Skip to main content

Ismét letartóztatták Duray Miklóst

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Egy hónappal az iskolaügyi törvényjavaslat bukása után a pozsonyi hatóságok újabb támadást indítottak azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megtörjék a kisebbségi ellenállás szellemét.

Május 10-én este házkutatást tartottak négy lakásban, és őrizetbe vettek legalább nyolc embert, köztük - két éven belül másodszor – Duray Miklóst. Társait hosszabb-rövidebb ideig kihallgatták, majd szabadon engedték – őt magát azonban mind ez ideig börtönben tartják. A csehszlovák Btk. 112. és 199. paragrafusaira hivatkozva, „a köztársaság külföldi érdekeinek megsértése”, valamint „izgató hírek terjesztése” címén vádat készülnek emelni ellene. (Az előbbi vádpont a New Yorkban megjelent önéletrajzi írására, a Kutyaszorítóra vonatkozik.) Durayn kívül még egy személyt fenyeget bírósági eljárás.

Nyilatkozat

1984. május 10-én Pozsonyban letartóztatták Duray Miklós geológust, írót, a szlovákiai magyar kisebbség jogainak védelmezőjét, a Charta egyik aláíróját. A vád: a köztársaság külföldi érdekeinek megkárosítása, valamint izgató hírek terjesztése. 1982-ben egyszer már letartóztatták Durayt, de akkor három hónap múltán – ügyének tárgyalását megszakítva – szabadon bocsátották. A reá figyelő magyar közvélemény ezt a határ mindkét oldalán kedvező jelként vette tudomásul.

Ugyanígy kedvező jelnek látszott az is, ami az iskolaügyi törvényjavaslat vitájában történt. E törvénytervezetnek ugyanis voltak olyan passzusai, amelyek a magyar anyanyelvű oktatást létében fenyegették. Ezek ellen, iskoláik védelmében, közel 10 000 szlovákiai magyar emelt szót a csehszlovák állam illetékes fórumain. Duray Miklós pedig nyílt levélben fordult Gustav Husák köztársasági elnökhöz. A szlovák kormány mindezek után visszavonta a törvénytervezet sérelmezett szakaszait. Az 1984. április 2-án elfogadott törvény megerősíti a nemzetiségi iskolák mai helyzetét.

E bizakodásra tápot adó fejleményekre következett Duray Miklós újabb őrizetbe vétele, kihallgatások sorozata, s Duray ellen újabb vádemelés. S minden olyan eltökélt szigorral zajlik, hogy azt kell hinnünk, az iskolatörvény körüli küzdelmekhez s általában a kisebbségvédő munkához szükséges bátorság letörésére irányul. S olyan félelmeket támaszthat, amelyek megbéníthatják a legtisztább szándékokat is.

Úgy látjuk, hogy ez a por kikezdheti a védtelenek türelmét, elveheti munka- és életkedvét.

Duray Miklós börtönbe vetése tehát nemcsak egyéni jogsérelem, az egész magyar kisebbség sérelme is. Szabadon bocsátása és e vádak elejtése azt jelentené a magyar közvélemény számára – a határ mindkét oldalán –, hogy a türelem és a józanság egyszer megint erősebbnek bizonyul a nemzeti elfogultságnál és gyűlölségnél.

Ezen nyilatkozat három aláírója részt vett Duray Miklós első, megszakított bírósági tárgyalásán, s kötelezettséget vállalt sorsának figyelemmel kísérésére.

Budapest, 1984. június 6-án

Cseres Tibor
Csurka István
Mészöly Miklós

Amerikai írók nyílt levele


Dr. Gustav Husáknak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének
1984. június 20.

Tisztelt Elnök Úr!

Alulírottak, az amerikai PEN-Klub tagjai abban a reményben fordulunk Önhöz, hogy felhívhatjuk a figyelmét egy újabb fejleményre, amellyel kapcsolatban magunk is felelősséget érzünk – mint írók és mint olyan szervezet tagjai, mely az egész világon az irodalom szabadságának és virágzásának előmozdításán fáradozik. Arról van szó, hogy nemrégiben letartóztatták Duray Miklóst, Csehszlovákia szlovák részének polgárát, az itt élő magyar ajkú kisebbség tagját.

Mint egy nemzetközi s ugyanakkor nem politikai szervezet része, az amerikai PEN-Klub nem kíván hozzájárulni a különböző társadalmi rendszerű országok között jelenleg meglévő feszültségekhez. Minden jó szándékú embernek remélnie kell, hogy ezek a feszültségek csökkenni fognak.

Mi tehát egészen más szellemben fordulunk Önhöz, Elnök úr, amikor hangot adunk aggodalmunknak: Duray Miklóst megfoszthatják attól a szabadságától, hogy védelmezze a kisebbségi csoport kulturális fennmaradását, amelyhez tartozik.

Bízunk benne, hogy – olyan nemzet vezetőjeként, mely maga is hosszan tartó kulturális diszkrimináció és elnyomás áldozata volt – Ön együttérzéssel gondol Duray Miklós sorsára. Tisztelettel kérjük, hogy a csehszlovák állam jóindulatúan járjon el Duray Miklós ügyében, és hogy a testvériség és a kulturális önrendelkezés szellemében vizsgálja és oldja meg a magyar ajkú kisebbség problémáját; ugyanabban a szellemben, mint amely a század elején a csehszlovák állam születésénél bábáskodott.

Norman Mailer
Allen Ginsberg
Arthur Miller
Kurt Vonnegut











































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon