A téli hónapok zordságába csak a kisajátítások hoztak némi derűt. Ám mielőtt az olvasó szeme előtt megjelenne a békésen zümmögő kisüzemekre, gyanútlanul zakatoló káeftékre és a hó alatt csírázó szántóföldekre rárontó ziháló karhatalmiak képe, sietek pontosítani: természetesen a művészeti kisajátításról beszélek. A legnagyobb figyelmet kiváltó efféle aktus minden bizonnyal a Kis Varsó páros Szántó Kovács János-szobrának kisajátítása volt, de mivel én Kis Varsó-ügyben igen elfogult vagyok (a KV felé), és a Somogyi-mű hollandiai kirándulása lassan bírósági szakaszba érkezik, inkább egy másik, kissé háttérbe szoruló ügyet szeretnék felidézni.
Az esetről a HVG online még „Több mázsás műalkotást loptak a Zichy kastélyból” címmel tudósít január 17-én. Miután röviden ismertetik Terebessy L. Föld állítását, mely szerint ismeretlen tettesek ellopták az Óbudai Múzeum kertjében álló, helyspecifikus kőkompozícióját, a Sóskúti Homokkőt, a cikk alján kapcsolódó linkekként további műkincslopások híreit kínálják fel az érdeklődő netezőnek. Két nappal később a Jogi Fórum weboldala már a tettest is ismerni véli: „A köveket Nagy Kristóf vitte el, aki szintén képzőművész. Kijelentette, nem egy műalkotást pakolt teherautóra, hanem csak néhány kődarabot, amiket annak idején kölcsönadott a szobrásznak.” Duchamp piszoárja és Nefertiti teste után újra szembesülnünk kell tehát a posztmodern művészet nagy kérdésével: kié a műalkotás? A szobrászé, aki a köveket sajátos, csak az ő számára feltáruló rendbe igazította? A kövek ajándékozójáé (szintén művész), aki a türelmi idő lejártával az appropriation (vagy inkább re-propriation) kissé erős gesztusával beállt az udvarra egy teherautóval, néhány markos legény segédletével felpakolta a műalkotást a platóra, és már ott sem volt, mielőtt a legszemfülesebb művészetteoretikus annyit mondott volna, fapapucs? Netán az Óbudai Önkormányzaté, akinek Terebessy a művet kéretlenül odaajándékozta? Tudjuk, a műalkotás értelmezés nélkül nem műalkotás, és az appropriation art e helyi ízektől zamatos változata is hamar rátalált önjelölt értelmezőjére.
Mondhatnám, mindenki olyan értelmezőt kap, amilyet érdemel, de tudjuk, hogy nem így van. Mert bár a Terebessy–Nagy-párharcot nehéz másként látni, mint viharnak a biliben, azt azért senki sem kívánta volna nekik, hogy művészetelméleti vitájuk egyetlen értelmezője, a Sóskúti Homokkő Arthur C. Dantója az Óbuda–Békásmegyeri önkormányzat legyen. Az önkormányzat honlapján sajtóközleményben tudatja, hogy „nem kíván állást foglalni és belekeveredni az élemedett [sic!] történetbe”, aztán állást foglal, és belekeveredik. Mivel hely hiányában nem áll módomban a nyilatkozatot teljes mélységében ismertetni, mindössze annyit tehetek, hogy felhívom a figyelmet e művészetontológiai-jogfilozófiai eszmefuttatásra és egyben píár-tettre, mely olyan szemléletes példákkal világítja meg a műalkotások nehezen megragadható státusát a létezők csipkefinom rendjében, mint például hogy „Terebessy azt állítja, hogy ő a kompozíciót az önkormányzatnak ajándékozta. Ez nem olyan egyszerű dolog. Ha én valakinek a biciklijét egyszerűen átfestem és egy harmadik személynek ajándékozom, attól a biciklinek nem válik jogos tulajdonosává a harmadik személy.” Nem tudhatjuk, hogy e titokzatos „én”, aki „egyszerűen átfesti” a bicikliket, a nyilatkozat megszövegezőjét, a józan paraszti ésszel megáldott önkormányzati testületet, netán egy notórius óbudai kerékpártolvajt jelöl-e, de ez nem is fontos, hiszen világos, hogy itt nem egy egyszeri eset értelmezéséről, hanem általánosabb, örökérvényű összefüggések felvázolásáról van szó.
Elválasztva immár nyers követ a térplasztikától, gyárilag lefújt biciklit a megfújás szándékából átfestettől, ideje, hogy levonjuk a tanulságokat. Az 1. számú tanulság arra az esetre, ha „én” ajándékot szeretnék adni valakinek, alighanem az, hogy közös lónak közmondásosan túros a háta. A 2. számú tanulság akkor adódik, ha „én” az önkormányzat alkalmazásában állok: eszerint ajándék lónak is lehet odvas a foga. De mindent összevetve a 3. és egyben legnagyobb tanulság mégiscsak az, hogy önkormányzatnak ne ajándékozzunk – se lovat, se több mázsás műalkotást. Vagy még egy grammosat se.
- Kistotál [6]