Munkaszünet van, tegyünk egy kis sétát. No, nem Nagyváradon, ahol a fiatal újságíró, Ady Endre sétált – ott ma veszélyesebb lenne –, hanem macskaugrásnyira Budapesttől, a Nógrád megyei Rétságon, amelyet a közelmúltban nyilvánítottak – a település lakóinak akarata ellenére – várossá.
Ha a forgalmas országútról befordulunk a csendes Petőfi Sándor utcába a hatvan–hetven éves gazdaházak mögött újmódi sorházakat pillantunk meg, a falusi panelépítészet (az országban mindenütt fellelhető) remekeit. 1986-ban övezetmódosítást hajtottak végre a Petőfi utcában, az itt sorakozó telkek hátsó részét – egy-egy ingatlan területének mintegy 50%-át – kisajátították. A tulajdonosok, többnyire a Petőfi utca őslakói, tiltakoztak, de hiába járták végig az összes fórumot a helyi és a megyei tanácstól kezdve a Legfelső Bíróságon át Losonczy és Kádár titkárságáig, panaszukat mindenütt elutasították. A kisajátított területen községbeli fiatal házasoknak akarnak házhelyet biztosítani – így szólt a tulajdonosok közösségi érzésére apelláló érvelés. A telkek négyzetméteréért 80 forintot fizettek, és cserébe bérleti lehelőséget ajánlottak fel a többnyire hetven-hetvenöt éves volt tulajdonosoknak, kint a határszélen, több kilométerre az otthonuktól. A kisajátított telekrészen buldózerrel (vigyázat, még mindig nem Nagyvárad környékén járunk!) kidöntötték a termő fákat, földbe taposták a szőlőt, a betakarítatlan terményt. Háromnegyed év múltán a letarolt területen katonai műszaki alakulatok jelentek meg, és egy év alatt felhúzták a sorházakat – tiszti lakásnak.
Időzzünk még a Petőfi utcában, érdemes. Az utca elején elegáns ikerház áll, ugyancsak kisajátított telken. Itt lakik a tanácselnök, Gresina István fia. A régi tulajdonos telkéért-házáért, bírósági eljárás után 360 ezer forintot kapott, új lakása ennél jóval többe került, a kölcsönt még évekig kell törlesztenie, holott régi házában ingyen lakott. A tanácselnök-gyereknek ellenben a gondos apja, a házhelyen kívül úgy mondják, 300 ezer forintot is kiutalt az Erdélyi Menekültalapból. Mint az Ipoly című független lap ez év 3. számából kiderül, az MDF balassagyarmati csoportja, írásban érdeklődött az ügyről, Gresina István azonban nem válaszolt, a lap főszerkesztőjét pedig, aki telefonon kért válaszi, gorombán elutasította.
Tovább sétálva a Petőfi Sándor utcában alacsony parasztházat pillantunk meg. Lakója, Bánszky Béla olyannyira tiltakozott a kisajátítás ellen, hogy a földhivatal tisztviselőjét be sem engedte a portájára. Kis idő múltán, egy éjjel három álarcos férfi tört rá, betuszkolták egy gépkocsiba, összeverték, összerugdalták, majd visszadobták az udvarára. „Így kötekedj a hatóságokkal” –mondták neki az éjszakai autózás tanulságaképpen. A hetvenöt éves férfi ma bénult kézzel éjjeliőrként dolgozik.
A várossá emelt Rétságnak egy műemléke is van, egy harangláb, amelyet az evangélikus egyház építtetett 300 évvel ezelőtt. A tornyot a tanács rendezési terve keretében mint városképrontó objektumot le akarlak bontani. A hívek az Országos Műemlékfelügyelőséghez fordultak – ekkor nyilvánították a haranglábat műemlékké. Az építményt a hívek saját költségükre restauráltatták. Az avatói ünnepségre meghívták Gresina tanácselnököt is, s ő – új idők, új erkölcsök – el is jött. Sőt! Néhány nap múlva nyilatkozatot adott a Nógrád című lapnak, az MSZMP megyei bizottsága orgánumának, és elmondta: a műemléket a tanácsi rendezési terv keretében, tanácsi összefogással állították helyre. A hívek kiigazító írását a lap nem közölte.
Sétánkat a Petőfi Sándor utca és a Fő út sarkán fejezzük be. A vörös csillagos épületet a naiv nézelődő az MSZMP, netán a Munkásőrség helybeli székházának vélné. Tévedés! A fák eltakarják a tulajdonos nagyméretű cégtábláját: Börzsöny ÁFÉSZ Közgazdasági Főosztálya. A tekintélyes főosztály azonban szerény. Nem kifogásolja, hogy az épületben továbbra is meghúzódjon a két régi lakó, az MSZMP városi bizottsága meg a Munkásőrség.
Azt persze a sétáló nem láthatja, legfeljebb a Mai nap szeptember 8-i számából értesülhet róla, hogy ebben az épületben mondta ki a pártbizottság az első titkári funkció megszüntetését, és azt, hogy helyébe „nagytekintélyű társadalmi pártelnök” látja majd el ezt a tisztet. A döntés érdekesen rímel Grósz Károly főtitkár és Devcsics Miklós megyei első titkár kijelentésére, akik a maguk részéről a főtitkári, illetve a megyei első titkári poszt megszüntetését-átalakítását ígérik. Alig egy hónapja, hogy Zala megyében váratlanul és csúfosan megbukott Karvalits Ferenc első titkár. A nógrádiak okultak a példán. A Mai nap cikkírója, Faludi Sándor joggal tételezi fel: a lemondás a népszerűtlen pártvezetők kísérlete, hogy hatalmukat társadalmi tisztségnek álcázva mentsék át. A kockázatot a salgótarjáni vezetők mindenesetre kerülik. A megyei pártbizottság, zárt ülésen, többek között Grósz Károlyt és Devcsics Miklóst választotta kongresszusi küldötté.
De vajon mit szól majd ehhez az MSZMP tagsága, amely a szeptember 23-ára – az országban utolsóként – összehívott megyei pártértekezleten végre hallathatja a hangját?
„Nézzék meg a Kanonok sort, és gondolkozzanak” – írta Ady Endre 1901-ben. A mai sétálónak már nem kell sokat nézelődnie. Negyven évi nézelődés után behunyt szemmel is lát mindent.
- Mifelénk [6]