Tisztelt Szülők, Pedagógusok, Iskolabarátok!
Ez év február elején levélben fordultunk Önökhöz a szlovákiai magyar iskolák sorsát fenyegető veszély miatt. Amint tudják, a szlovák kormány az elmúlt évben egy olyan új iskolaügyi törvényjavaslatot dolgozott ki, amely lehetővé tette volna, hogy a nemzetiségi kisebbségek iskoláiban csaknem teljesen felszámolják az anyanyelven folyó oktatást. Most arról szeretnénk Önöket értesíteni, hogy mi történt a levelünk szélküldése óta.
Februárban és márciusban nagyméretű tiltakozási hullám indult a törvényjavaslat vonatkozó bekezdései ellen. Több mint tízezer csehszlovákiai magyar írt levelet az államhatalmi és pártszerveknek a magyar iskolák védelmére. Az 1945 óta eltelt csaknem negyven év alatt példa nélküli a csehszlovákiai magyarok ilyen egységes, tömeges és határozott állásfoglalása a kisebbségi és alapvető emberi jogok védelmében.
A napi sajtóból is értesülhettünk arról, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács április 2-i ülésén elfogadott iskolaügyi törvény nem tartalmazza a javaslatnak a tiltakozást kiváltó részét. A tiltakozás tehát nem volt hiábavaló.
Megnyugvással tölt el bennünket, hogy a szlovák kormány józan belátással visszavonta a törvényjavaslatnak azt a részét, amely korlátozta volna a nemzeti kisebbségeket alapvető emberi jogaik gyakorlásában.
Azonban korántsem megnyugtató az iskolaügyi miniszter március 24-én tartott sajtóértekezletén elhangzott kijelentése. Eszerint a törvényjavaslatból kihagyott két bekezdést miniszteri rendeletek útján fogják valóra vallani. Hasonlóan nyugtalanítónak tartjuk a miniszternek a magyar iskolák színvonalát és a magyar pedagógusok szakmai felkészültségét elmarasztaló kijelentéseit (Ucitelské Noviny, március 15; Pravda, Új Szó, április 3.). Nem azt vitatjuk, hogy van-e ok a bírálatra – ámbár a magyar iskolák nehézségei a magyar kisebbség iskoláival szemben érvényesített hátrányos megkülönböztetésből adódnak –, hanem attól tartunk, hogy az alkotmány és a törvény által biztosított jogainkat hivatali intézkedésekkel fogják korlátozni.
Reméljük, hogy a józanság, amellyel a kormány az iskolaügyi törvényjavaslatnak a nemzetiségi alkotmánytörvény elveivel ellenkező fejezetét visszavonta, a jövőben is gátat vet a magyar iskolák elsorvasztására irányuló törekvéseknek. Valódi segítőkészségét bizonyítaná, ha kibővítené a magyar iskolák hálózatát, és biztosítaná, hogy a magyar iskolák anyagi lehetőségeikben is a kor színvonalára emelkedjenek az oktatás hatékonysága mellett.
1984. május
A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja
A körlevél háttere
Hogy megvilágítsuk ennek a szlovákiai magyarok körében terjesztett körlevélnek a hátterét, három további – a Hírmondó c. szamizdat-folyóirat 5. számából átvett – dokumentumot idézünk.
Az iskolai oktatás nyelvéről szóló törvényjavaslat, amelyet a szlovák kormány 1983. november 22-én fogadott el, a következő volt:
(1) Az oktatási nyelv a szlovák vagy a cseh nyelv, cseh nyelven az iskolaügyi minisztérium által kijelölt iskolákban (osztályokban) folyik az oktatás.
(2) A magyar, német, lengyel, ukrán (ruszin) nemzetiségű tanulók számára létesített iskolákban az illető nemzetiségiek nyelvén folyik az oktatás.
(3) Amennyiben az iskolában a szlovák vagy a cseh nyelvtől eltérő nyelven folyik az oktatás, a szlovák vagy a cseh nyelv oktatása kötelező.
(4) Az iskolaügyi minisztérium a (2) bekezdés szerint létesített nemzetiségi tannyelvű iskolákban – a területileg illetékes kerületi nemzeti bizottságnak (ez Magyarországon a megyei tanácsnak felel meg – a szerk.) a nevezett iskolák diákjai szüleivel megtárgyalt javaslata alapján – engedélyezheti egyes tantárgyak szlovák vagy cseh nyelven való oktatását.
(5) Az iskolaügyi minisztérium elrendelheti, hogy némely iskolákban a meghatározott tantárgyakat más nyelven is oktassák, mint az iskola oktatási nyelve.
A (4) és (5) pontok váltották ki a tömegméretű tiltakozást, és maradtak ki az április 2-i törvényből. (Az evégből összehívott Szlovák Nemzeti Tanácsülést eredetileg március 12-re tűzték ki, aztán többször elhalasztották.)
Korántsem voltak ilyen kedvezőek a kilátások az iskolaügyi törvény előkészítésének hónapjaiban, amikor megalakult a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja, és levelet juttatott el több száz kisebbségi sorban élő magyarhoz:
Szülők, pedagógusok, iskolabarátok!
A Szlovák Szocialista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma új iskolatörvény tervezetét dolgozta ki, melyet a közeljövőben, értesüléseink szerint 1984 márciusában fog tárgyalni a Szlovák Nemzeti Tanács. A törvénytervezet egyik szakasza a magyar tanítási nyelvű iskolák jövőjét érinti. A magyar iskolákat – a kerületi Nemzeti Tanács, vagy a szülők kérésére – oly módon alakítanák át, hogy csupán a magyar nyelvet oktatnák magyarul, ami gyakorlatilag a magyar tanítási nyelv felszámolását jelentené.
A minisztérium szerint azért kell kiszorítani az oktatásból a magyar nyelvet, hogy a tanulók jobban elsajátítsák a szlovákot, s ezáltal nagyobb legyen az esélyük a továbbtanulásra a szakmunkásképző intézetekben és középiskolákban, illetve a főiskolákon és egyetemeken. Ez az indoklás azonban nem kielégítő és félrevezető.
1. Semmibe veszi a szlovák szakos tanárok erőfeszítéseit, a magyar iskolákban folyó nyelvoktatás eredményeit.
2. Az a szülő, aki gyermekét magyar iskolába íratja, vállalja az evvel járó esetleges hátrányokat. Aki pedig úgy véli, hogy jobban szolgálja a gyermek érdekét, ha szlovák iskolába járatja, annak megvan rá minden lehetősége a jelenlegi iskolarendszerben is.
3. A magyar iskolákban végző tanulók továbbtanulási esélyeit nem a magyar iskolák felszámolásával, hanem a magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző intézetek és középiskolák, illetve a magyar nyelvű felsőoktatás lehetőségeinek bővítésével kell javítani.
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1968/144. sz. alkotmánytörvényének 3. szakasza kimondja, hogy a nemzetiségeknek biztosítani kell „a saját nyelvükön való művelődés jogát”. Ennélfogva az olyan „magyar” iskolák felállítása, melyekben szlovákul folynék az oktatás, ellentétes az alkotmány szellemével és betűjével is. Ezen mit sem változtat, ha a nemzetiségi nyelven folyó oktatás visszaszorítását a kerületi Nemzeti Tanácsok vagy az érdekelt szülők kezdeményezik. Alkotmányellenes ilyen felelősséget ruházni a Nemzeti Tanácsokra. S ilyen intézkedésért, mely az alkotmányos rend megváltoztatásával egyértelmű, még kevésbé vállalhatnak felelősséget a szülők. Nekik kell gondolkodniuk azon is, hogy nemcsak az ő gyermekeikről van szó, hanem a következő nemzedékekről is, akiket aligha fognak megkérdezni.
Ezért kérünk mindenkit, hogy lehetőségeihez mérten – törvény adta jogaival élve – tiltakozzék a magyar iskolák megszüntetésére irányuló kísérletek ellen.
A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja
A felhívás nem maradt hatástalanul: mint láttuk, több mint tízezren – más forrás szerint mintegy 9700-an – tiltakoztak írásban a törvényjavaslat ellen.
Az érintettek tiltakozása hiúsította meg a hatóságok szlovákosítási kísérletét 1978-ban is. Akkor a kisebbségi általános iskolák felső osztályaiban, középiskolákban, szakmunkásképzőkben próbálták meghonosítani a legtöbb tantárgy szlovák nyelvű tanítását, és az ennek hatására kibontakozó mozgalom hívta életre a ma már nemzetközi hírű Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát (a CSMKJB-t), Dr. Duray Miklós geológus vezetésével. Itt jegyezzük meg: Duray Miklós nemrégiben interjút adott lapunknak (Beszélő 9.), és ebben részletesebben foglalkozik a szlovákiai magyar iskolaügy történetével és tágabb összefüggéseivel. Ugyanerről a témáról és általában a kisebbség második világháború utáni történetéről ad tájékoztatást kronológiai összeállításunk is (Beszélő 1. és 2.).
A magyar nemzetiség alapintézményeit fenyegető újabb támadás ellen tiltakozva, Duray levelet írt Gustav Husáknak és a csehszlovák állami élet csúcsszerveinek:
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Törvényhozó Testület!
Tisztelt Kormány!
Olyan ügyben fordulok Önhöz és Önökhöz, melyben az elmúlt öt esztendő folyamán a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága által kénytelenek voltunk több ízben is állást foglalni. A szlovákiai magyar iskolák, illetve a nemzeti kisebbségek iskolarendszerének sorsa érdekében tesszük ezt most is.
A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya 1983 novemberében jóváhagyta azt az iskolaügyi törvényjavaslatot, mely az iskolák oktatási nyelvéről rendelkezik. A törvényjavaslat ugyanazokat a szándékokat tükrözi, melyek az SZSZK Iskolaügyi Minisztériumában a magyar iskolák oktatási nyelvének megváltoztatására készült tervekben testesültek meg. Ezek ellen a tervek ellen az adott időben már tiltakoztunk. Az iskolaügyi törvényjavaslat azonban még nagyobb teret enged az ilyen törekvéseknek. Elfogadása után nem csupán az oktatási nyelv korábbi értelemben vett megváltoztatására nyílna lehetőség, hanem gyakorlatilag fel lehetne számolni a nemzeti kisebbségek anyanyelvén folyó oktatást. A törvényjavaslat tehát alapjában veszélyezteti a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek kultúráját.
Az 1960-ban elfogadott alkotmány elvileg biztosította a magyar, ukrán és a lengyel nemzetiségű állampolgárok anyanyelvi oktatásának és kulturális fejlődésének minden lehetőségét és eszközét. Az 1968/144. sz. „nemzetiségi alkotmánytörvény” által biztosított jogok pedig a nemzeti kisebbségek kultúrájának, oktatásügyének, valamint gazdasági és politikai életének további fejlődését hivatottak szolgálni. Ez a törvényjavaslat azonban mind tartalmilag, mind formailag ellenkezik a „nemzetiségi alkotmánytörvény”-nyel. Ama érvelés pedig, mely szerint az új iskolaügyi törvény a nem igazolja, hogy ezen a téren eddig is sorozatosan megsértették az alkotmány elveit. Az alkotmány által biztosított jogunk állást foglalni az ország lakosságát érintő fontos kérdésekben, így tehát fokozottan élünk ezzel a jogunkkal az iskolák jövőjét, illetve mind a magyar, mind általában az ország kisebbségi iskoláinak sorsát érintő kérdésekben. Azonban egyúttal kötelességünk is – és egyben az Ön, valamint az Önök kötelessége is – felhívni a figyelmet a törvénytelenségekre, illetve gátat vetni ezeknek. És ennek most itt a legfőbb ideje, mert még nem késő.
A kérdés fontossága miatt azonban ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a valószínűleg 1984. március 12-én a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadásra kerülő iskolaügyi törvény jelenlegi javaslata tartalmilag ellenkezik az alkotmánnyal, és mindaddig alkotmányellenes marad, míg lehetőséget nyújt az oktatás nyelvének rendeletszerű megváltoztatására, illetve ilyen értelemben agitál. Az ilyen tartalmú törvény elszabadítaná a sovinizmus önkényét, feltehetően minden oldalon, részlegesen felfüggesztené az alkotmányt, és szabaddá tenné az utat a nemzetirtás irányába.
Reméljük azonban, hogy ez nem következik be.
Pozsony, 1984. február
Dr. Duray Miklós