Nyomtatóbarát változat

26 magyar állampolgár – többségük munkás – tiltakozó levelet küldött a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Levelüket eljuttatták a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához és a Beszélő szerkesztőségéhez is.

Nyílt levél

Mélyen felháborított bennünket, hogy olimpikonjaink politikai megfontolások végett nem vehetnek részt az 1984. évi nyári olimpiai játékokon.

Sértőnek érezzük, hogy a sportot szerető magyar emberekkel szemben, az általunk adott és megtermelt olimpiai hozzájárulást ilyen méltatlanul kezeli a Magyar Olimpiai Bizottság.

Felkérjük a politikai és az illetékes társadalmi szervezetek képviselőit, hogy az általuk hozott döntést változtassák meg, mert a BÉKE és BARÁTSÁG eszméjét magában foglaló világeseményt bojkottálnak. Mi úgy érezzük, hogy a szocialista internacionalizmus elvét messze túlhaladja az Önök által megfogalmazott „szolidaritás”.

Szeretnénk, ha nem taposnák sárba egy nemzet munkáját, hitét, becsületét, melyet Önök is élveznek.

Budapest, 1984. május.

Szabó Sándor, Sik László, Farkas Elek
Kurta Mihály, Bősze Sándor, Szmolnik Gyula
Ádám Sándor, Rónay Gyula, Aranyos Gyula
Gyulai Géza, Nagy László, Szántó György
Netz Zoltánné, Takács Andrásné, Sípos Károly
Takács András, Netz Zoltán, Tóth Lajos
Molnár Imre, Zluba Lajos, Mocsári Zsolt
Vitáli Sándor, Szőke Gábor, Fábián István
Varró László, Czotter László

---

A Magyarok az Olimpiáért Akció
(aláírásgyűjtés – aláírás-begyűjtés)

Június elején levelet találtunk szerkesztőségünk postaládájában: „Kedves Kis János! Kérem, hogy a mellékelt anyagot ismertesse barátaival, ismerőseivel, sportolókkal, Balczóval, újságírókkal stb., és minél előbb juttassa el a Magyar Olimpiai Bizottsághoz.” íme a levél érdemi része:

Nyilatkozat

Mi, a Magyarok az Olimpiáért Akció szervezői mélységesen elítélünk minden kísérletet, amely az olimpiai mozgalom megbontására irányul, így a Magyar Olimpiai Bizottság azon döntését, mely szerint a magyar sportolók nem vesznek – nem vehetnek – részt az 1984. évi Nyári Olimpiai Játékokon.

Nem értünk egyet azzal, hogy épp a nemzetek közötti béke és barátság ápolására hivatott, magát az olimpiai eszme védelmezőjének tartó testület fontosabbnak tartja a politikát, mint a sportot, döntésével semmivé és értelmetlenné téve sok magyar sportoló többéves felkészülését.

Különösen károsnak tartjuk a hivatalos magyar sportvezetők döntését azért, mert ezzel ők is hozzájárulnak a nemzetek közötti kapcsolatok további romlásához, és ártanak a béke ügyének is.

Bízunk abban, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság figyelembe veszi az egész sportszerető magyar társadalom, a sportolók, edzők és minden békeszerető ember véleményét, megváltoztatja döntését, és a magyar olimpikonok mégis részt vehetnek az 1984. évi, Los Angelesben megrendezésre kerülő Nyári Olimpiai Játékokon.

1984. május 17.

a Magyarok az Olimpiáért Akció
szervezői és támogatói

Az aláírási ívek szövege:

Támogatjuk a magyar csapat részvételét az 1984. évi Nyári Olimpiai Játékokon:

név:            foglalkozás:          lakcím:

Sajnos be kell vallanunk: névsorral, foglalkozási és címjegyzékkel nem szolgálhatunk. Ha azonban a kedves Olvasónak mégis kételye támadna a nyilatkozat hitelességét illetően, a rendőrségen egész biztosan megtalálja az aláírási íveket.

