Sznob
Nevével és kis példányszámával ellentétben széles érdeklődésre tarthat számot ez a xeroxon másolt időszaki kiadvány. A Beszélőben még vissza kell térnünk a magyar rock új hullámára, amely az Országos Rendező Iroda és a Hanglemezgyártó Vállalat, a rock e két főhatósága által magára hagyatva is – vagy talán éppen ezért – meglehetősen magasra csap. A szaporodó new wave együttesek közönsége mit sem tud kezdeni a Hanglemezgyár kommersz propagandakiadványaival vagy a hivatalos ifjúsági lapok rockrovatával. Friss információt újabban csak a Rock Évkönyv közölt. A Sznob tehát a magyar rocksajtót igyekszik megteremteni. Külföldi cikkeket fordít, és eredeti írásokat közöl. Kizárólag a progresszív rock érdekli, vagyis a rock szerepe a kultúra átalakulásában.
Az első szám 1981 decemberében jelent meg. Tartalma: A tatai fórum – átvett cikk a KISZ valamelyik kiadványából. (A Sznob nem mindig adja meg az eredeti közlés helyét.) Víg Mihály a rock and rollról és a videóról; Csányi Attila egy másik, most indítandó rockfolyóiratról; interjú Brian Enóval és Andy Warhollal; Hajas Tibor; Grace Jones; The Cure; DAF; Die Krupps; Najmányi László: Elvis Presley és Adorno; Klaniczay Gábor: Bowie és a divat.
A második szám (1982. február) Spions-különszám. Dokumentumokat közöl Molnár Gergely, a magyar punk és new wave 1979-ben emigrált ősatyjának együtteseiről, a Donauer Video Familie-ről és a Spionsról. Dalszövegek, ideológiák és egyéb írások mellett megtalálható a számban G. G. Miller–A. L. Newman (Molnár Gergely–Najmányi László) Rise című, Párizsban írott forgatókönyve is.
A harmadik (készülő) szám tartalmából: DNA; Residents; Lemezstratégák; Nico: The Marble Index; Bowie; Borroughs; Devo.
Inconnu
A cím franciául ismeretlent jelent; a kiadvány 1981-ben került a kezekbe, önmagát „akcionista” folyóiratnak nevezi. Tulajdonosa és szerkesztői az Inconnu-csoport.[SZJ] Az akcionizmus olyan művészeti irányzatok közös neve, amelyek szakítanak a passzív és fogyasztói művész–közönség kapcsolattal. A csoport rendez performance-okat, vagyis nyilvános eseményeket, a művész egyszerre tervezett és spontán részvételével; szervez mail-artot, vagyis levélművészetet, amely a postát médiumként és terjesztőként használja; és sok egyéb mellett gumibélyegző-tervezéssel és hangművészettel is foglalkozik. A provokatív performance-tól az idillikus bélyegzőfaragásig mindent dokumentálni igyekszik.
Az első számban kiáltványok, performance-forgatókönyvek és -leírások, filmforgatókönyvek találhatók, összesen mintegy tizenöt.