A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága, egy hónap híján 50 évvel a halálos ítéletek kimondása után – bűncselekmény hiányában – rehabilitálta Nyikolaj Buharint és kilenc vádlott-társát. A tizenegyedik vádlott, Genrih Jagoda ítéletét nem vizsgálták felül.
A ’80-as évek eleje óta érvényben van egy pártutasítás, mely szerint a hivatalos folyóiratok és könyvkiadók nem közölhetik azt a szerzőt, aki engedély nélkül publikál külföldön, vagy a hazai szamizdatban jelentet meg írásokat. Ezt nevezi a hivatalos zsargon a kettős publikálás tilalmának. Az ilyen szerzőket feketelistára tették; ezt konzultációs listának nevezték el, mivel a rajta szereplők írásairól a szerkesztő, kiadó nem dönthetett önállóan; „konzultálnia” kellett a pártközpont vagy a Művelődési Minisztérium illetékesével.
Köpeczi művelődési miniszter interjút adott az Új Tükör szilveszteri számának, s ebben a közönség tudtára adta a jó hírt: „újból felvettük a kapcsolatot a szövetséggel”, feloldották a Magyar Írók Szövetségével szemben hozott korlátozó intézkedéseket. Az írók végre megint abban a helyzetben vannak, amely ellen 1986. decemberi közgyűlésük fellázadt.
S mit adtak cserébe?
A Magyar Demokrata Fórum (MDF) létrehozásának szándékát a lakiteleki tanácskozáson, 1987. szeptember 27-én elfogadott nyilatkozat jelentette be:
„Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva, az egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakulásában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg.
Éppen egy esztendeje, hogy lapunk – az ország egyre hangosabban politizáló közvéleményét visszhangozva – leírta: Kádárnak mennie kell. Utolsó hivatali évében a mind jobban elszigetelődő pártfőtitkár már csak késleltette az elkerülhetetlent. Politikai múltja nyomasztó teherként nehezedett politikai jelenére. Képtelen volt szembenézni a válsággal, amelybe három évtizedes országlása torkollott. A számára érthetetlen helyzetben cserbenhagyta híres taktikai érzéke is.
A helyzet nyitottá vált
Ha az emberek körültekintenek a szovjet világrendszer kelet-európai térségein, mindenfelé a bomlás jeleit észlelik. Romániában addig fokozódott az elkeseredés, hogy immár a lankadatlan terror sem képes föld alá szorítani. Csehszlovákiában megkezdődött az éppen húsz éve regnáló klikk felmorzsolódása. Lengyelországban a puccs utáni rezsim nem tudta kiszorítani a politikából a szervezett munkásmozgalmat és az értelmiségi ellenzéket.
Kezdetben vala az „ellenzék” meg az „ellenség”. Nem kellett messzire menni az ellenségkép megalkotásáért: épp csak hogy lefújták a port a sztálinista korszak kliséiről. Az ellenség a sötétben szövögeti összeesküvéseit; jó pénzért kiszolgálja a nyugati felforgató és hírszerző központokat; a törvényes rendet – nem úgy, mint más, becsületes emberek – nem tiszteli; a magyar népnek rosszat akar, azon a nézeten lévén, hogy minél rosszabb (a társadalomnak), annál jobb (neki).
Bármely kibontakozási programnak számot kell adnia róla, hogyan illeszkednek a javasolt változások az ország külső helyzetébe, és hogyan érintik őket az újabb kori magyar történelem mindmáig ható traumái. Alább a legégetőbb kérdéseket tesszük föl:
1. Miként gondolkodjunk Magyarország és a Szovjetunió viszonyáról, milyen változásokra törekedhetünk a szovjet világrendszer belső rendjében?
2.
Így kezdődött
Bármily keveset ért az 1984-es választójogi törvénymódosítás,
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét