Románia-dosszié
November 15., Budapest
A brassói munkásmegmozdulás évfordulóján rendezett Románia Nap dokumentumai, úgy véljük, elég beszédesek ahhoz, hogy az olvasó tájékozódjék: mi volt a szervezők célja és elképzelése, s hogy végül mi miért történt úgy, ahogy történt ezen a napon Budapesten.
Az 1. és 2. sz. dokumentum összevetéséből kitűnik: az előzetes megbeszélések során nagy utat tettünk meg az ötlettől a megvalósulásig. Három egymást követő kedden jött össze a Török utcai borozóban a 17 szervezet húszegynéhány megbízottja; minden felvetett ötletet egyenrangúnak, előnyöket és hátrányokat egyaránt magába foglalónak vettünk, majd (az 1 támogató szervezet = 1 szavazat elve alapján – kivéve a két szervező csoportot, mely 2–2 szavazattal voksolt) minden részletkérdésben döntést hoztunk. Az első ülésen például a kollektív bölcsesség elvetette a Tabán–Bem-szobor útvonalat, s helyette a Vörösmarty tér–Parlament mellett döntött; a nagygyűlést pedig 14-ére Csepelre hoztuk elő. A második ülésen azonban kiderült: a Romania Libera csoport emberei sem Csepelre, sem a Parlament elé nem mehetnek, mert a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal; ez adja vagy tagadja meg az ideiglenes tartózkodási engedélyt, a menekültek „flepnijét”) megmondta nekik, hogy kiutasítják őket az országból, ha a magyar politika ellen demonstrálnak. Így alakult ki végül a felhívás szövegében is szereplő végleges program.
Döntöttünk a rendőrséggel szembeni magatartás elveiről is. Eszerint: a tüntetésekre vonatkozó egyetlen rendelet (lásd 3. sz. dokumentumunkat) előírásainak megfelelően a tüntetést írásban bejelentjük; nem keressük a kapcsolatot a rendőrséggel, de nem is tagadjuk meg; ha hívnak, megyünk; a tüntetést rendőri tiltás esetén is megtartjuk; a rendőrséggel semmiféle politikai kérdésben, „kompromisszumban” nem tárgyalunk (pl.: vonulhatunk a román követség előtt, de csak transzparensek nélkül stb.). A 4. sz. dokumentum mutatja: a szervezők ehhez a megállapodáshoz tartották magukat – mereven, viszont egyértelműen. Valószínű, hogy a rendőrség e merev magatartásra válaszolt a gumibotozással – hiszen látnivaló volt, hogy eleve arra készültek: elverik a tüntetőket.
Mementó Brassó, november 15., Baross tér
Amire a gyülekező 5–600, majd végül kb. 1000 fős tömeg semmiféle okkal-ürüggyel nem szolgált. 16.40-kor a Thököly út Dózsa György út sarkánál gyülekezőkhöz az egyik szervező, Szilágyi Sándor ezekkel a szavakkal fordult: „Barátaim! Köszönjük, hogy eljöttetek. Látjátok: a rendőrök a Thököly úton várnak ránk, hogy elverjenek bennünket. Most szépen, együtt elindulunk – de nem arra, hanem amarra (ezzel a Keleti felé mutatott). Megyünk a Blaha Lujza térre! Senkit ne engedjetek elvinni!” Kibontottuk transzparenseinket, s elindultunk – de erről már szóljanak dokumentumaink s egy szemtanú beszámolója.
Sci[SZJ]
Kedves Barátaink!
A krakkói emberjogi konferencián nyugat-berlini román emigránsok felhívással fordultak a világ emberjogi szervezeteihez, hogy november 15-én – a brassói munkásmegmozdulás évfordulóján tüntessenek, írjanak petíciókat, rázzák fel a közvéleményt. A Menedék Bizottság és a Romania Libera csoport ezért (is)
1988. november 15-én Románia Napot
szervez, melyhez aktív közreműködésetekre számít. Nem arra szólítunk tehát fel benneteket, hogy egy kész akcióhoz neveteket adjátok, hanem arra kérünk, hogy együtt tervezzük és bonyolítsuk le ennek a napnak a programját.
Előzetes elképzeléseink szerint nagyjából a következőképpen festene ez a program.
– 14–15-én Budapesten (és lehetőség szerint az ország) különböző pontjain független csoportok tájékoztató standokat állítanának fel, hogy a járókelőket felvilágosítsuk a valós román helyzetről, a brassói munkások tavalyi megmozdulásáról, a menekültek helyzetéről, a magyar propaganda hazugságairól stb.
– 15-én délután nagygyűlést tartanánk Budapesten – elképzeléseink szerint a Tabán lankáin – majd innen a Duna-parton, a Groza Péter sétányon, ill. rakparton a Külügyminisztériumhoz vonulnánk (a Bem-szoborhoz), ahol átadnánk a társadalmi csoportok és kezdeményezések közös nyilatkozatát A nyilatkozat megfogalmazásában is együtt kell működnünk. Szerintünk a menekültügy körüli problémákat, a kisebbségek védelmével kapcsolatos tehetetlenséget, és általában a Románia-politikával kapcsolatos külpolitikai felkészületlenséget kellene szóvá tennünk.
Arra kérünk benneteket: ha fő vonalakban egyetértetek elképzeléseinkkel, küldjétek el egy képviselőtöket
október 25-én 18 órára a Török utcai borozóba
(a Bem mozihoz közel), hogy a technikai részleteket és a közös nyilatkozat szövegét megbeszélhessük. Egyetértésetekben és közreműködésetekben bízva
Budapest, 1988. október 3.
a Menedék Bizottság és a Romania Libera
Előzetes megbeszélések során az alábbi csoportok már jelezték részvételi szándékukat:
Fidesz és egyes csoportjai
Hálózat
MDF
Szentendrei Petőfi Egyesület
TDDSZ Szabadfogl. Csoport[SZJ]
Független szervezetek és csoportok felhívása
MAGYAROK!
Tavaly november 15-én, délelőtt 10 órakor az elkeseredett brassói munkások az embertelen munka- és életkörülményeik miatt az utcára vonultak. Négy-ötezer ember a város centrumába zúdult, és percek alatt feldúlta a diktatúra helyi kirendeltségeit: a nevükben és helyettük uralkodó tanács és párt házát. A hátsó ajtókon sikerült eliszkolniuk a jogarral handabandázó Sztálin-fantom[SZJ] jól fizetett tapsolóinak.
1977, a Zsil-völgyi sztrájkok[SZJ] óta ez volt a legnagyobb megmozdulás Romániában. A pár óra múltán magához tért hatalom kegyetlen bosszút állt: a résztvevők közül többen máig börtönben vannak, a vezetők nyomtalanul eltűntek.
MAGYAROK!
Gondoljatok november 15-én a brassói román munkásokra!
Gondoljatok rájuk, és arra: mi váltotta ki dühüket.
Gondoljatok rájuk, ha más is az anyanyelvük.
Gondoljatok rájuk, ha a ti sorsotok ma még jobb is az övékénél.
A romániai menekülteket segítő független Menedék Bizottság és a román és erdélyi magyar menekültekből alakult Romania Libera csoport – az aláírt független szervezetek és csoportok támogatásával
november 15-én, kedden ROMÁNIA NAP-ot szervez.
12-étől Budapest (és lehetőség szerint az ország) különböző pontjain, főleg a forgalmasabb és munkások lakta területeken tájékoztató standokat állítunk fel, hogy a járókelőket felvilágosítsuk a valós romániai helyzetről, a brassói munkások tavalyi megmozdulásáról, a romániai menekültek problémáiról, a magyar politikai és propaganda mellébeszéléseiről.
15-én, kedden, délután fél öt órai kezdettel
SZOLIDARITÁSI TÜNTETÉS-t szervezünk.
Kifejezzük együttérzésünket Románia elnyomott népeivel, tiltakozunk a diktatúra ellen, és elítéljük azt a magyar politikát, mely visszaad menekülteket a román hatóságoknak, kiszolgáltatva őket a Securitate bosszújának.
A tüntetés után este hét órakor
NAGYGYŰLÉS-t tartunk a Jurta Színházban.
Ezen a napon a világ számos városában szerveznek polgárjogi mozgalmak tüntetést a Ceausescu-diktatúra ellen. E tüntetések célja, ahogyan azt – nyugat-berlini románok kezdeményezésére – az augusztusi Nemzetközi Emberjogi Konferencia Krakkóban megfogalmazta: felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a jelenlegi román rezsim nem tartja be a nemzetközi egyezményeket; elnyomja az ország egész lakosságát; elnyomja a vallást; elnyomja a nemzetiségeket, köztük a 2 milliós magyar kisebbséget; országrontó terve a falurombolás és a kulturális hagyományok pusztítása.
November 15-én a világ szeme Románián lesz.
Nekünk, magyaroknak mindenki másnál fontosabb, hogy tiszta szándékkal, egyenesen kezet nyújtsunk a fázó, éhező, agyonsanyargatott, kenyérjeggyel kifizetett román munkásnak. Az elemi emberiesség szempontján túl azért is, mert egyike vagyunk a gazdasági és politikai katasztrófa felé sodródó Kelet-Közép-Európa egymásra utalt népeinek, s anyaországa vagyunk Európa legnagyobb nemzeti kisebbségének, az erdélyi magyarságnak. S mert a mi politikánk nem Arad, nem pártvezérek alkudozása népeik feje fölött.
MAGYAROK!
November 15-én reggel 10 órakor ha csak pár percre is, de emlékezzetek meg munka- vagy lakóhelyeteken a brassói munkásmegmozdulásról!
Délutáni tüntetésünket – ahogyan azt a törvény előírja – bejelentettük a hatóságoknál, s ezért várunk benneteket
15-én, kedden, délután fél ötkor a Thököly út Dózsa György út sarkán,
a Román–Magyar Szolidaritás parknál, ahonnan együtt békésen elvonulunk a Román Nagykövetség épülete előtt A rend fenntartásáért az aláírt független szervezetek és csoportok vállaltak felelősséget, ezért mindenkit ugyanarra a fegyelmezettségre kérünk, amit minden eddigi utcai megmozdulásunkkor tapasztaltunk. Este hét órára mindenkit szeretettel várunk a népligeti Jurta Színházba, nagygyűlésünkre. Várunk benneteket – ha esik, ha fúj!
Néhány órát ki kell bírnunk a romániai tél előszeléből!
A budapesti Románia Nap szervezői:
Menedék Bizottság, Romania Libera
Támogató szervezetek és csoportok:
Bajcsy-Zsilinszky Endre BT.
Csepeli Olvasó Munkás Klub
Erdélyt Védő Független Bizottság
Fidesz Ideiglenes Tanácsa
Inconnu Csoport
Klubtanács
Lelkiismeret ’88
Ómagyar Kultúra Baráti Köre
Republikánus Kör
Salom Független Zsidó Békecsoport
Szabad Kezdeményezések Hálózata
Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző E.
Széchenyi Casino
Széchenyi Szakkollégium
TDDSZ Szabadfoglalkozású Csoport[SZJ]
Kelt Budapesten, 1988. november 8-án
A belügyminiszter 5159/1945. B. M. számú rendelete gyűlések bejelentéséről
A politikai és gazdasági jellegű gyűlések, felvonulások, összejövetelek bejelentése tárgyában a következőket rendelem el:
1.§
Minden politikai és gazdasági jellegű nyilvános népgyűlés, felvonulás és bármilyen más politikai összejövetel a gyűlés, összejövetel helyén lévő rendőrhatóságnak a gyűlés megkezdéséig szóval vagy írásban bejelentendő.
Kivételt képeznek a politikai párt vagy gazdasági szervezet párt-, illetve szervezeti helyiségeiben tartott nyilvános, de népgyűlés kereteit el nem érő, vagy népgyűlésnek nem hirdetett összejövetelek (vezetőségi értekezlet, elnöki tanácsülés, taggyűlés stb.).
2. §
Az 1. hatálya alá nem eső minden egyéb gyűlés, felvonulás, körmenet, összejövetel stb., ha annak politikai vagy gazdasági szervezkedési jellege, illetve célzata nincs, bejelentés nélkül megtartható.
3. §
A bejelentésnek tartalmazni kell:
1. a politikai párt vagy gazdasági egyesülésnek nevét,
2. a gyűlés helyét,
3. idejét.
4. §
Illetékes rendőrhatóság a bejelentést nyilvántartásba venni és a nyilvántartásokat megőrizni köteles. A nyilvántartásban foglalt adatok a belügyminiszternek vagy felettes hatóságnak a felsorolt hatóságoktól kapott utasításra megküldendők.
5. §
Ha a gyűlést tartó politikai párt vagy gazdasági egyesülés a gyűlésen rendőrhatósági képviseltetését kívánja, az esetben a helybeli rendőrhatóság vezetője vagy általa megjelölt helyettese a gyűlésen megjelenni tartozik.
6. §
Gyűlés bejelentésének elmulasztása kihágás, és elkövetője 500 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó.
A kihágási eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
A pénzbüntetés kiszabására az 1928. X. tc. rendelkezései az irányadók.
A gyűlés bejelentésének elmulasztásáért személy szerint a párt helyi vezetője a felelős.
7. §
Politikai és gazdasági jellegű, jelen rendelet értelmében akár bejelentési kötelezettség alá eső, akár bejelentés nélkül is megtartható politikai gyűléseken katonai egyén, rendőr, köztisztviselő is részt vehet. Minden ezzel ellenkező eddigi jogszabály hatályát veszti.
8. §
Jelen rendeletem kihirdetésének napján lép hatályba.
Dr. Erdei Ferenc s. k. belügyminiszter
Nyilatkozat
A november 15-i Románia Nap szervezői tájékoztatják a közvéleményt:
A mai napra meghirdetett szolidaritási tüntetésünket a hatályos 5159/1945. H. M. sz. rendelet előírásainak megfelelően, tudomásul vétel végett a rendőrhatóságnak november 9-én írásban bejelentettük.
November 11-én a BRFK közbiztonsági osztályvezetője közölte a szervezők képviselőivel: sem a gyülekezést, sem a Román Nagykövetség előtti vonulást nem engedélyezik. A szervezők ezek után közölték a 17 csoport és szervezet október 25-én hozott és november 8-án megerősített határozatát: rendezvényünket rendőri tiltás esetén is megtartjuk. Tekintettel kül- és belpolitikai komolyságára, a továbbiakban az ügyet kizárólag politikai kérdésként kezeljük, és magatartásunkat nem tesszük függővé a rendőrség álláspontjától.
A BRFK osztályvezetője ma, 15-én délelőtt 11 órára újabb találkozót kért a szervezőkkel. A Menedék Bizottság alulírott képviselőivel a megadott időpontban telefonon előre tisztázták: a találkozó kérése azt jelenti-e, hogy megváltozott az ügy politikai megítélése. A válasz: nem, a rendezvényt továbbra sem engedélyezik, és minden eszközzel megakadályozzák.
E közlés után úgy ítéltük meg: a rendőrséggel semmiféle egyeztető tárgyalásnak helye nincsen.
Ebben a helyzetben az alábbiakat nyilatkozzuk:
1. Eredeti felhívásunknak megfelelően megtartjuk szolidaritási tüntetésünket. Találkozunk a Thököly út és a Dózsa György út sarkán délután 1/2 5 órakor, ha esik, ha fúj.
2. Eredeti felhívásunknak megfelelően mindenkit ugyanarra a fegyelmezettségre kérünk, amit eddigi megmozdulásainkkor tapasztaltunk.
3. Szolidaritási tüntetésünk rendőri betiltásáért, valamint a szándékaink ellenére esetleg bekövetkező rendőri atrocitásokért a politikai felelősség kizárólag a kormányzatot terheli.
4. Végezetül felhívjuk Budapest és az ország népét: aki csak teheti, jöjjön el ma délután 1/2 5-kor a Dózsa György út és a Thököly út sarkára, s ne engedje, hogy tiszta célú, békés megmozdulásunkat a rendőrség meghiúsítsa.
Budapest, 1988. november 15. 11.40
A szervezők nevében:
Buda Géza
Lengyel Gabriella
Szilágyi Sándor
A Menedék Bizottság tagjai
Feljegyzés az 1988. november 15-i eseményekről
Fél öt előtt öt perccel szálltam le a 30-as buszról a Thököly út és a Dózsa György út sarkán. Már a buszból látszott a rengeteg rendőr – ezek egyébként a Thököly útnak az egész Dózsa György út és Népstadion út közötti szakaszát lezárták (itt van a román követség is), az iskolából kijövő gyerekeket azonnal a mellékutcákba terelték, járókelő a követség közelébe sem juthatott.
Kerülve minden összetűzést, mi a Thököly út Keleti pályaudvar felé eső szakaszán, a Szinva utca sarkán gyülekeztünk. A transzparenseinken kizárólag a romániai diktatúrát elítélő magyar, román és angol nyelvű feliratok voltak. Miután a követség felé nem mehettünk, megindultunk a Keleti irányába. A rendezők mindenkit felszólítottak, hogy a járdán haladjunk, ne akadályozzuk a forgalmat. Lassan, békés menetben közeledtünk a Baross tér felé. Mögöttünk egy csapat gumibotos rendőr jött, de mellettünk az úttest is velük volt tele. A forgalmat csakis ők akadályozták, miként a Baross téren is, amelyet – mire odaérkeztünk – már szintén egyenruhás osztagok és gépjárműveik foglalták el. Itt bekerítettek minket, a város felé sem mehettünk tovább.
Miként eddig is mindig, az összes tüntetésen, a kb. ezerfős tömeg rendkívül fegyelmezetten viselkedett, senki sem provokálta a rendőrséget, amely azonban egyre agresszívabbá vált. Ebben a bekerített, megalázó helyzetben törvényszerűen harsantak fel az ütemes „rendőrállam-rendőrállam” kiáltások, majd az első gumibotozás után az „ávósok-ávósok”. De még ezt megelőzően a helyszínre érkezett a dicső élcsapat rendőrségének az élcsapata: ezek milliós Yamaha-motorjaikon rontottak neki az embereknek, lökve, borítva fel őket, főleg azokat, akik az úttest közelében álltak.
Hárman, barátom és egy ismerős hölgy, a kirakatok előtt beszélgettünk, amikor hirtelen kitört a pánik. Az emberek sikoltozva menekültek, és pillanatok alatt akkora lett a nyomás, hogy levegőt alig kaptam. Nem messze tőlem, a Rottenbiller utca felől támadtak ránk a rendőrök; akit értek, öreget, fiatalt, nőt, gyereket ütöttek-vágtak gumibotjaikkal. Én minden erőmmel a velünk levő hölgyet igyekeztem a hatalmas üvegkirakat elől elhúzni, amely már fenyegetően recsegett-ropogott a menekülő tömeg nyomásától. Hátranéztem. Mögöttünk közvetlenül már a gumibotozó egyenruhás csőcselék „dolgozott”. Egy alacsony, vékony fiatalember – inkább gyerek – kezéből kitépték a transzparenst, földre taposták, és a gyereket többen teljes erejükből ütötték. Soha nem láttam még ilyen magukból kivetkőzött, habzó szájú vadállatokat. (Milyen agymosással uszíthatták vajon ránk őket – Sztálin halála után 35 esztendővel, Közép-Európa közepén?) Az volt a legdöbbenetesebb, hogy nem „kötelességszerűen”, valami vélt rendbontást megakadályozandó ütöttek – közben trágárságokat üvöltöztek, természetesen tegezve –, hanem eltorzult arccal, mint a kiéheztetett véreb, akiknek végre eloldozták a láncát, és most szabadon tombolhat.
Egy kapualj mentett meg minket végül a kirakatok életveszélyes üvegtábláitól és a felfoghatatlan, értelmetlen bosszútól lihegő pribékektől. A kapualjban több összevert társunk lelt menedéket. Egy mikrofonos riporter sorra végigkérdezve minket próbálta rögzíteni a történteket. Később kiderült: nem a Magyar Rádiónak dolgozott.
Igen fontos: a rendőrség tudvalevően rendelkezik kézi hangszórókkal, és ezeket használja is, ha éppen úgy tetszik neki. Ezen az estén azonban más volt a „koncepció”. Egyetlen ilyen hangszóró sem volt jelen, és így egyetlen felszólítás sem hangzott el arról, hogy mit kívánnak tőlünk. Minden figyelmeztetés nélkül, több hullámban támadtak ránk, és válogatás nélkül ütöttek, akit csak értek. (Vagy talán mégsem teljesen vaktában? Az ismert ellenzéki vezetőket ugyanis ezen az estén nem bántották, csak ismeretlen követőiket. „Majd elvesszük a kedveteket, hogy még egyszer ezek után menjetek!” – gondolhatták.) Ennek következtében persze olyanok is kaptak, akiknek semmi közük nem volt a tüntetéshez, csak ők is beszorultak a gyűrűbe. Ilyen volt egy idős házaspár is, akiket összevertek. Az asszony magából kikelve üvöltött a rendőrökre, akik zavarodottan tébláboltak körülöttük, felismervén a helyzet abszurditását. Ez a házaspár valóban tragikus látványt nyújtott: még félóra múlva is ott álltak, némán és halálsápadtan, mintha odagyökereztek volna, ahol megverték őket. És teljesen egyedül voltak. A rendőrök már elkerülték őket – hozzánk meg nem tartoztak. Talán várták a csodát, az akkor és ott bekövetkező isteni igazságszolgáltatást.
Ekkor előttünk egy fiatal, 17–18 éves kislány a járda szélén állva elővette a fényképezőgépét. Hirtelen egy rendőr az úttestről odaugrott, és megpróbálta berántani a lányt maguk közé. Mi is odaugrottunk, és húztuk vissza. A gumibotok azonnal lecsaptak: csak a fejét ütötték. Sikerült elrángatnunk – szédülten tántorogott – én sírni szerettem volna. „Otthon fényképezd a családodat, meg a temetőben!” – üvöltötte még az egyik vadbarom utánunk.
Nemsokára odajött hozzánk egy rendőr, és megkérdezte: „Maguk milyen minőségben vannak itt?” „Állampolgári minőségünkben” – vágta rá a barátom. „Na, akkor menjenek tovább!” Tényleg itt volt az ideje, hogy induljunk a Jurtába. Elindultunk. Ekkor azonban a Rottenbiller utcából újabb felajzott gumibotos osztag fordult ki. Azonnal látszott a pofájukon, hogy ütni jöttek. Megálltam a zebra előtt – a menekülésnek a látszatát is szégyellem – és szembefordultam velük. „Na, indulás, nem lássa, hogy zöld van!?” – üvöltött rám az egyik. Nyugodtan a szeme közé néztem és álltam még néhány pillanatig, majd lassan megfordultam, és az úttestre léptem. Ekkor – és jellemző módon hátulról – nagyot lökött rajtam. „Indulj már!” A hátamat már tegezni is merte. Ennyit a legalizált terroristák személyes bátorságáról.
Végül néhány, a közvetlen eseményeken túlmutató összefüggés:
1. Azt, hogy a rendőrség a tüntetést nem engedélyezi, kizárólag a tüntetés két szervezőjével közölték, a tiltás semmiféle nyilvános fórumon nem jelent meg. (Október 23-a előtt a tilalmat nyilvánosságra tudták hozni!)
2. A rendőrség a helyszínen sem volt hajlandó közölni hangszóróin, hogy mit akar az egybegyűltektől. Minden figyelmeztetés és felszólítás nélkül támadtak ránk.
3. Tették mindezt annak ellenére, hogy ők akkor már tudtak a november 14-i súlyos bukaresti provokációról, amelyet a román belügyi szervek egy magyar diplomata ellen követtek el.
Mindezekből kézenfekvőnek tűnik legalább egy következtetés: a rendőrség november 15-én előre elhatározott szándékkal, az események lefolyásától függetlenül ütni akart.
Ennek több oka lehet, amelyek közül az egyik valószínűleg a rohamosztagosok „valós helyzetben” való kipróbálása volt.
Lehet, hogy a lassan, de biztosan közeledő jövő évi március 15-e rendőrségi főpróbájának voltunk a tanúi? Jó lesz erre odafigyelni!
R. Á.[SZJ]
Az 1988. november 15-én este a Jurta Színházban megtartott Magyar–Román Szolidaritási nagygyűlés résztvevőinek
Nyilatkozata
A brassói munkásmegmozdulás évfordulójára rendezett, egy nemzetközi akciónap keretében meghirdetett budapesti szolidaritási tüntetés indítéka félremagyarázhatatlan volt: „Nekünk, magyaroknak mindenki másnál fontosabb, hogy tiszta szándékkal, egyenesen kezet nyújtsunk a fázó, éhező, agyonsanyargatott, kenyérjeggyel kifizetett román munkásnak.” A jelenlegi politikai vezetés elvakultságára vall, hogy utasította rendőrségét: jogkörét túllépve tiltsa be az érvényes előírások szerint szabályosan bejelentett megmozdulást. Hazug minden propaganda, mely egy tüntetés engedélyezett vagy nem engedélyezett voltáról beszél – hiszen a hatályos jogszabály csupán bejelentési kötelezettséget ír elő.
Barbár politikai alapelvekre és erkölcsökre vall, hogy a kormányzat egy ekkora horderejű politikai kérdést rendőri hatáskörbe utalt. Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a szabad kezet kapott rendőrség a negyven éve ismerős módszerhez folyamodott:
– szabályosan kibérelt tájékoztató standjainkat, az ASTA pavilonjait[SZJ] a Közterület-fenntartó Vállalattal egyszerűen ellopatta;
– a tüntetés meghirdetett helyszínét látványosan megszállta;
– a rendőrsorfalnak hátat fordító, békésen elvonuló tömeget – mely az első felszólításra eleget tett az úgymond közlekedésrendészeti kívánalmaknak, tehát: felhúzódott a járdára, és nem kísérelt meg továbbmenni, ahol nem lehetett – a rendőrök értelmetlenül és ok nélkül, nyilvánvalóan a magukban táplált gyűlöletüket kitombolandó, gumibotozni kezdték.
A rendőri brutalitás számos sérültjéről jelenleg még nincsenek pontos információnk. Erről majd a Független Jogvédő Szolgálat tájékoztatja a közvéleményt. Mi addig is azt várjuk: mindazok a politikusok, akik az elmúlt év folyamán a demokrácia kiszélesítése, a párbeszéd, a határokon túli magyarság iránti felelősség, a kibontakozás, a konszenzus, a pluralizmus szavakat emlegették: valljanak színt.
Budapest, 1988. november 15-én, 21 óra 30 perckor.
Nyilatkozat
Alulírott független szervezetek és csoportok határozottan elítéljük a november 15-én, a brassói munkásmegmozdulás évfordulóján rendezett békés tüntetés hatósági tiltását és a feloszlatása során történt rendőri atrocitásokat. Szégyen és gyalázat, hogy míg New Yorktól Párizsig, Bécsig az emberek világszerte szabadon kifejezhették együttérzésüket Románia elnyomott népeivel s tiltakozhattak a diktatúra ellen, épp Budapesten a rövidlátó konokság gumibottal ütlegelte a fölvonulókat.
Leszögezzük:
1. Nincs olyan jogszabály, mely kötelezővé tenné tüntetések engedélyeztetését. A hatályos 5159/1945. B. M. számú rendelet pusztán bejelentési kötelezettséget ír elő, melynek a szervezők időben eleget tettek.
2. Általános demokratikus jogelv, hogy államigazgatási szervek csakis olyan tüntetések szervezői és résztvevői ellen járhatnak el, amelyek háborús uszítást, erőszakra való fölhívást, bűnpártolást és faji gyűlöletkeltést hirdetnek.
3. Általános demokratikus jogelv továbbá, hogy tömegdemonstrációk kezdeményezése: állampolgári jog, melyből bárkit csakis bírói ítélet rekeszthet ki, államigazgatási döntés nem. Megengedhetetlen, hogy az állampolgárokat és szervezeteiket politikai minősítés alapján korlátozzák állampolgári jogaik gyakorlásában. Az előző pontban említettek kivételével tehát minden tüntetés jogszerű, függetlenül attól, hogy a kormányzatnak tetszenek-e a céljai s jelszavai, avagy sem; tiltásuk pedig törvényellenes.
4. E jogelvektől eltekintve is érthetetlen a rendőrség eljárása, hiszen az ez évi összes tüntetés a fölvonulók fegyelmezettségéről és politikai érettségéről tett tanúbizonyságot – függetlenül a résztvevők számától és a megmozdulás meghirdetett céljától. „Rendzavarást” mindenkor a rendőri beavatkozás váltott ki.
5. Megütközést kelt bennünk, hogy a kormányszóvivő helytelenítette a november 15-i tüntetés politikai céljait. A Szolidaritási Tüntetésre való felhívásban ez áll: „Kifejezzük együttérzésünket Románia elnyomott népeivel, tiltakozunk a diktatúra ellen, és elítéljük azt a magyar politikát, mely visszaad menekülteket a román hatóságoknak, kiszolgáltatva őket a Securitate bosszújának.” Ezen célok elítélése arról árulkodik: a magyar kormány – félresöpörve a magyar társadalom kifejezett akaratát – nem Románia elnyomott népeivel, hanem az elnyomókkal vállal szolidaritást, s megsegíti őket elszigeteltségükben.
Kelt Budapesten, 1988. november 18-án.
A nyilatkozat megfogalmazói:
Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság
Fiatal Demokraták Szövetsége
Hálózat
Magyar Demokrata Fórum
Menedék Bizottság
Szabad Demokraták Szövetsége
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
November 21-ig csatlakoztak:
Csepeli Olvasó Munkás Klub
Erdélyt Védő Független Bizottság
Független Jogvédő Szolgálat
Inconnu Csoport
Kelet–Nyugat Párbeszéd Hálózat Kör
Klubtanács
Lelkiismeret ’88
Munkások a Demokráciáért Csoport[SZJ]
Ómagyar Kultúra Baráti Köre
Republikánus Kör
Salom Független Zsidó Békecsoport
Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület
Széchenyi Casino
TDDSZ Szabadfoglalkozású Csoport
Kapcsolódó cikkek
- Térségünk [6]