Skip to main content

Szent a béke

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Köpeczi művelődési miniszter interjút adott az Új Tükör szilveszteri számának, s ebben a közönség tudtára adta a jó hírt: „újból felvettük a kapcsolatot a szövetséggel”, feloldották a Magyar Írók Szövetségével szemben hozott korlátozó intézkedéseket. Az írók végre megint abban a helyzetben vannak, amely ellen 1986. decemberi közgyűlésük fellázadt.

S mit adtak cserébe? A miniszter szerint a következő nyilatkozatot:

„A Magyar Írók Szövetsége elnöke és elnöksége úgy ítéli meg, hogy szakmai és társadalmi tevékenysége révén a magyar írótársadalom képes arra, hogy szellemi energiáival kivegye részét a párt és a kormány által kidolgozott kibontakozási program megvalósításából.”

Ennyi.

Nekünk csak egy kérdésünk volna: nem akadt az egész írócéhben egyetlen gyakorlott tollforgató, aki ezt a pocsék mondatot, egyetértése jeléül, magyarra átültesse?










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon