Skip to main content

[Kis János]

[Kis János]: Válságban cselekedni

Első rész


Fordulóponton

A közmegegyezésnek vége.

Az ország rádöbbent, hogy a hatalom nem fogja teljesíteni ígéreteit. A gazdasági hanyatlás következményei már a munkásság elitjét és a szellemi középrétegeket is elérték. A közvélemény nem hiszi többé, hogy értelme volna az újabb és újabb áldozatoknak.

A vezetés elbizonytalanodott. Nem érti, miért képtelen megfordítani a romló irányzatokat. Sejtelme sincs, mit kezdjen a hirtelen fölerősödött elégedetlenséggel. Egyre kevésbé ura a tetteinek.






Donáth Ferenc, Losonczy Géza, [Kis János]: Donáth Ferenc és Losonczy Géza levele az MDP Központi Vezetőségéhez


A levél története

1956. október 24-én reggel 8 óra 18 perckor a Kossuth rádió az alábbi közleményt olvasta be:

„Az MDP Központi Vezetősége 1956. október 24-én tartott ülésén a Központi Vezetőség tagjai sorába választotta Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Münnich Ferenc, Nagy Imre elvtársakat. Az újjáválasztott Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal, Gáspár Sándor, Gerő Ernő, Hegedűs András, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Köböl József, Marosán György, Nagy Imre, Szántó Zoltán.




[Kis János]: Vég és kezdet


Egy beszéd és előzményei

Kádár 1957 júniusában, az országos pártértekezleten foglalta össze hosszú távra szóló politikai bölcsességét. Titkári beszámolója és zárszava kétfelé polemizál. Nagy Imrééknek szemére veti, hogy kivitték az utcára a párt belső vitáit, és hogy egyezkedéssel próbálták leszerelni a párttal szemben fellépett erőket. Rákosiékat azért marasztalja el, mert nem törődtek a tömegek tűrőképességével, s így maguk űzték az embereket az ellenséges csoportok táborába.


Gábor Róbert, [Kis János]: A Peyer-csoport irataiból


„Távollétükben Peyer Károlyt 8 évi fegyházra, Pisky-Schmidt Frigyest 10 évi kényszermunkára és Gábor Róbertet kötél általi halálra ítélte a népbíróság.” (Népszava, 1949. február 17.)
<?xml:namespace prefix = o />
Az ítéleteket enyhének tekinthetjük, ha arra gondolunk, mit kaptak egy-két év múlva a baloldali szociáldemokraták. S ha figyelembe vesszük, hogy Peyeréknek nem kellett letölteniük a büntetésüket, hisz a tárgyalás idején már külföldön tartózkodtak, végképp nem fogunk háborogni.


[Kis János]: Vannak-e emberi jogaink?


Jogok, morális jogok, emberi jogok



1.<?xml:namespace prefix = o ns = ""urn:schemas-microsoft-com:office:office"" />

Amikor azt mondjuk, hogy X-nek joga van valamihez – például tetszése szerint elkölteni a pénzét, megcsodálni egy köztéri látványosságot vagy vonatra szállni –, ezzel olykor csak annyit kívánunk állítani, hogy az a valami nem tilos; nincs olyan szabály, amelyet X megszegne, amikor vásárol, beáll a bámészkodók közé vagy felszáll a vonatra.


[Kis János]: Levél a Valóság szerkesztőihez


Tisztelt Szerkesztőség!

Folyóiratuk májusi számában Gyurkó László (maga is a szerkesztőbizottság tagja) ezt írja: „Van már, ha nem is de jure, de facto bejegyzett szellemi ellenzékünk. Nincs ebben semmi különös, minden országban van ilyen vagy olyan.” Ez a hang más, mint amit a de jure bejegyzett sajtótól megszoktunk. Más, mint a Népszabadság főszerkesztő-helyettesének titkosrendőri rágalmai, más, mint az Új Tükör főszerkesztő-helyettesének ízetlen személyeskedései. A higgadt tudomásulvétel hangja ez.


[Kis János]: „Fáradt akarók hada...”


Miért ígérnek növekedést?

Egyetértünk a Hírmondó kommentátorával (Egy arasszal közelebb a szakadékhoz. Hírmondó 1986/1. sz.): a mégoly szerény gyorsulással számoló tervkoncepciót sem alapozták meg az 1981–85 közötti időszak eredményei. Egyeden olyan célt sem sikerült megvalósítani, amelyet a kormányzat – okkal – szükségesnek tartott az „új növekedési pályára” való áttéréshez (maga a jelszó is kikopott a használatból).


[Kis János]: A Dunánál


Miért ne?

Másként történt. Nemhogy távolmaradt volna a séta beharangozott színhelyeitől, a karhatalom elképesztően nagy apparátussal vonult fel. A túlméretezett erőfitogtatást még magyarázhatjuk azzal, hogy a közrend őrei biztosra akartak menni. De amikor a gumibotozásnak nekiláttak, már pontosan tudták, hogy nincs mitől tartaniuk: a környezetvédelmi séta nem dagad rendszerellenes tömegtüntetéssé (a 30. évben vagyunk...)

  • Tovább
  • [Kis János]: Beszélő-beszélgetés Paul Thibaud-val,

    az Esprit c. párizsi folyóirat főszerkesztőjével


    – a budapesti Kulturális Fórumról


    – a „helsinki folyamatról”



    – az emberi jogi politika lehetőségeiről

    Ön a francia küldöttség tagjaként részt vett a Kulturális Fórumon. Milyen várakozásokkal jött Budapestre?

    Mindenekelőtt azt reméltem, hogy bepillantást nyerek a „helsinki folyamat” működési mechanizmusaiba. Helsinkinek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok. Már sokszor leírtam, hogy a Helsinki zárónyilatkozattal a Szovjetunió – hivatalos orosz szóhasználattal élve – jelentős ideológiai engedményt tett.





    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon