1988. február 3-án közölték a hírt a napilapok: a Hazafias Népfront keretében megalakult az Országot Környezetvédő Egyesület. A tájékozatlan olvasó azt gondolhatja: arról a Duna Országos Környezetvédő Egyesületről van szó, mely a nemhivatalos Duna Kör édes gyermekeként jött volna világra a múlt évben, ha az OKTH nem tiltja meg a szervezését, s a Minisztertanács nem utasítja el a környezetvédő hivatal döntése elleni panaszt (Beszélő 21, 22)[SZJ]. Első pillanatban a tájékozottabb olvasó is erre gondolhatott, hiszen híre járta, hogy az OKTH döntése után Pozsgay Imre ígéretet tett a szervezőknek, megkísérli a népfront égisze alatt legalizálni egyesületüket. Mégsem az ő egyesületük alakult meg, hanem az övék helyett alakítottak, csaknem ugyanazon a néven, egy másikat.
Őket még csak nem is tájékoztatták. Január 27-én a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság Operatív Környezetvédő Csoportja „A képviselők felelőssége a környezet védelmében” címen vitát rendezett az Eötvös Kollégiumban. A vitán részt vett és többször felszólalt Ábrahám Kálmán, az OKTH jogutódjaként megalakult környezetvédelmi és vízgazdálkodásiminisztérium államtitkára, valamint V. Nagy Imre, a HNF környezetvédelmi bizottságának vezetője. Lehetetlen, hogy ne tudtak volna a küszöbönálló egyesületalakulásról. Nagy önfegyelemre vall, hogy – miközben a terem az országos környezetvédő egyesület engedélyezését követelte – magukban tudták tartani az örömhírt. Azt is nehéz elképzelni, hogy Straub F. Brúnó akadémikussal, a biológia professzorával, országos listán megválasztott képviselővel sem osztották volna meg. Így hát a professzor feltehetően nem ugyanarra gondolt, mint az éljenző közönség, amikor kijelentette:
„azért harcol, hogy létrejöhessen az országos környezetvédő egyesület, hiszen valódi környezetvédelem akkor lehetséges, ha azt a társadalom is felvállalja” (idézet a HVG-ből, 1988. II. 6.).
Ezt nevezik átverésnek.
De mi a csudának csinálták? Alábbi dokumentumaink megadják a magyarázatot. A hatalomnak nem kell olyan környezetvédő egyesület, amelyik efféle nyilatkozatokat merészel tenni. Egy darabig elbíbelődtek az engedélyezési kérelmekkel, fellebbezésekkel, panaszokkal és tiltakozásokkal, aztán belefáradtak a felesleges adminisztrációba, és jobb megoldás után néztek. Az egyesület megvan, a felügyeleti szervek mostantól mindenkinek azt mondhatják: tessék belépni.
ÁLLÁSFOGLALÁS
Elfogadhatatlannak tartjuk a kormány elnökének az Országgyűlés őszi ülésszakán tett bejelentését, miszerint a Gabcikovo (Bős)–Nagymaros Vízlépcsőrendszer építését meggyorsítják.
Ismét szűk körű, a nyilvánosság kizárásával hozott döntés született, melyről még az országgyűlési képviselők sem kaptak semmiféle tényleges információt. Részletekkel, gazdasági számításokkal, tényekkel és érvekkel ezúttal sem szolgált a kormány. Véleményünk szerint azért, mert nincs is mivel alátámasztani ezt a döntést.
A Duna-mozgalmak már többször fölvázoltak kompromisszumos megoldási lehetőséget. A GNV csehszlovákiai létesítményeinek hasznosításával még ma is elkerülhető a tájromboló nagymarosi vízlépcső, a károk legnagyobb részét okozó csúcsenergia-termelés, s így a dunakiliti tározótó megépítése is. A tervek módosításával járó kártérítési kötelezettség még mindig lényegesen kedvezőbb volna az ország számára, mint az eredeti tervek megvalósításával járó károk és terhek elviselése. A legésszerűbb megoldást azonban – meggyőződésünk szerint – a beruházástól való teljes visszalépés jelentené.
A gyorsítás közvetlen oka az osztrák fél kezdeményezése, s a magyar félnek jutó energiahányad növelésére való törekvés. (Ti. Magyarországnak csak az 1995-ig termelt villamos árammal rendelkezik teljes egészében.) Az előnyt azonban messze meghaladják a hátrányok. A gyorsítás azzal jár, hogy a beruházási erőforrások szűkössége miatt a károk mérséklését célzó beruházások nem, vagy csak részlegesen és késedelmesen épülnek meg. A tisztítóművek, szennyvízcsatorna-rendszerek, vízművek megépítésének késése a Duna menti városokban és településeken, valamint a csehszlovákiai területről érkező folyók biológiai tisztításának elhúzódása visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el a folyó élővilágában. Veszélyezteti az érintett települések lakosságának egészségét, s a föllépő kényszerhelyzetek miatt számottevő költségtöbbletet jelent számukra. A Szigetközben tervezett természetvédelmi terület megfelelő kialakítására nem áll elegendő idő rendelkezésre. Nem készülhetnek el időben az esztergomi műemlékek konzerválási és szigetelési munkái a megemelkedő talajvízszint ellensúlyozására, és feltehetően számtalan régészeti emlék marad feltáratlan Visegrád közelében az ásatások korábbi befejezése miatt. Hogy félelmeink megalapozottak, azt a környezetvédelmi beruházások elhagyásának több évtizedes tapasztalatai igazolják. A legutóbbi példa a dorogi veszélyeshulladék-égető kiegészítő beruházásainak kérdésessé válása.
Mindezen túl a GNV és a hasonló beruházások erőltetése most, az előttünk álló kritikus, gazdasági válsággal terhes években különösen súlyos hiba. A kormányzat társadalmi áldozatokat csak akkor várhat el, ha felülvizsgálják a szűk körű érdekeket szolgáló beruházásokat – a társadalmi nyilvánosság kontrollja alatt. A gyakran elhangzó állításokkal ellentétben a gazdasági instabilitásnak jelentős részben nem a lakossági, hanem a költségvetési „túlköltekezés” az oka. Ennek megszüntetésére a legkézenfekvőbb első lépés a GNV eredeti terveinek elvetése volt. A szavakban mindenki által elengedhetetlennek ítélt reformok és a szerkezetátépítés útjában áll a GNV; a korszerű, piacképes feldolgozóipar beruházási lehetőségeit csökkenti, a mostani gyorsítással még inkább. Tiltakozunk az ellen, hogy az országra kényszerítik ezt a – túlzás nélkül – tragikus beruházást. A súlyos következmények elkerülése érdekében társadalmi vitát követelünk és a döntés megváltoztatását.
Dózsa Tamás grafikus
Dragon Pál lakatos
Endreffy Zoltán műfordító
Fényi Tibor történész
Foltányi Zsuzsa biológus-mérnök
Herczog Mária szociológus
Hideg Lóránt műszaki szerkesztő
Langmár Ferenc közgazdász
Mécs Imre mérnök
Pajkossy Gábor történész
Pásztor Erzsébet biológus
Perczel Anna építész
Péterffy Ágoston mérnök
Sólyom László jogász
Szekeres László fotós
Tóth Tamás építész
Vargha János biológus
Vit László építőmérnök
A kiadmány hiteléül:
Langmár Ferenc s. k.
1122 Ráth Gy. u. 21.
1. sz. melléklet
REFLEX
GYŐR-SOPRON MEGYEI KÖRNYEZETVÉDŐK EGYESÜLETE
A REFLEX 14/87 VH határozata:
„A REFLEX Győr-Sopron megyei Környezetvédők Egyesületének vezetősége teljes mértékben osztja a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer beruházással kapcsolatos – Állásfoglalásban kifejtett – szakmai aggodalmakat, de tudomásul veszi, hogy annak megvalósítására kormánydöntés született (továbbra sem ért azonban egyet a társadalmi vita nélkül létrejött döntéshozatal módjával). A döntés megváltoztatására ez idő szerint reményt nem látunk, hiszen annak végrehajtását államközi szerződések kényszerítik ki.
A jelenlegi helyzetben, mint bejegyzett egyesület (tagságunkat féltve) értelmetlennek tartjuk a nyílt konfrontáció felvállalását.
Egyetértünk az állásfoglalás indítékaival, de a mi hangvételünk és módszereink eltérnek egymástól. Ugyanakkor fölkészülünk a beruházás megvalósítása következményeként várható ökológiai változások komplex megfigyelésére és publikálására.”
2. sz. melléklet
ELTE TERMÉSZETVÉDELMI KLUB
KISZ KB Intéző Bizottsága
Természetvédelmi klubunk vezetősége 1987. december 8-án megvitatta a mellékelt állásfoglalást. Egyetértünk az állásfoglalásnak a Bős–Nagymaros Vízlépcsőrendszer építésének gyorsításával kapcsolatos aggodalmaival. Úgy gondoljuk, a gyorsítás valóban veszélyezteti, hogy a szükséges és tervezett környezetvédelmi beruházások időben és maradéktalanul elkészüljenek. Változatlanul elengedhetetlennek tartjuk a közvélemény korrekt és folyamatos tájékoztatását az építkezésekről, különös tekintettel a környezetvédelmi szempontból fontos járulékos beruházásokra.
Élő Szigetköz-akciónk szellemében javasoljuk, hogy az Intéző Bizottság szorgalmazza, hogy a kormányzat biztosítson megfelelő garanciákat a fent említett beruházások időben történő kivitelezésére.
ELTE KISZ Természetvédelmi Klub Vezetősége
Levelünket tájékoztatásul megküldjük az állásfoglalás szerzőinek, a felsőoktatási intézmények KISZ Bizottságainak.
Budapest, 1987. december 18.
A január 27-i vita előtörténetéhez tartozik: A Bajcsy-Zsilinszky Baráti Kör Operatív Környezetvédő Csoportja az Országgyűlés téli ülésszaka – a költségvetési vita – előtt levelet küldött a képviselőkhöz, és ismételten felhívta a figyelmüket a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer járulékos beruházásainak fontosságára. A levelet eljuttatták a hivatalos magyar hírközlő szervekhez is, ismertetésére azonban egyetlen lap sem vállalkozott. Király Zoltán képviselő a Rakpart-klub február 12-i rendezvényén a Baráti Kör egyik tagjának kérdésére elmondta: megkapta a levelet, de már nem volt rá módja, hogy elegendő információt szerezzen be a kérdésről. Egyébként az ülésszak során három alkalommal szólalt fel, nem tehette meg, hogy negyedszerre is szót kérjen, és új téma megvitatását kezdeményezze. (Magunk is úgy véljük, ezt másnak – másoknak – kellett volna megtenniük.)
Tisztelt képviselő úr (asszony)!
Egy mindannyiunkat érintő kérdésben fordulunk Önhöz. Levegőnk, folyóvizeink egyre szennyezettebbek, jó minőségű ivóvizünk egyre fogy, mind több veszélyeshulladék halmozódik fel településeink körül. Környezetünk állapota tehát egyre gyorsabban romlik.
Önnek a napokban kell szavaznia az 1988. évi költségvetésről. Bár látszólag csak a jövő évről van szó, az Országgyűlés döntése jelentős hatással lesz a következő évtizedekre. A felnövekvő generációk sorsát nagymértékben befolyásolják az oktatás, egészségügy és környezetvédelem ügyében ma hozott döntések.
A népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló 1985. évi VII. törvény 71. §-a kimondja: „a környezet és a természet fokozott védelmét növekvő fontosságának megfelelően jelentős társadalmi feladatnak kell tekinteni. Célja a környezet romlási folyamatának mérséklése, ezen belül a lakosság életkörülményeit befolyásoló környezeti állapot javítása.”
Mindezt az Országgyűlés által a nyári ülésszakon jóváhagyott OKTH beszámolóban is olvashatjuk, ahol a megoldandó feladatok egyik legfontosabbjaként említik „a jelenlegi és a távlatban felhasználásra kerülő ivóvízbázisok fokozott védelmét; a nem kielégítő szennyvízelvezetés és -tisztítás okozta szennyezés mérséklését”. Amint azt a sajtóból és a rádióból megtudhattuk, az Országgyűlés Környezetvédelmi és Településfejlesztési Bizottságának december 9-i ülésén dr. Berdár Béla Pest megyei képviselő kérdésére válaszolva Zsuffa Ervin az OVH általános elnökhelyettese bejelentette, hogy a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer járulékos környezetvédelmi beruházásaként épülő különféle szennyvíztisztító művek – a korábbi ígéretekkel szemben – költségvetési hiány miatt, az eredeti határidőre nem fognak elkészülni. Ugyanakkor a dunai vízlépcsők megépítését támogató és azt ellenző szakemberek is egyetértenek abban, hogy a tisztítóberendezéseket feltétlenül a vízlépcsőrendszer üzembe helyezését megelőzően kell elkészíteni.
Ellenkező esetben a duzzasztásból származó környezetkárosodás és az ivóvízhelyzet romlása nem lesz mérsékelhető. Ez azt jelenti, hogy korábban a nagyberuházás minimális előfeltételeként elfogadott szennyvíztisztító művek későbbi üzembe helyezése beláthatatlan veszélyhelyzetet teremt. Úgy érezzük, hogy a vízlépcsők erőltetett ütemű megvalósításából származó feltételezett haszon eltörpül a határidő-módosítások miatt várható környezeti károkhoz és a lakosságot ért veszteségekhez, képest.
Tisztelt képviselő úr (asszony)
A környezetrombolás következményei alól senki sem vonhatja ki magát! Kérjük, ismertesse aggályainkat képviselőtársaival! Bízunk felelősségteljes döntésében.
Budapest, 1987. december 13.
A Bajcsy-Zsilinszky BT
Operatív Környezetvédő Csoport
Az ELTE Környezetvédelmi Klubja társadalmi jelentést készít a környezet állapotáról. A nagyszabású munkában való részvételre az alábbi nyílt levélben kérik fel a szakembereket és az érdeklődő – értő – laikusokat:
ELTE Természetvédelmi Klub
1988. január 20.
Társadalmi jelentés a környezet állapotáról – 1988/89
Tisztelt Barátunk!
Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke tavaly nyáron számolt be az Országgyűlésnek a környezet állapotának alakulásáról és a Hivatal munkájáról. A beszámolót – a klubnál szélesebb platformot képviselő környezetvédő csoport kritizálta a képviselőknek címzett levelében. Az OKTH tavaly őszi, szűk körben megvitatott, hosszú távú környezetvédelmi és környezetgazdálkodási koncepciójában ennek ellenére megismétlődtek a módszertani hiányosságok, és a kérdés súlyosságának nem megfelelő tárgyalás.
Ezért született az az elhatározásunk, hogy társadalmi jelentést készítünk a környezet állapotáról.
Kérjük, hogy ebben a munkában minél több szakember és értő laikus vegyen részt, akik készek hivatali elfogultságtól mentesen számba venni az ország népességét közvetlenül érintő környezeti ártalmakat, azoknak gazdasági helyzetünkre, a népegészségügyre, az életmódra/életminőségre gyakorolt hatását, illetve az elhárítás/megelőzés reális alternatíváit.
A jelentés végső formája tanulmány, esettanulmányokkal kiegészítve. A társadalmi jelentés végleges koncepcióját és szerkezetét az 1988 folyamán rendezett vitasorozat keretében tervezzük kialakítani. A végső változatot 1989 elejére készítjük el. Az egyes témákban vitaindítót adunk közre. Jelenlegi elképzeléseink szerint a tervezett vitatémák, amelyek nem foglalják magukba a jelentés teljes tematikáját, a következők: az erdőgazdálkodás problémái, a Balaton helyzete, energiapolitikánk, felszín alatti vizeink állapota, a közlekedés és a környezeti terhelések összefüggései, az iparszerű mezőgazdasági termelés gondjai, védett és védendő természeti értékeink állapota, a környezeti terhelések egészségi hatásai, a környezetvédelmi mozgalmak lehetséges stratégiája.
Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a közelmúltban elismerte, nem rendelkezünk a környezeti állapotok megfelelő ismeretével, és szükség van egy új, komplex ökológiai program kidolgozására. Ez nem képzelhető el alternatívák kialakítása, az azok közötti választás nélkül. Egy széles körű társadalmi vitasorozat hozzájárulhat ilyen alternatívák kialakításához, és a választás alapjául szolgáló társadalmi prioritások megfogalmazásához.
A társadalmi jelentés nyitott program. A munkába bekapcsolódók módosíthatják a megvitatandó témákat, a jelentés koncepcióját. Minden segítséget – a szerkesztésbe való bekapcsolódástól kezdve, a viták szervezésén keresztül a gépírásig – köszönettel fogadunk. A társadalmi jelentés vitáinak koordinálását és a szerkesztést ideiglenes szerkesztőbizottság látja el, amellyel a következő levelezési címeken lehet felvenni a kapcsolatot: ELTE Természetvédelmi Klub, 1053 Bp., Egyetem tér 1–3., Foltányi Zsuzsa 1112 Bp., Olt u. 21., Langmár Ferenc 1122 Bp., Ráth György u. 21. mfszt. 3.
A jelentés iránt érdeklődőket szívesen látjuk klubunk rendszeres Zöld Körében, minden hónap első keddjén 18 órától (V., Szerb u. 21–23.).
A jelentés elkészítésével nagy feladatra vállalkoztunk, amit a környezetért aggódó polgárok támogató együttműködése nélkül nem tudtunk elvégezni. Reméljük, hogy sikerül megteremteni a civil környezetvédők legszélesebb köre közötti közös platformot, konszenzust.
Langmár Ferencet, az ELTE Természetvédelmi Klub tagját, Természetvédelem című belső tájékoztatójának szerkesztőjét nagy apparátussal és félreérthetetlen módon követik. Langmár Ferencet ilyen nagy apparátussal kb. egy évvel ezelőtt 5-6 héten keresztül figyelték; ekkor a Vízjel című környezetvédelmi szamizdat szerkesztője volt.
1988. február 11.
Hivatkozott cikkek
- Hírek [6]