Lesz-e még idén elnöke a Magyar Köztársaságnak? Az MSZMP tavasz óta azt szorgalmazza, hogy legyen. A párt jelöltjét is megnevezték: Pozsgay Imrét. Tulajdonképpen csak hivatalossá tették azt, amit már régóta beszéltek, hogy a mostani államminiszter a legesélyesebb várományosa e közjogi méltóságnak. Ez a bejelentés ellentétes érzelmeket és reagálásokat váltott ki az Ellenzéki Kerekasztalba tömörült szervezetekből. Fenyegetett a veszély, hogy kettészakad az EKA: az egyik oldalon állók egyetértettek azzal az érveléssel, hogy az átmenet sikeréhez elengedhetetlen egy olyan alkotmányos elnöknek a léte, aki személyében garanciát nyújt a visszarendeződés ellen, hozzájárulhat a stabilitás megmaradásához, a választásokig és a várható kormányalakítási tárgyalások időszakában. A másik felfogás hívei szerint a köztársasági elnököt csak az új parlament választhatja meg, máskülönben félő, hogy hiába nyeri meg az ellenzék a választásokat, a parlament feloszlatási jogával is rendelkező MSZMP-tag államfő a kommunisták hatalmi súlyát őrizné tovább.
A politikai egyeztető tárgyalások szeptember tizenegyediki fordulójában ez a vita újra kirobbant a résztvevő szervezetek között. A köztársasági elnöki intézmény felállítását már senki sem tartotta elfogadhatatlannak, a választás módját és időpontját azonban változatlanul másként képzelik el. A pillanatnyi állás az ülésen elhangzottak alapján így foglalható össze:
Tölgyessy Péter (SZDSZ): A köztársasági elnök megválasztására csak az új parlamentnek lehet felhatalmazása. Az első szabad választások után létrejött országgyűlés adhat az elnöknek vitathatatlan legitimitást. Az Elnöki Tanács megszüntetésével addig sem kell várni: 1946. évi I. törvény némi korszerűsítésével megalkotható a köztársasági elnöki intézmény. A választásokig ezt a méltóságot a parlament elnöke látja el. A majdani elnököt a parlament válassza meg, hiszen parlamentáris rendszert akarunk, ilyen rendszerekben pedig az államfőt a törvényhozó testület jelöli ki. III. Napóleon Franciaországa a legjobb példa arra, milyen törékeny egy olyan közjogi berendezkedés, amelyben két erős legitimizációs pont létezik egymás mellett. Előbb-utóbb az egyik kiszorítja a másikat. Szilárd parlamentarizmus nem épülhet valamely személy jellemére és politikai tisztességére, ehhez intézményes garanciák kellenek.
Nagy Imre (DEMISZ – harmadik oldal): Arra kell számítanunk, hogy nehéz gazdasági körülmények között, válságos időkben kezdi meg működését az új parlament. A várható koalíció megalakítása is sok egyeztetést igényel majd, ebben segíthet sokat egy elfogadott, tekintélyes köztársasági elnök. Az ország életében a stabilitás biztosítéka lehet az államfő megválasztása. Franciaországban egyébként az egymásnak feszülő erők mindenképpen összeütköztek volna, bármilyen jogi konstrukciót is találnak ki a jogászok. Nálunk viszont remélhetőleg mindenki a békés átmenetet tartja járható útnak, nem állnak szemben olyan erők, amelyek az erőszakos megoldást akarnák.
Somogyvári István (MSZMP): Örvendetes, hogy megegyeztünk abban: az 1946. évi I. törvény alapján legyen elnöke a Magyar Köztársaságnak. Ez az elnök a nemzet egységét kell, hogy kifejezze. Őrködik az államszervezet alkotmányos működése felett. Akadályoztatása esetén a parlament elnöke helyettesíti, de a parlamentet nem oszlathatja fel, törvényeket nem küldhet vissza a Háznak. Az MSZMP egyetért az ellenzékkel abban, hogy békeidőben a köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka. Ami a vitás kérdéseket, tehát a választás módját és időpontját illeti, a Tölgyessy Péter által említett történelmi szélsőséggel szemben említhetjük az Osztrák Köztársaság esetét, ahol parlamenti demokrácia van, az elnököt mégis népszavazással választják. Népe javára munkálkodó, közvetlenül választott államfő is jó kapcsolatban lehet az országgyűléssel. Azon, hogy az elnököt hat évre, ahogy mi javasoltuk, vagy csak négy esztendőre választanák, ahogy az EKA indítványozza, azt hiszem, nem fogunk összeveszni.
Antall József (MDF): Azért ragaszkodtunk ahhoz, hogy az elnök legyen békeidőben a hadsereg főparancsnoka, mert nem szeretnénk annak az alkotmányjogilag lehetetlen helyzetnek a megismétlődését, amely negyven éven át állt fenn Magyarországon, amikor a katonaság főparancsnoka ténylegesen az MSZMP főtitkára volt. Az elnök erejét, súlyát nem az adja, hogyan választják; az adott ország társadalmi viszonyai döntik el, melyik megoldás a legcélravezetőbb. A brit alkotmány mintájára készült harmadik világbeli alaptörvények sorozatban vezettek katonai diktatúrához, amely Angliában nem fordulhat elő. A mi problémánk az, hogyan töltsék be ezt a tisztséget az átmenet időszakában. Abban egyetértettek a tárgyalófelek, hogy a mai parlament nem jogosult megválasztani az államelnököt. Vagyis az átmeneten vitatkozunk; a köztársasági elnöki intézménnyel, mint olyannal viszont egyetértünk. Ezért volt az a javaslatom, hogy az egészet ne vitassuk, tegyük viszont politikai döntés kérdésévé azt, ami tisztán politikai döntést igénylő téma: hogy mikor kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására.
Lesz-e idén köztársasági elnöke Magyarországnak? A tárgyalásokon szeptember közepén az állás: eldöntetlen.