Skip to main content

A Fórum és a tömegtájékoztatás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Beszélő!

Olvasom az MH február 5-i számában –y –s cikkét a Magyar Demokrata Fórumról. Az újságíró dacosan kijelenti, hogy csak azért se teszik közzé a fórumon elfogadott nyilatkozatot. Miért is tennék, nincs benne semmi új.

Én mégis szeretném látni. Ha tényleg nincs benne semmi, majd megállapítom magam, és ezután nem érdeklődöm a fórum iránt. A sajtó feladata nem az, hogy helyettem gondolkodjon, hanem az, hogy közölje, mi történik ebben az országban és a világban.

A sajtónak nem dolga, hogy védje a lakosságot a rossz hírektől és a nemkívánatos véleményektől. A sajtónak nem dolga, hogy védje a vezetést, amikor az rosszul vezet vagy nem is vezet, hanem csetlik-botlik. A sajtót nem a párt dotálja (kedvenc hivatkozás a dotáció, amikor valamit betiltanak, letiltanak), hanem az adófizető polgár. Az ő elvárása pedig egyszerű: a sajtó tájékoztasson. A többit bízzák rá.

Amíg a sajtó nem tájékoztat, gátlástalanul működhet a párt dezinformációs hálózata. A párttagoknak elmondják, hogy volt ez a fórum, és ott az ellenzék ezt meg azt a szörnyűséget követelte. A párttagok továbbadják, amit hallottak, mert a) örülnek, hogy most az egyszer jobban informáltak, mint pártonkívüli kollégáik, b) örülnek, hogy a fórum csak ennyi, és hogy a „fórumosok” csak önmagukat járatják le. Sok embernél pedig úgy csapódik le az egész, hogy „ebből csak baj lesz” – és baj van elég így is. A jóindulatúak, akik féltik a fórumot, azt fogják gondolni, hogy az előadók nem voltak tekintettel a közvéleményre, jobban kellene vigyázniuk, nehogy elterjedjen az a nézet, hogy „ezek hőbörgők, nincs jobb dolguk stb.”.

Egy januári, bizalmas KB-hangulatjelentés szerint rossz a közhangulat, és különösen rossz a párttagok hangulata. Nem nagyon hiszik az emberek, hogy van kiút a válságból, illetve, hogy éppen a párt lenne a legalkalmasabb arra, hogy kivezesse ebből a helyzetből az országot. Tud-e a párt változni? Eddigi bizonytalankodása nem sok jót sejtet. De hát társadalmi fordulatoknak nem akkor jön el az idejük, amikor a párt azt jónak látja, hanem amikor a társadalomban megérik a követelés.

A nép igényeivel lehet manipulálni, de nem a végtelenségig, és nem büntetlenül.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon