Tisztelt Beszélő!
Olvasom az MH február 5-i számában –y –s cikkét a Magyar Demokrata Fórumról. Az újságíró dacosan kijelenti, hogy csak azért se teszik közzé a fórumon elfogadott nyilatkozatot. Miért is tennék, nincs benne semmi új.
Én mégis szeretném látni. Ha tényleg nincs benne semmi, majd megállapítom magam, és ezután nem érdeklődöm a fórum iránt. A sajtó feladata nem az, hogy helyettem gondolkodjon, hanem az, hogy közölje, mi történik ebben az országban és a világban.
A sajtónak nem dolga, hogy védje a lakosságot a rossz hírektől és a nemkívánatos véleményektől. A sajtónak nem dolga, hogy védje a vezetést, amikor az rosszul vezet vagy nem is vezet, hanem csetlik-botlik. A sajtót nem a párt dotálja (kedvenc hivatkozás a dotáció, amikor valamit betiltanak, letiltanak), hanem az adófizető polgár. Az ő elvárása pedig egyszerű: a sajtó tájékoztasson. A többit bízzák rá.
Amíg a sajtó nem tájékoztat, gátlástalanul működhet a párt dezinformációs hálózata. A párttagoknak elmondják, hogy volt ez a fórum, és ott az ellenzék ezt meg azt a szörnyűséget követelte. A párttagok továbbadják, amit hallottak, mert a) örülnek, hogy most az egyszer jobban informáltak, mint pártonkívüli kollégáik, b) örülnek, hogy a fórum csak ennyi, és hogy a „fórumosok” csak önmagukat járatják le. Sok embernél pedig úgy csapódik le az egész, hogy „ebből csak baj lesz” – és baj van elég így is. A jóindulatúak, akik féltik a fórumot, azt fogják gondolni, hogy az előadók nem voltak tekintettel a közvéleményre, jobban kellene vigyázniuk, nehogy elterjedjen az a nézet, hogy „ezek hőbörgők, nincs jobb dolguk stb.”.
Egy januári, bizalmas KB-hangulatjelentés szerint rossz a közhangulat, és különösen rossz a párttagok hangulata. Nem nagyon hiszik az emberek, hogy van kiút a válságból, illetve, hogy éppen a párt lenne a legalkalmasabb arra, hogy kivezesse ebből a helyzetből az országot. Tud-e a párt változni? Eddigi bizonytalankodása nem sok jót sejtet. De hát társadalmi fordulatoknak nem akkor jön el az idejük, amikor a párt azt jónak látja, hanem amikor a társadalomban megérik a követelés.
A nép igényeivel lehet manipulálni, de nem a végtelenségig, és nem büntetlenül.