Skip to main content

[Fényi Tibor]

[Fényi Tibor]: A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiája

1944–1981


Összeállításomban a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség második világháború utáni történetének főbb, olykor kevésbé ismert eseményeit igyekeztem bemutatni. Munkám belső szerkezete néhol szükségképpen aránytalan. Több igen fontos eseményt nem írtam le, mert közismertek. Máskor viszont a folyamatok reális ábrázolása, a későbbi összefüggések megvilágítása érdekében jeleznem kellett ismert adatokat is.

Viszonylag tág teret kapott munkámban az 1967–1970 közötti időszak.


[Fényi Tibor]: A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiája

Második rész 1965–1981


Demokrácia vagy sovén föderáció?

1965 – a Ludvit Stur születésének 150. évfordulója alkalmából indított kampány a szlovák konföderációs kívánságok előcsatározásait jelzi. A Matica Slovenska[SZJ] irányította kampány nyíltan cseh- és magyarellenes, antiszemita élű.

1965.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon