúlra!” – Olykor: a Dunába.)
1968. május 24. – a CSKP Akcióprogramjával szembehelyezkedő szlovák nacionalisták összehangolt támadásai, a felkorbácsolt tömeghisztéria ellenére a Szlovák KP Akcióprogramja még messzebb megy, mint az április 10-i országos Akcióprogram. Kilátásba helyezi olyan intézmények és nemzetiségi szervek létrehozását, melyek felelősségteljesen megoldják a nemzetiségek problémáit. Szorgalmazza, hogy az SZNT és a szlovák minisztertanács mellett megfelelő jogkörrel felruházott nemzetiségi titkárság alakuljon. Kimondja, hogy hasonlóképp kell eljárni a többi országos és helyi szervekben is. Előírja, hogy a nemzetiségi kérdés rendezésére nemzetiségi bizottság jöjjön létre szlovákokból, magyarokból és ukránokból, továbbá azt, hogy az alsóbb párt- és állami szervek mellett is megfelelő végrehajtó apparátussal rendelkező nemzetiségi bizottságokat kell létrehozni.
1968. május–június – a Matica Slovenska gyűlések százait szervezi az országban, határozatok özönével árasztja el a sajtót, a párt- és állami vezetőket. A kampányt a központból irányítják és szervezik; a határozatok és sérelmi nyilatkozatok sokszorosított nyomtatványok. Ezeket íratják alá a falvak lakosságával, tekintet nélkül az ottani helyzetre.
1968. június 20. – a CSEMADOK nyilatkozata: „Távol áll tőlünk a szeparatizmus szándéka, csupán legsajátosabb emberi és nemzetiségi jogaink biztosításának feltételeit kívánjuk megteremteni a CSKP politikájával és célkitűzéseivel összhangban.”
1968. június – Okáli nagygyűlést tart. Egy mondat a hangulat érzékeltetésére: „Hasznos volna, ha sor kerülne a lakosságcsere befejezésére.” Hasonló véleményt találunk a Nove Slovo június 27-i számában.
1968. június – a CSEMADOK kéri a Magyar Állami Operaházat, hogy halassza el a Sarló[SZJ] emlékesti műsorát, mivel az előadásra szánt dalmű a kiélezett helyzetben végzetes félreértésekre adhatna okot. A félremagyarázásokra alkalmas mű címe: János vitéz.
1968. június 13–16. – magyar–csehszlovák párt- és kormánytalálkozó. Szóba kerül a nemzetiségi probléma is. „Nálunk is élnek szlovákok és Csehszlovákiában is élnek magyarok – így Kádár János. – Ha még ma is vannak megoldásra váró kérdések, azokat rendezni kell, de nem szenvedélyek alapján, mert a harag rossz tanácsadó. Nem a múltba kell tekinteni, hanem előre!”
1968. augusztus 21. – a szövetséges csapatok megszállják Csehszlovákiát.
1968. augusztus 23. – a CSEMADOK felhívása: „Nem volt nálunk ellenforradalom, és erre hivatott szerveink nem hívták be a Varsói Szerződés csapatait. Követeljétek, hogy a csapatok hagyják el hazánk területét!”
1968. augusztus 28. – a CSEMADOK KB állásfoglalása: „Figyelmesen áttanulmányoztuk népünk és pártunk vezetőinek moszkvai tárgyalásairól kiadott nyilatkozatait, és az általuk elfogadott megegyezéshez csatlakozunk.”
1968. szeptember 8. – Husák a CSEMADOK KB ülésén ígéretet tesz, hogy október 28-ig külön nemzetiségi törvényt bocsátanak ki. (Ekkor ünneplik a Csehszlovák Köztársaság fennállásának félszázados jubileumát.) „Magyar polgártársaink számára mind az általános polgárjogok, mint a nemzeti csoport szempontjából egyenjogúságot kell biztosítani” – mondja.
1968. szeptember – a Matica Slovenska támadást indít a tervezett törvény biztosította jogok ellen, a Szlovák Írószövetséggel, a Szlovák Tudományos Akadémiával és a Komensky Egyetem több intézetével együtt.
1968. október 27. – a Nemzetgyűlés megszavazza a 143-as és a 144-es alkotmánytörvényt. Az előbbi a köztársaságot államszövetséggé alakítja át, s ebből következően a magyar kisebbség minden ügye a szlovák állam belügyévé válik. A nemzetiségek helyzetét a 144-es alkotmánytörvény szabályozza. A törvénytervezetet a megszavazás előtti órákban – a magyar kultúrszervek kizárásával – átfogalmazták. A megcsonkított szöveg nem említi a tervezetben még szereplő teljes kulturális és gazdasági egyenjogúságot, hallgat az ígért központi szervek létrehozásáról és a kulturális önigazgatás elvéről.
1968. október 29. – a szövegmódosítás nem jut el a hírközlő szervekhez; a CSTK és az Új Szó a törvénytervezet korábbi, a kisebbségek számára kedvezőbb változatát közli.
1968. október – megkezdi működését a szeptember 23-án ideiglenes intézményként felállított Nemzetiségi Bizottság. 35 főből áll, ebből 18 magyar, 6 ukrán és 11 szlovák. Vezetője Fábry István.
A Nemzeti Bizottság az SZNT kezdeményező és ellenőrző szerve a nemzetiségekre vonatkozó ügyekben. Feladatai között szerepel az érdekvédelem ellátása is. Segédszerve az SZNT Nemzetiségi Titkársága, amely végrehajtó jogkörrel nem rendelkezik. Ennek kell figyelmeztetnie az SZNT-t, ha a vegyes lakosságú területeken hiányosságokat tapasztal a törvények végrehajtásában. A titkárság ideiglenes munkabizottságokat hoz létre.
1968. november 23–24. – a második világháború óta az első magyar értelmiségi találkozó. A Magas-Tátrában írók, mérnökök, mezőgazdászok, pedagógusok stb. tanácskoznak. Több előadás hangzik el, köztük Turczel Lajos: A progresszív értelmiség helyzete és problémái a kisebbségi társadalom életében; Kardos István: A csehszlovákiai magyar társadalom a szociológia tükrében; Szabó Rezső: A csehszlovákiai magyar kisebbség államjogi helyzete. Felolvassák Fábry Zoltánnak a találkozó alkalmából írt Rom és hűség c. tanulmányát. (A találkozót a hetvenes években munkásosztály-ellenes megmozdulásnak nyilvánítja a pártsajtó.)
1968. november – megalakul a csehszlovákiai magyarság első önálló vállalata, a Madách Kiadó, Fónod Zoltán vezetése alatt. Működését hivatalosan január 1-jén kezdi meg.
1968. november – Tolvaj Bertalant nevezik ki az SZNT Nemzetiségi Titkárságának élére.
1968. december – Pozsonyban megalakul a Magyar Ifjúsági Szövetség.
1968 – szlovák nyelven megjelenik Martin Victor Dél-Szlovákia megszállásának története c. könyve, a szlovák újnacionalista történetírás úttörő munkája, melyet aztán számos szerző hasonló szellemben írt tanulmánya követ. (Figyelmet érdemelnek pl.: Samuel Cambel vagy a korábban tárgyilagos önmérsékletet tanúsító Juraj Purgat és Anton Rasla művei.)
1969. január 1. – megalakul a Szlovák Szocialista Köztársaság első kormánya. Tagja Dobos László tárca nélküli miniszter. Dobos 1968 szeptembere óta az SZNT képviselője.
1969. január 19. – Dobos László nyilatkozata az Új Szóban: „Konkrét munkaköröm a nemzetiségek ügyének gondozása.”
1969. január 30. – Pozsonyban megalakul az új Szlovák Szakszervezeti Tanács, 81 taggal. A törvények biztosította arányos nemzetiségi összetétel elvét figyelmen kívül hagyják.
1969. március 2. – Stefan Sadovsky szlovák miniszterelnök: „Már előkészületben van a képviseleti testületek és végrehajtó szervek mellett működő nemzetiségi szervekről szóló törvényjavaslat.” A javaslatból nem lett törvény.
1969. március 17. – a CSEMADOK rendkívüli, X. kongresszusát Dobos László miniszter nyitja meg. Őt választják meg a szervezet elnökének is. A CSEMADOK az alkotmánytörvény értelmében kimondja, hogy a „CSEMADOK Társadalmi és Kulturális Szövetség”.
A kassai kormányprogram megvalósítása
1969. március – Prágában a Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szövetségének országos kongresszusán a szlovák küldöttek nem fogadják el, hogy Szlovákiában magyar ifjúsági szervezeteket lehessen létrehozni. A csehországi németek és lengyelek a kongresszus határozatai alapján éltek a számukra biztosított lehetőségekkel, és saját nemzeti ifjúsági szervezeteket alakítanak.
1969. április 8. – a 103. sz. kormányhatározat értelmében Nemzetiségi Tanács létesül a kormány tanácsadó szerveként. 15 tagja közül 5 magyar.
1969. május 26. – a Belügyminisztérium tudatja a Magyar Ifjúsági Szövetség vezetőivel, hogy a szövetség működését nem engedélyezi.
1969. június 3. – Az Új Ifjúság közli, hogy a fenti rendelet nem jelenti szükségszerűen az ifjúsági klubok bezárását is.
1969. szeptember – megjelenik Daniel Okáli A Matica Slovenska és a nemzetiségek c. írása a Národné Vykoryban. Az írás tele van meghökkentő túlzásokkal. Állítása szerint 1938-ban Szlovákia 1/3-át csatolták Magyarországhoz, szlovákok és csehek százezreit űzték el hazájukból, és újabb százezreket soroztak be Horthy hadseregébe. Okáli ezúttal is helyesli a kitoloncolás programját, s a tömegdeportálást „toborzásként” szentesíti.
1969. szeptember–október – sokasodnak az Új Szóban a CSEMADOK vezetőit ért bírálatok.
1970. április 3. – a pozsonyi Pravdában Márta Vartiková méltatja a Kassai Kormányprogram meghirdetésének 25. évfordulóját. Nagy hangsúllyal ismerteti, de nem ítéli el a magyarok ellen hozott diszkriminációs intézkedéseket.
1970. április 19. – miközben a magyar közvélemény a nemzetiségi törvények tető alá hozását várja, megjelenik Juraj Zvara történész cikke az Új Szóban. Az írás szerint a kulturális önkormányzat nem egyeztethető össze Lenin nézeteivel. Zvara korábban a nemzeti önigazgatási elv híve volt, leghatározottabban 1969 májusában, a moravani nemzetiségi kongresszuson foglalt állást az elv mellett. Véleményének változása a hivatalos felfogásban bekövetkezett fordulatot tükrözi. 1970 tavaszán már azok irányítják a CSKP nemzetiségi politikáját, akik 1968-ban mint „ellenzék” keltettek tömeghisztériát az Akcióprogram nemzetiségi vonatkozású részei ellen. A katonai megszállás következtében megváltoztak az erőviszonyok, a demokrácia híveit minden területen háttérbe szorították – így a kisebbségi ügyekben is. A CSEMADOK eddigi vezetőit alkalmazkodóbbakkal váltják fel. Megkezdődik a kisebbségi jogok teljes felszámolása. Még a megcsonkított 144-es alkotmánytörvény végrehajtási utasítása sem készül el, immár 13 éve.
1970. április 29. – Dobos László minisztert és Szabó Rezsőt, az SZNT alelnökét felmentik tisztségük alól. A tárca nélküli miniszter ügyköre megszűnik, az SZNT új alelnöke Fábry István.
1970. június 12. – Juraj Zvara szerint „sikerült leküzdeni kultúrszervek sérelemelméleti fellépését, amely a pozitív eredményeket figyelmen kívül hagyta”. (Új Szó)
– Megkezdi működését a Kassai Magyar Területi Színház.
1970 – jelentősen csökkentik a magyarországi ösztöndíjasok számát. A szlovákiai magyaroknak megtiltják, hogy – akár saját költségükön – Magyarországon tanuljanak, vagy a magyar államtól ösztöndíjat fogadjanak el.
1970. december 1. – népszámlálás. Csehszlovákiában 614 000 magyar anyanyelvű személy él, ebből 572 568 fő vallja magát magyar nemzetiségűnek. Közülük Szlovákiában 533 934-en laknak. 533-ról 442-re csökkent a magyar többségű települések száma; a magyarok hányada itt 1960-hoz viszonyítva 2%-kal kisebb: 83%.
1971 – a magyar óvodákban és az általános iskolák első két osztályában is kötelezővé teszik a szlovák nyelv tanítását. Korábban csak a 3. osztálytól kellett szlovák nyelvet tanulni. Fokozatosan emelik a szlovák nyelvórák számát, heti 13 óráig. Az 1–4. osztályban ez a heti tanítási órák felét teszi ki.
Sugallják a tanároknak, hogy az egyes tananyagokat és részeket szlovákul foglalják össze.
1971. március 29. – a CSEMADOK KB ülésén lemond Dobos László elnök. A KB további 25 tagját felmentik tisztsége alól. Az új elnök Fábry István. A kiadott határozat szerint „a CSEMADOK a szervezet küldetésének megfelelően figyelmét a népnevelő és kulturális tömegmozgalmi munkára összpontosítja”. A CSEMADOK tehát lemond arról, hogy társadalmi és politikai szervezet legyen.
1971. július 8. – „Az SZNT elfogadta Szabó Rezső mandátumairól való lemondását. Dobos Lászlót ugyanezen tisztségektől az SZNT elnöksége megfosztja.” (Pravda)
1971. november 26–27. – Törvényhozási és önkormányzati választások. Az SZNT 13 tagja magyar, a törvényhozók közül 30.
1972. január 13. – A Hét c. folyóirat közli, hogy a CSEMADOK tagjainak létszáma elérte a 62 ezer főt.
1972. április 15–16. – a CSEMADOK XI. országos közgyűlésén érvénytelenítik a X. rendkívüli közgyűlés határozatait. Julius Hanus miniszterelnök-helyettes bejelenti, hogy a szervezetet törlik a Nemzeti Frontból, s áthelyezik a Művelődési Minisztérium hatáskörébe. A szervezet nevéből törlik a „társadalmi” jelzőt. Varga Béla titkár előadói beszédében helyteleníti az 1968. április 12-i állásfoglalást és annak nyilvánosságra hozatalát. Elnökké Lőrincz Gyulát választják.
1972. július – Megjelenik Samuel Cambel élesen magyarellenes műve: A szlovák földkérdés, 1944–48. A könyv antifasiszta tettként értékeli a magyarság elleni erőszaksorozatot. Szerzője 1973. augusztus 28-án Állami Díjat kap munkásságáért.
– Az 1973/74-es tanévben 22 gimnáziumban folyik magyar nyelvű oktatás. 1978/79-ben már csak 19-ben, s ebből is 9 közös, szlovák–magyar igazgatású. A gimnáziumok egyikének sincs internátusa, pedig 50–100 kilométeres hálózatból veszik fel a diákokat.
– Az 1973/74-es tanévtől folyamatosan csökkentik a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának létszámát.
1974 – Vladimir Matoska írja az Antifasiszta ellenállás Nógrádban című könyvében, az újnacionalista történetírás hagyományainak megfelelően: „A szlovákiai népi demokratikus rendszer sohasem viselkedett olyan durván a magyarokkal szemben, mint a Horthy-rendszer az elfoglalt területeken a szlovákokkal szemben.”
1975 – Öt év során a magyarok lakta Dél-Szlovákiában 70-75%-kal kevesebb állami költségvetési beruházási összeg jut egy főre, mint Szlovákia más részein. A közel 95 ezer lakosú, 89%-ában magyar lakosságú Dunaszerdahely járásban 5 év alatt mindössze 476 fővel nő az iparban foglalkoztatottak száma, és még most is csupán 3200 főt tesz ki.
1975. augusztus 1. – Helsinkiben Csehszlovákia is aláírja az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányát, ezzel kötelezi magát, hogy megtartja az alapvető emberi jogokat, amelyek nemre, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül mindenkit megilletnek.
1976 – A központi oktatásügyi hatóságok egyes helyeken – a „paritás” címén – magyar többségű településeken is 50%-ra próbálják csökkenteni a magyar nyelvű tanulók és osztályok számát (pl. a 89%-ban magyar Dunaszerdahelyen). A „paritás elvére” csak ott hivatkoznak, ahol a szlovák lakosság van kisebbségben.
1977. szeptember – Szlovákiában 376 magyar általános iskola működik, s ezekben 55 805 diák tanul. Az összes magyar nemzetiségű iskolaköteles száma 70 893. Gimnáziumban 5400 magyar nemzetiségű tanul, közülük 2800 jár magyar, 1700 közös és 900 szlovák igazgatású iskolába. Szakmunkásképző intézetekben az adott korosztály 35-40%-a folytat tanulmányokat, de csak 10-11%-uk magyar nyelven. Felsőoktatási intézménybe 533 magyar fiatalt vesznek fel, a megfelelő korosztály 5,9%-át, míg a szlovákok 18%-át. A magyar kisebbség tehát nem képes pótolni az 1945–48 között elűzött értelmiséget. A magyar kisebbség 0,8-0,9%-a végzett egyetemet vagy főiskolát, míg a szlovákoknak 4%-a.
– Megkezdik a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának teljes fölszámolását. Korábban évente 40-60 magyar fiatal kapott itt tanári diplomát. Erre a tanévre már csak 15-öt vesznek fel.
A terv szerint az utolsó magyar csoport 1981-ben hagyja el az intézményt.
– Az egyik kelet-szlovákiai reléállomás lehetetlenné teszi a magyar tévé műsorának vételét. Csak sztrájkokkal való fenyegetőzés hatására módosítják a működését.
1977 – szlovák állami és pártvezetők tervet dolgoztak ki a magyar iskolák fokozatos fölszámolására. Első lépésként a magyar tannyelvű iskolák ötödik évfolyamától kezdve akarják megszüntetni a magyar nyelvű oktatást. Részlet a törvénytervezetből: „Szükséges, hogy kiterjesszék a szaktantárgyak szlovák nyelven való oktatását, amivel még kedvezőbb feltételeket lehet teremteni ahhoz, hogy a nemzetiségekhez tartozó állampolgáraink érvényesüljenek a társadalmi életben.” (A CSTK közleménye az SZNT 19. üléséről Új Szó, 1978. március 25.)
1978 – Megalakul a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, egy nem hivatalos, polgárjogi szervezet. Feladatának azt tekinti, hogy mozgósítsa a közvéleményt a fenti tervek meghiúsítására s általában a magyar kisebbség létfontosságú jogainak és érdekeinek védelmére.
– 1950 óta 233 magyar általános iskola szűnt meg az iskolák központosításával. A hivatalos álláspont szerint a központosítás „javítja az oktatás tárgyi és személyi ellátottságát, az oktatási tevékenység gazdaságosságát”. Nemcsak a vegyes lakosságú területeken szüntetnek meg ilyen módon iskolákat, hanem a szlovák hegyvidéken is. Ám ott az iskola nélkül maradt falvakból iskolabuszok szállítják a gyerekeket az iskolaközpontba. A magyar gyerekek viszont nem találnak ipari üzemre, amely patronálóként magára vállalná a 20-30 kilométeres utaztatás költségeit. A szülők jelentős része így kénytelen a közelebb lévő szlovák iskolába járatni gyermekét.
– A 18 ezer magyar óvodás közel egyharmada szlovák nyelvű óvodába jár. Ezekben nem ritka, hogy büntetést adnak a magyar beszédért.
– A Jogvédő Bizottság tiltakozó kampányt szervez a lakosság körében az iskolák felszámolása ellen. Tájékoztatják a külföldi közvéleményt is.
1978 tavasza – Janics Kálmánt március 31-én megfosztják a jolavai körzet orvosi tisztétől. Janics Kálmánnak számos higgadt, tudományos elemzése jelent meg a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsáról, többek között a Valóság 1971/6-os számában, a Canadian Review of Nationalism III. kötetében (1975) és az Új Látóhatár 1977/6-os számában.
– Közkézen forog Mózsi Ferencnek a magyar kulturális miniszterhez írt jelentése. Ebben beszámol a magyarországi nemzetiségi iskolaügy helyzetéről, amellett a szlovákiai magyaroktól Gosztonyi Jánoshoz (ekkor oktatási miniszter) érkező panaszos levelekről, állástalan szlovákiai magyar tanítók áltelepülési szándékáról, a nyitrai magyar pedagógiai fakultás tanárairól, akik a magyar minisztériumban áttelepülési lehetőségekről érdeklődtek. „Dramatizálják az itteni viszonyokat. Azt hangoztatják például, hogy »Szlovákiában megszűnik minden, ami magyar«.”
– A CSMKJB tiltakozó kampányának eredményeként néhány hónapra lekerül a napirendről az oktatásügy átalakításának kérdése. Később a Szlovák Oktatásügyi Minisztérium és a Szlovák Kommunista Párt KB ideológiai titkára újból beterjeszti a javaslatot. Eszerint a magyar tanítási nyelvűnek nevezett iskolákban a heti óraszám 15-25%-ában folyna magyar nyelvű oktatás. (Ez egyaránt vonatkozna az általános és a szakközépiskolákra.) A terv szerint gyakorlatilag megszűnne a magyar nyelvű szakmunkásképzés.
1979. január – A CSMKJB második tiltakozó kampánya a tervezet ellen. Megjelenik a Bizottság első és második dokumentuma: A magyar nemzetiség beolvasztásának állomása; Levél Csehszlovákia állami és pártvezetőihez. 1979. január 24. – Az Új Szó fasisztának, hazaárulónak nevezi Janics Kálmánt. Janics panaszt emel a Szlovák SZK Főügyészénél, majd 13 hónappal később megismétli panaszát. Választ nem kap. 1979. május – A CSMKJB harmadik dokumentuma: Levél a Charta ’77 szóvivőihez. Ez tartalmazza első ízben a magyar kisebbség tételesen megfogalmazott követeléseit. (A polgárjogi mozgalom csak késve reagált a levélre, s nem kötelezte el magát a kisebbségi jogok folyamatos figyelemmel kísérésére.)
1979 nyarán a köztársaság elnöke felszólítja a szlovák Belügyminisztériumot a CSMKJB felszámolására. A Bizottság adatai szerint szeptemberig mintegy 50 magyar értelmiségit hurcolnak meg, a titkosrendőrség több mint száz esetben foganatosít kihallgatást, házkutatást, útlevélelkobzást stb.
1979 – az új oktatási törvény végrehajtását szabályozó miniszteri rendelet szerint járásonként csak egy magyar gimnázium működhet.
1979 őszén Münchenben megjelenik Janics Kálmán A hontalanság évei (A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után, 1945–48) című könyve. Illyés Gyula írja előszavában: „Óriási munka tetőzése Janics Kálmán műve. S ugyanakkor saját szellemi életünkben útirányító vállalkozás. Hogy a magyar anyanyelvűség minden területéről hasonló helyzetfölmérést kapjon a világ lelkiismerete.”
1980. február – a Bizottság negyedik jelentése: Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodások és a magyar kisebbség helyzete. A dokumentumot a helsinki értekezlet 13 résztvevőjének és néhány nemzetközi szervezetnek is eljuttatták. A Bizottság példákkal bizonyítja, hogy Csehszlovákiában „hatályban vannak olyan törvények, melyeket a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésére vonatkozó 1965. évi nemzetközi egyezmény 2. cikkelyének 10. bekezdése alapján vissza kellett volna vonni; a magyar nemzetiségű állampolgárok egyesülési jogának korlátozása sérti A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 22. cikkelyének 1. bekezdésében foglaltakat; a magyar nyelv használatának korlátozása sérti ugyanezen egyezségokmány 27. cikkében foglaltakat; a csehszlovák állam nem teljesíti az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmánya Kulturális együttműködés és csere című fejezetének utolsó bekezdésében és az Együttműködés és cserék az oktatás területén című fejezet utolsó bekezdésében foglaltakat. A csehszlovák állam nemzetiségi politikája több lényeges kérdésben ellentmond az érvényes nemzetközi megállapodások szellemének (…) Gazdaságpolitikája ellenkezik a Gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmányának szellemével (…) Oktatási politikája (…) nem egyeztethető össze Az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó egyezmény 4. cikkének (a) bekezdésében és az 5. cikk 10. bekezdésében foglaltakkal; óvodapolitikája nem felel meg a Gyermekek jogaira vonatkozó 1959. évi nyilatkozat 2. pontja elveinek.”
1980 ősze – Durva rendőri intézkedések a csehországi magyar diákok féllegális klubjai ellen. (A féllegalitás annak következménye, hogy a CSEMADOK Csehországban nem fejthet ki semmiféle tevékenységet, más szervezet viszont nem ad, vagy nem adhat teret a magyar diákok kulturális szervezeteinek.)
1980. december – Az Iskolaügyi Minisztérium kollégiuma ismét tárgyalja a magyar oktatási nyelv szűkítésének lehetőségeit.
1981. február 3. – Az Új Szó közzéteszi az 1980. november 1-jei népszámlálás előzetes nemzetiségi eredményeit. Eszerint Szlovákiában 559 800 magyar él.
1981. február 6. – Egy részlet Janics Kálmánnak az Új Szó szerkesztőségéhez írt leveléből: „Még 1979. december 31-én is 584 ezer magyar jelenlétét rögzítette V. Srb a Demográfia 1980/3-as számában. Ha ehhez hozzáadjuk az 1980. év első 10 hónapjának 3000 főnyi természetes szaporulatát, megkapjuk a jogos elvárást kielégítő 587 000-es számot Szlovákiában. (…) Föltesszük a kérdést: hová tűnt el Szlovákiából 1980 folyamán 27 ezer magyar nemzetiségű személy? (…) A Szövetségi Statisztikai Hivatal 27 ezer elveszett szlovákiai magyarja azokból a magyar származású alap- és középiskolásokból gyűlt össze, akik nem magyar anyanyelvű iskolákba járnak. Az összes magyar származású alap- és középiskolások száma kb. 80 ezer, ebből 33% – abszolút számban 27 ezer – nem látogat magyar iskolát. Ezeket átírták szlovák nemzetiségűnek. (…) Így Szlovákiában egyszerűen leírták és törölték a magyar társadalom 5%-át. Cseh területeken a »tizedelés« még súlyosabb eredménnyel járt töröltek 5 ezer magyart, a magyar ajkú lakosság 20%-át. Minden iskolást, mert a cseh területeken magyar iskola nincs.”
1981. február 20. – A pozsonyi Pravda közli a rimaszombati gimnázium igazgatónőjének levelét, melyben – az Iskolaügyi Minisztérium elképzeléseivel összhangban – javasolja a magyar iskolák oktatási nyelvének szlovákra változtatását „a magyar munkás- és parasztgyerekek érdekében”.
1981. április – a Bizottság – több száz példányban – levelet küld szét szülőknek, pedagógusoknak, melyben a tervezet elleni tiltakozásra szólítja fel őket. „Az ember természetes joga, hogy tudatának és személyi önállóságának, valamint döntési képességének teljes kibontakozásáig a számára legsajátosabb közegben – anyanyelvének közegében –nevelkedjék. Ha a felnőttek megfosztják ettől a jogától az ifjú embert, erőszakot követnek el rajta, ami ellen minden becsületes embernek fel kell emelnie szavát, tekintet nélkül nemzetiségére, vallására vagy faji eredetére.”
1981. május – Elkészült a Bizottság munkaközösségének a Minority Rights Group[SZJ] (London) számára írt átfogó tanulmánya: A magyar kisebbség Csehszlovákiában. A széles körű összefogással készült munka történeti áttekintést ad, ismerteti a magyar nemzetiség jogállását, települési és demográfiai viszonyait, társadalmi rétegződését, a nemzeti iskolaügy és művelődés helyzetét, bemutatja az egyházak tevékenységét, az egyesületi és politikai életet és az anyanyelv használatát korlátozó rendelkezéseket.
- Kisebbségben [6]