Nekünk speciel nincs oda szabad bejárásunk, így csak annyit adhatunk közre kiegészítésképpen, hogy mintegy 300-an csatlakoztak a Magyarok az Olimpiáért Akcióhoz, főként üzemi dolgozók, munkásfiatalok és szakmunkástanulók, de részt vett néhány aktív sportoló is. Az akciót a balatonfűzfői Nitrokémiai Szakmunkásképzőben kezdeményezték, aztán a Nitrokémiai Gyárban és a Papírgyárban szervezték tovább. Május 23-án postára adták az aláírási íveket és a nyilatkozat egyik példányát, mégpedig expressz-, ajánlott (tértivevényes) borítékban.

De a levél – expressz ide, expressz oda – mindmáig nem érkezett meg. Viszont úgyszólván rögvest – május 25-én – megjelentek a rendőrök az akció egyik kezdeményezőjénél, kihallgatták több órán át, és elkobozták tőle a tértivevényt; munkahelyén pedig barátilag kérte őt főnöke: változtasson állást. Azóta többeket kihallgattak és elbocsátással fenyegettek, mivel, úgymond, aláírásuk szembehelyezkedés a párt és a kormány döntésével.

A Műegyetemen is

Tudomásunkra jutott, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen is készült egy tiltakozó ív az olimpia bojkottja ellen. Az aláírási akcióban mintegy 400-an vettek részt.

---

A magyar-spanyol mérkőzésen

A május 31-i válogatott meccs második félidejének első perceiben két fiatalember bement a pályára, és elkezdte kiabálni: OLIMPIA! LOS ANGELES! A rendezők rövid dulakodás után, de még a rendőrök odaérkezése elolt kituszkolták a rendbontókat, vissza a nézőtérre.

Ám a nézőtér – különösen a Fradi-tábor – átvette, és még a mérkőzés után, a metróban sem szűnt meg hangoztatni e jelszavakat. Szerepelt még, dallammal ellátva, a következő kétsoros is:

Oroszország, Amerika –
Los Angeles egy nagy picsa.

Ebből is kiviláglik: a népdal eleinte még meglehetősen nyers megszövegezésben tör fel az indulatok hevületében izzó keblekből. Csak később, ahogy szájról szájra terjed tollfosztás, kukoricamorzsolás stb. közben, úgy formálódik, csiszolódik.

---

Jogszabályi kiegészítő: Miért törvénytelen az elküldött levelek rendőrhatósági feltartóztatása és eltulajdonítása?

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya – amelyet az Elnöki Tanács az 1976. évi 8. sz. törvényerejű rendeletben hirdetett ki, és amely szerepel még a vallásszabadság kérdéseiről szóló dokumentációnkban – többek között leszögezi:

„...Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat (...) keresésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát is. Ez a jog... bizonyos korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít, és amelyek a) mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartására, illetőleg b) az állami biztonság vagy közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.” (DL rész, 19. cikk)

Márpedig nincsen olyan törvény, amely felhatalmazná a rendőri szerveket a magánlevelezés útján történő véleménynyilvánítás korlátozására.

Egyébként az alsóbb szintű jogszabályok – a rendőrségről szóló 39/1974. (XI. 1.) MT sz. rendelet és ennek belügyminiszteri végrehajtási rendeletei – se említik a rendőrségi eljárások között a levelek cenzúrázását. Igaz, a kormányrendeletben szerepel egy ködös hatásköri előírás, miszerint a rendőrség „felderíti, felszámolja az ország területén az ellenséges tevékenységet” (6. §), azonban bárhogy forgatjuk a dolgot, ez nem a törvényerejű rendelet által megkövetelt „kifejezett” szabály a levelek hatósági feltartóztatására.

És főként: a magánlevelezés – mint a véleménynyilvánítás egyik formája – nem lehet „ellenséges tevékenység”, ha egyszer polgári jogként van lerögzítve.

• Olimpia