Skip to main content

A Duray-bizottság tájékoztató levele és felhívása

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Duray-bizottság:

Tagjai: Bence György, Benda Gyula, Hamburger Mihály, Nagy Bálint, Törzsök Erika és Vargha János

Vezetője: Hamburger Mihály

Célja: Tájékoztatni Duray Miklós ügyének állásáról, felkérni a közvéleményt, hogy emelje föl szavát Duray szabadon bocsátása érdekében

Első tájékoztató levél: Duray Miklós ügyének háttere


Duray Miklós, pozsonyi lakos, geológus és író (sz. 1945) először az 1968-as reformok idején vállalt vezető szerepet a szlovákiai magyar kisebbség politikai életében: néhány társával magyar ifjúsági szervezetet alapított. A szervezetet betiltották. Duray a hetvenes években befejezte tanulmányait, és doktori fokozatot szerzett.

1978-ban megalapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát (CSMKJB). A bizottság dokumentumai a csehszlovák alkotmány alapján fogalmazták meg a magyar kisebbség sérelmeit.

A CSMKJB tevékenysége nem kerülte el a rendőrség figyelmét. A házkutatásokkal, rendőri megfigyelésekkel, kihallgatásokkal legtöbbször Duray Miklóst zaklatták. 1982. november 10-én Durayt letartóztatták. Perének tárgyalása 1983. január 31-én kezdődött. Időközben megmozdult a magyar és a nemzetközi közvélemény. Tiltakozásokkal árasztották el a pozsonyi és a prágai kormányt. A magyar kormányt pedig – külföldről és belföldről – petíciókban szólították föl, hogy járjon közben Duray érdekében. A tárgyaláson szlovákiai magyarok, a nemzetközi emberi jogi szervezetek és a magyarországi értelmiség képviselői, Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós írók is jelen voltak. Az ügyész „burzsoá nacionalizmussal” vádolta Durayt, aki bátran védekezett, föltárva a magyar kisebbség elleni diszkrimináció tényeit. A tárgyalást a második napon – váratlan fordulattal – elnapolták, majd február 21-én bizonytalan időre elhalasztották, és Durayt szabadlábra helyezték.

A csehszlovák hatóságok egy időre békében hagyták Duray Miklóst. 1983 tavaszán megjelent Kutyaszorító című önéletrajzi könyve (Püski Sándor kiadása, New York), amelyhez Csoóri Sándor írt bevezetőt. A könyvet és Csoóri előszavát az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16-i számában Hajdú János megtámadta.

1984 januárjában terjedt el a hír, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács olyan új iskolatörvény hozatalára készül, amely lehetővé tenné az anyanyelvű oktatás csaknem teljes felszámolását a nemzeti kisebbségek iskoláiban. Mintegy 10 000 magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár tiltakozott a törvényjavaslat ellen. Duray nyílt levelet intézett Husák köztársasági elnökhöz. A tiltakozások hatására az április 2-án elfogadott új iskolatörvényből elhagyták a kifogásolt szakaszokat.

Duray ismét börtönben


1984. május 10-én újból letartóztatták Duray Miklóst. A köztársaság külföldi érdekeinek megsértésével, valamint izgató hírek terjesztésével gyanúsítják (Btk. 112. és 199.). E címeken 3 év, illetve 6 hónap börtönbüntetés szabható ki. Az üggyel kapcsolatos kihallgatások jelenleg is folynak. Se felesége, sem ügyvédje nem beszélhetett Durayval. A vádirat még nem készült el. Nem lehet tudni, hogy a korábbi per – még súlyosabb – vádjait felmelegítik-e.

A három magyar író, aki jelen volt a tavalyi Duray-per tárgyalásán, nyilatkozatban ítélte el Duray újbóli letartóztatását.

Felhívás

Duray Miklós egész politikai tevékenysége szigorúan alkotmányos keretek közt mozgott. Elítélése az állampolgári jogok súlyos megsértése lenne. Duray Miklós a csehszlovákiai magyar kisebbség alkotmányos jogaiért küzdött, személyében az egész magyar kisebbséget érte sérelem.

Felkérünk mindenkit, hogy emelje fel szavát Duray Miklós szabadon bocsátása érdekében. Javasoljuk tájékoztató levelünk címzettjeinek, hogy beszéljék meg az ügyet barátaikkal, s forduljanak levélben a Magyar Népköztársaság kormányához, az MSZMP KB Titkárságához vagy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségéhez (1143 Népstadion út 22.) Duray Miklós érdekében.

A Duray-bizottság tagjai szívesen veszik fel a kapcsolatot minden érdeklődővel. Leveleiket a következő címekre várjuk (kérjük, mellékeljenek felbélyegzett válaszborítékot):

Bence György  1027 Budapest, Varsányi Irén u. 14–16.
Benda Gyula  1112 Budapest, Érdi út 4/c .
Hamburger Mihály  1118 Budapest, Köbölkút út 37.
Nagy Bálint  1029 Budapest, Rézsű u. 49.
Törzsök Erika  1115 Budapest, Szentpéteri út 10.
Vargha János  2097 Pilisborosjenő, József A. u. 4.







































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon