Megüresedett egy képviselői hely az V. kerület északi részében, hiszen Várkonyi Péter volt külügyminiszter washingtoni nagykövet lett, és így, gondolná az ember, honatyai feladatait betölteni nem tudja. De ez csak pletyka. Mert az MSZMP budapesti bizottsága, és a Választási Elnökség szerint V. P. nem mondott le mandátumáról, noha egyik hetilapunk szerkesztősége felhívta Washingtonban, ahol azt válaszolta, hogy már több mint egy hónapja Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének bejelentette lemondását. Ismertté vált azóta, hogy helyére Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetsége jelöltje pályázik. Tamás Gáspár Miklós, az erdélyi filozófus, pesti ellenzéki és oxfordi magántanár „régi motoros” ebben a választókerületben, az 1985-ös „választások” idején Rajk Lászlóval, Bauer Tamással, Langmár Ferenccel együtt ő is „szimbolikus gesztust tett” (TGM szavai) a független jelöltként való indulással. Az akkori szabályozás, a választási trükkök és csalások gazdag repertoárjának maradéktalan felvonultatása őt is elütötte a képviselőjelöltségtől, hiszen, emlékszünk, a manipuláció terepe a jelölőgyűlés volt akkoron, fő eszköze pedig a terembe jó korán beültetett pártmunkások és munkásőrök elszánt serege, a „vatta”, akik szavazóhengerrel gyűrték le a csenevész ellenzékieket.
Népfrontharcos és távképviselő
Tamás Gáspár Miklóst a nyár elején, még Londonban kereste meg az SZDSZ, hogy a Várkonyi Péter külügyminiszteri menesztésével, és washingtoni kinevezésével valószínűleg megüresedő képviselői helyen őt indítanák. TGM az indulással mint SZDSZ–FIDESZ közös jelölt, elvben egyetértett. A kerületi Ellenzéki Kerekasztal, melynek még az MDF, a kisgazdák és a szociáldemokraták a tagjai, támogatják indulását, bár egyik-másik szervezet némi huzavona után határozott így. Az időközi választás időpontját már rég be kellett volna jelenteni, hiszen az Országos Választási Elnökség és az Elnöki Tanács a megüresedés után 60 nappal köteles kiírni a választást, aminek időpontját 45 nappal korábban be kell jelenteniük. Dr. Szalma Béla, az V. kerületi Hazafias Népfront elnöke – aki saját hatáskörében is kiírhatná a választást, de elvi megfontolásból nem teszi –, azt mondja, hogy a lemondás még nem történt meg, hiszen azt az Országgyűlésnek el kell fogadnia, s így az eddig lezajlott időközi választások is jogellenesek voltak, ezért a 60 nap még nem „ketyeg”. Véleménye szerint az időközi választás politikailag káros lenne, hiszen „nem lehet az embereket állandóan politikával fárasztani, nem szabad a népet játékszernek nézni”. Azt is mondta, hogy „az nem oszt, nem szoroz, hogy Várkonyi a képviselőséget innen vagy Washingtonból csinálja, így el tudná ő is látni (a teendőket), mint a Király Zoli Londonból”. Dr. Szalma visszautasította azt a feltételezésemet, hogy a HNF (és az MSZMP) taktikája az időközi választások elszabotálása volna, bízván abban, hogy hamar, például december 10-ére, kiírhatók az általános választások. Azt viszont kijelentette, ha a Parlament szeptember 26-án elfogadja Várkonyi lemondását – és miért is ne tenné? –, akkor 27-e reggeltől kezdődik a 60 nap visszaszámlálása.
Réthey István, az SZDSZ V. kerületi szervezője kérdésemre elmondta, hogy a HNF és az Országos Választási Elnökség a többszöri megkeresés ellenére sem szolgált semmilyen érdemleges információval, a kerületi tanácson még szeptember 10-re is ki van írva Várkonyi Péter képviselői fogadóórája, amit nyilván állomáshelyén tart meg, s fogadja az Amerikában tartózkodó V. kerületieket, hogy beszámoljon a Nádor-versus–Münnich Ferenc utca ügyben elfoglalt álláspontjáról. Különböző pletykák is lábra kaptak a Lipótvárosban, hogy az MSZMP valamelyik „sztárjelöltjét” állítaná sorompóba, a fáma Németh Miklósról bír tudomással. Ezzel szemben Fekete Tibor, az MSZMP kerületi bizottságának társadalompolitikai titkára, aki egyébként főszerepet vállalt ’85-ben az ellenzéki jelöltek kiütésében, de azóta megreformkörösödött, a választásokról szóló Magyarország-interjújában úgy vélekedik, hogy „az ideális (kommunista) jelölt a múlttal szemben álló, fiatal ember, akit lehetőleg kisebb méltánytalanságok is értek”. Az interjút érdekessé teszi az, hogy Fekete munkatársa, Dr. Sárosi István, a megjelenés előtt két nappal, érdeklődésemre, az egész választási problematikáról en bloc nem akart tudni.
Bellum omnium…
Az időközi választás újabb fordulata, hogy bár az időpontról, és a Népfront, illetve az MSZMP jelöltjéről mit sem tudni, új ellenzéki jelölt lépett színre, Dr. Ruttner György, szociáldemokrata ügyvéd, az MSZDP volt szóvivője. A hír meglepetést keltett, hiszen a Tamás Gáspár Miklóst indító kerületi EKA tagjai között vannak a belvárosi szocdemek is. Kíváncsiskodásomra Ruttner György elmondta, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban tett hivatalos látogatása alatt érte utol az MSZDP elnökségének megkeresése, amit csak azzal a feltétellel fogadott el, ha a párt torzsalkodásban nem szűkölködő szárnyai valamennyien egyetértenek jelölésével. Elmondása szerint az egyetértés megvan, zavart csak az okoz, hogy a V. kerületiek kitartanak TGM mellett, és ez őt magát is elbizonytalanítja, az általános választásokra akar koncentrálni, az időközit annyira nem erőlteti. Szavaiban némi ellentmondást jelentett, hogy később elmondta, készen áll pártonkívüli, független jelöltként is elindulni, már az időközi választásokon is. Tovább fokozza a bizonytalanságot az a más forrásból származó információ, hogy saját pártja nem is lenne hajlandó támogatni, viszont maga mögött tudhatná a Magyar Néppárt erejét. Mindenesetre Tamás Gáspár Miklós véleménye szerint „Ruttner semmiképpen sem tekinthető autentikus ellenzéki jelöltnek.”
Bonyolult és bizonytalan dolog az, ami a Lipótvárosban történik, többen, több húron játsszák ezt a játékot. Az MSZMP-nek keserű tapasztalatai vannak a vidéki időközi választásokon, az MDF jelöltjei, illetve Roszik Gábor a gödöllői Ellenzéki Kör képviselője megalázó arányú vereséget mértek rá. A rövidesen befejeződő Politikai Egyeztető Tárgyalásokon esetleg számukra kedvező időpont születik az általános választásokra, talán elkerülhetik az újabb megméretést, a főpróbaszerű politikai tesztelést, különösen egy ilyen reflektorfényben álló körzetben, egy országosan és nemzetközileg is jól ismert, régi ellenzéki ellenében. Az MSZMP érdekei tehát egyértelműek, nem világos azonban a szociáldemokraták és a Néppárt szerepe… Igen-igen, a háromoldalú tárgyalásoknak lassan vége, az Ellenzéki Kerekasztal a legnagyobb valószínűség szerint nem tartható egyben, s megkezdődik a bellum omnium contra omnes, a legmeglepőbb harcokra és szövetségekre kell felkészülnünk. Ráadásul Tamás Gáspár Miklós az 1985-ös választási trükkök, a személye elleni rágalomhadjárat megismétlődésével számol, az utóbbira a legszebb példát Knopp András, a kultúrpápa első bíborosa szolgáltatta, mikor is a Ceausescu-rezsimmel szembeni legmélyebb hallgatás idején célzásokat tett belső tájékoztatókon, hogy TGM „román kém”, hiszen mélyen sértette a feudális szemléletű pártközpontot, hogy a szerintük hálára kötelezett, áttelepülő erdélyi filozófus nem hajbókolt előttük, horribile dictu kritikai, sőt, ellenzéki magatartást merészelt tanúsítani az elmúlt évtized „liberális” Magyarországában.
Ha lesz időközi választás a Lipótvárosban, az talán a legfontosabb próbája lesz az általános megmérettetésnek!
- Mifelénk [6]