Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. február, Évfolyam 10, Szám 2

Vers

Kistotál

Nyaranta Aranka: Hozott anyagból

Beszélő-beszélgetés

Mink András: „Korai koraszülött jóléti államról beszélni…”

Csaba Iván közgazdásszal Mink András beszélgetett az egészségügy állapotáról és a kórház-privatizációról

Folyamatos jelen

Mink András: Láthatatlan kezek

M. László Ferenc - Parászka Boróka: Magyar–magyar pornográfia

Játéktér

Szabó Máté: Európai Magyarország 2004-ben?

A civil társadalom esélyei az új Európában

Pál Attila: Piromán tűzoltók Kakaóföldön

Peter Cohen: Az addiktológus a nyugati ember vudu-papja?

Befejezetlen múlt

Révész Béla: Dunagate III.

A jogállam árnyékában

Vámos György: Gyilkosság az Aréna úton

Bűnös-e Zentai Károly?

Messzelátó

Galántai Zoltán: Lemmingek a világűrből

Kultúra

Eörsi István: Dr. Noha-történetek

Viktor Pelevin: Számok

Papp András: Saját élet VIII.

Microport

Dékei Kriszta: Fénnyel rajzolt képek

Maurer Dóra Fotogenia című kiállítása

Kieselbach Tamás: Verbalizmus versus olló

Válasz Kozák Gyulának

Beszélő: Leporoló

Beszélő: Nemzeti nyelvek az Európai Unióban

Kerekasztal-beszélgetés a Merlin Színházban

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon