[Kis János]: Csúcstalálkozó után
Bár a Reagan–Gorbacsov-találkozó csupán a kezdet kezdete, az elkövetkezendő világpolitikai fejlődés körvonalai meglepő élességgel kirajzolódnak. Ez a folyamat más lesz, mint a ’70-es évek elejének enyhülése volt.
[Kis János]
[Kis János]: Még egyszer a munkakényszerről
Mire int a jogérzék?
Azzal, hogy nem dolgozik, a munka nélkül élő ember még senki testi épségében, vagyonában nem tett kárt. Kézenfekvőnek tűnik persze, hogy inkább fog személyi vagy anyagi kárt okozó bűncselekményt elkövetni, mint ha rendszeres munkát végezne. Ám ahhoz, hogy a hatályos magyar jog közveszélyes munkakerülőnek minősítse, nem szükséges valóban elkövetnie azt, amire az átlagosnál nagyobb esélye van.
[Kis János]: Varsói Beszélő-beszélgetés
Andrzej Z.-vel, a Szolidaritás aktivistájával<span id="sl-10-003_0" class="note_szj" onClick="show_slj2(this, 'Beszélgetés Andrzej Z.-vel - Andrzej Z. = Wojciech Kaminski. Az interjút Kis János készítette.');">[SZJ]</span>
A szükségállapot kihirdetését követő hetekben minden nagyobb lengyel üzem sztrájkban állt. Azután, 1982 májusától, egymást érték az utcai tüntetések. Két és fél év telt el. Lengyelország lecsendesedett.
A puccs után egy ideig általános volt a remény, hogy az ellenállás tárgyalásokra kényszeríti a kormányt, visszavonják a szükségintézkedéseket, és újra engedélyezik a Szolidaritást. Amikor az emberek belátták, hogy a hatalom semmilyen békés nyomásnak nem enged, míg a hadsereget és a biztonsági erőket maga mögött tudja, sokan elcsüggedtek.
[Kis János]: Lengyel fejlemények – magyar tanulságokkal
Felemás restauráció
Magyarországon 1956 novembere, Csehszlovákiában ’68 augusztusa után hiánytalanul restaurálták a szovjet mintájú politikai rendszert. Itt újjászervezték, ott tömeges tisztogatásokkal szelídítették meg a pártot, majd minden szinten helyreállították megingott főhatalmát. Felszámolták az ellenállás illegális szerveit (nálunk pl. a felkelőcsoportokat, odaát pl. a független rádióadók hálózatát), törvényen kívül helyezték és szétzúzták az önálló társadalmi szervezkedés átmenetileg elismert intézményeit (pl.
[Kis János]: A „reform”-tól a „továbbfejlesztés”-ig vagy a reformig?
Régen elmúltak azok az idők, amikor a politikai közönség nem elhanyagolható része a pártvezetéstől várt útmutatást. Persze az is régen volt, amikor a vezetés még mozgósítani kívánta a társadalmat állásfoglalásaival. Ha megnyilatkozik, ma már elsősorban azért, hogy az apparátusok alkalmazottaival tudassa, milyen magatartást vár tőlük.
[Kis János]: Kirakatper – zárt ajtók mögött
A forradalom utóvédharcát még le sem törték, s máris működésbe lendült a bosszúállás gépezete. 1957 elején kivégezték a felkelő csoportok kézre került vezetőit; a következő években névtelenek százai követték őket a bitón. ’57 tavaszán és nyarán az értelmiségi ellenzékre csaptak le a hatóságok. Börtönbe került Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán; halálra ítélték Szirmai Ottó újságírót és Földes Gábort, a győri színház rendezőjét.
Ekkoriban mégis úgy látszott: Nagy Imre és legközelebbi munkatársai elkerülik a bírói felelősségre vonást.
[Kis János]: Az új választási törvényről – utólag
A december végén elfogadott választási törvényt három különböző távlatból érdemes szemügyre venni. Összehasonlíthatjuk a képviseleti demokráciák választójogával, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgárok szabadon válasszanak különböző programokkal fellépő jelöltek között, s hogy a hasonló programmal induló jelöltek választási tömörüléseket (pártokat) alkossanak. Ha ezt az összehasonlítást vesszük alapul, akkor az új magyar választási törvény rendelkezései nem kevésbé korlátozónak, korlátozásai nem kevésbé önkényesnek mutatkoznak, mint a korábbiak.
[Kis János]: Hogyan keressünk kiutat a válságból?
A Beszélő javaslatai
A magyar gazdaság válságban van. A nemzeti jövedelem 1979 óta alig nőtt. A beruházások visszaestek. Néhány vezető iparág termelését a piaci kereslet szűkülése korlátozza; mások a pénzügyi megszorítások, az anyag- és alkatrészhiányok miatt kénytelenek visszafogni a tevékenységüket. A fogyasztói árak gyorsabban emelkednek a jövedelmeknél, miközben az áruellátás és a szolgáltatások színvonala romlik. Hatósági szükségintézkedések zavarják meg a vállalati gazdálkodást.
[Kis János]: A nemzet ügye és a pénzügyek
1982 februárjában százhét aláíró levéllel fordult Hetényi István pénzügyminiszterhez. Arra kérték, vizsgálja fölül a Magyar Nemzeti Bank három hónappal korábbi közleményét, amely megtiltja, hogy magyar állampolgárok élelmiszert és más fontos használati cikkeket vigyenek vagy küldjenek ki az országból. A levélírók érvelése egyszerű: nem vitatván gazdasági jogosultságát, emlékeztetnek rá, hogy az intézkedés különösen nehéz helyzetbe hozza a magyar állampolgárok egy nem kicsiny csoportját – akiknek rokonai vagy barátai élnek a környező országokban.
[Kis János]: Magyarország 1983 tavaszán
Három kérdés aggasztja a magyarországi közvéleményt:
– meddig tart még és mire vezet a magyar gazdaság állapotának romlása;
– milyen következményeket hoznak miránk, magyarokra a nagyhatalmak elmérgesedő ellentétei;
– mi lesz a sorsa a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségeknek?
Nem azért foglalkozunk lapunkban ezekkel a kérdésekkel, hogy jóslatokba bocsátkozzunk.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét