Óh, boldogtalan Petőfi! A nemzet nagy, s e helyt kicsit fantáziátlan költője. Mit tudott ő még arról, mit is tesz a politikai meg a kormányzati elkurvulás. Ő még Kossuthot, Batthyányt, Eötvöst, Szemerét szapulhatta szakmányban, kárhoztathatta bóbiskolásért, amikor fenekedett a magyarra az udvar meg Jellasics, a gyáva.
Sok mindent szokás a jelenlegi magyar miniszterelnökre mondani, ezeknek egy része nem tűrné a nyomdafestéket (tízéves hibernálás után feléledt például a politikai disznó vicc, tetszenek figyelni?), más része meg elemzésnek szánt érdektelenség, sötétben való riadt tapogatózás, úgyhogy hagyjuk. Az azért sokszor elhangzik az éterben, leíratik nyomtatásban, hogy a mi Orbán Viktorunk az utóbbi években marketing szakkönyvekből politizál, a píárosok az istenei, maga a dolog hidegen hagyja, a dolog eladhatóságára koncentrál.
„Nehéz a sorsa az ex-fideszesnek” – sóhajtott régi barátom, akit az utóbbi négy-öt évben ritkábban látok –, és az ebédlőasztalhoz fáradt egy szombat esti összejövetelen, hogy töltsön magának némi Chardonnay-t. Munkahelyén valami titkos kormányzati ökölnek gondolják, pedig azok ott évek óta a köszönését sem fogadják. Élménye nem sajátlagos, általános panasz, snassz lett a fideszes múlt, magyarázkodni kell, annak idején más volt, de a jelen fénytörése rávetül a daliás időkre is, a helyzet nem egyszerű – derül ki többektől.
1. Kedves Beszélő! Kérditek, mi lesz a Szovjetunióval, és ez hogyan hat majd a többi posztkommunista országra. Nem tudom, jól vagyok-e értesülve, de valahol azt hallottam, hogy a Szovjetunió széteső-félben van, mostanában Novo Ogarjevóban megpróbálják néhányan azt összetartani belőle, amit még lehet, de mérsékelt sikerrel. Kik akarnak együtt maradni?
„A FŐ KONFLIKTUS A SZERBEK ÉS MUZULMÁNOK KÖZT ROBBANNA KI”
Muhammed Filipovics, Muzulmán Bosnyák Szervezet (MBO)
Beszélő: Bosznia-Hercegovinában a kormánykoalíció pártjai mind etnikai, nemzeti alapon szerveződtek, míg az ellenzéki pártok általában „jugoszláv” orientációjúak. Az ön pártja, a Muzulmán Bosnyák Szervezet az egyetlen nemzeti párt az ellenzékben.
„Attól tartok, Jugoszlávia nem minden szomszédja állt ellen a csábításnak, és tette le jól az »érettségi vizsgát« ebben a felelősségtudatot kívánó időben. Ismeretes, hogy a jugoszláviai események előtti hónapokban fegyverszállítások történtek ebbe az országba a törvényes kormány megkerülésével.” Alekszander Besszmertnih szovjet külügyminiszter szavai ezek, és gondoljunk bármit Sevardnadze utódjáról, valami igazság van abban, amit mondott. Még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy miért fáj a szovjeteknek a jugoszláv krízis.
Bronislaw Geremek, a hetvenes évek lengyel repülőegyetemeinek professzora, „rektora”, Walesa 1980-as tanácsadója és mostani ellenfele használta a minap ezt a képet a három közép-európai ország és „Európa” viszonyáról. Tulajdonképpen ez az allegória vitt rá – na meg a krónikus pénzhiány –, hogy írjak egy beszámolót a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen Közép-Európa fórumáról.
Ahogy Szabó Ildikó könyvét olvasgatom, meglehetősen melankolikus érzések kerítenek hatalmukba az idő tűnékenységét illetően. Az irodalomjegyzékbe felvett utolsó anyagok 1986-os keltezésűek, a Bevezetés 1987 augusztusában íródott, de a kiadókeresés és -találás hányattatásai után csak mostanában láthatott napvilágot. Ha nem volna túlzás, azt mondhatnánk, a dolgozat tragikus volta ez utóbbi tényben keresendő. Igen, mert ’86–87-ben szolid szakmai elismeréssel kecsegtető fogadtatásra számíthatott volna, ma viszont alighanem visszhangtalan marad.
Sajtónk, valamint a miniszterelnök belépője
Már szombaton boldog izgalommal ébredtem Washingtonban, jaj de jó, holnap HEJHA Magyarországon, ráadásul kedvenc pártjaim sikerére lehet számítani, igaz, az MDF a tavaszi eredménnyel fenyegetőzik, de hál’ istennek, maga sem gondolja komolyan. És a választások után itt a nagy alkalom, Nagy Ferenc óta az első demokratikusan választott magyar miniszterelnök látogat az Egyesült Államokba, mennyi izgalom, mennyi érdekesség, végre egy kis magyar politika Amerikában.
Beszélő: A Reagan-adminisztráció idején ön, vezető külpolitikusként, az egyik szószólója volt a Szovjetunióval szembeni határozottabb fellépésnek. Ez nagy változást jelentett a hetvenes évek amerikai politikájához képest. Hogyan ítéli meg, a szovjet és a kelet-európai változásokra milyen hatással volt ez a politika?
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét