Ez az ősz a kongresszusok ősze, a programadó, választásokra készülő kongresszusoké. A Fidesz kongresszusa (vagy csak első fordulója?) egy héttel követi az MSZMP–MSZP-ét és egy héttel előzi meg az MDF-ét. Idén talán nem az elhallgatás lesz osztályrésze, miként tavaly. Inkább az fenyegeti, hogy belesimul a politikadömping harsány szürkeségébe.
Tavaly ilyenkor még szinte mindenki számára evidencia volt, hogy a Fidesz (akár a többi ellenzéki csoportosulás) népfrontosan, vagy – ellenkezőleg – Tamás Gáspár Miklós szavaival, „törzsek szerint” szerveződik. Ami tavaly még természetes állapot, sőt elemi szükséglet volt, az ma, egy választásra készülő szervezetnél, már nem az. Egy éve elegendő lehetett, hogy a határozott NEM tartson össze egy szervezetet, az idén a fő kérdés: DE MIT HELYETTE? Tavaly elég volt azt mondani: demokratikus kereteket, parlamentáris demokráciát, amelyben a különféle politikai irányzatok szabad versenye dönti el a hatalmi viszonyokat; az idén meg kell mondanunk, hogy mi melyik politikai irányzatként akarunk a ringbe szállni.
A nézeteknek a gazdasági és a szociálpolitikai programtervezet vitáján kell elsősorban összecsapniuk. Itt dől el, hogy összeegyeztethetők-e a liberálisok és a szociáldemokrata érzelműek nézetei egyfajta szociálliberális irányzatban, vagy a Fidesz – kidolgozott alternatíva híján – a programtervezet liberális vonalát követi. És ez esetben hol húzódnak a platformszabadság racionális határai? Súlyos dilemma ez demokratikus törzseknél.
Várható a mérsékeltek zászlóbontása is. A Fidesz mérsékeltjei nem az eddigi elvi radikalizmussal szállnak vitába, hanem megnyilvánulása módozataival. Ők azok, akik sokallják a Fidesz akcionalizmusát, akik a Fidesz (részben a tömegkommunikáció méltatlan manipulációi következtében) kevésbé ismert szakértőgárdáját hallgatnák inkább, mint néptribunjaink mennydörgéseit. A „mérsékeltek” és „radikálisok” vitája azonban viszonylag könnyen feloldható, mivel valójában nem elvi kérdésről van szó. E kétféle attitűd megfelelő egyensúlyba hozva nem gyengíti, hanem erősíti a szervezetet.
A véleménykülönbségek harmadik dimenzióját a szervezettség-szervezetlenség ellentétpárja adja. A Közvetlen Részvétel Frakció aktivistái, akik kezdettől fogva elsődleges feladatnak a Fidesz „át- és megszervezését” tartják, úgy vélik, ezt a kérdést a szervezeti és működési szabályzat megváltoztatásával lehet megoldani, vagy jobban mondva ezzel meg lehet oldani. Mások – nem tagadva bizonyos szervezési zavarokat – nem hisznek az alapszabály fetisizálásában, és szeretnék elkerülni, hogy a Fidesz központi témájává nője ki magát a statútum-vita. Vallják, egy szervezetnek nem lehet motorja, csak kerete az alapszabály, és ennek a keretnek inkább rugalmasnak, mintsem aprólékosnak kell lennie.
Véglegesen el kell dőlnie, induljon-e a Fidesz a választásokon. De ha az igen-nem kérdése eldől is, nyitva marad, milyen legyen a választási stratégia. A helyi MDF–SZDSZ–Fidesz koalíciók választási sikere (még ha ez főként csak az MDF-nek hozott babért) sokakban élteti a reményt egy hasonló, felső szintű koalícióra. Sokan úgy gondolják, hogy a meglévő ellentétek nem a szervezetek, hanem csak a vezetőségek között feszülnek. Mások a formálódó nemzeti-jobbközép koalíció ellensúlyozására egy európai értékeket valló szociálliberális SZDSZ–Fidesz–SZDP együttműködést látnának szívesen. Valószínű, hogy a Fidesz sem az SZDSZ-szel, sem más párttal nem akar szoros szövetségre lépni. Egy bizonyos: a tagság legfontosabbnak azt tartja, hogy a választásokon az ellenzék mérjen vereséget a kommunista pártra vagy pártokra, bármilyen néven is induljanak. Hogy ne állhasson elő a ’45 utáni helyzet, ne jöjjön létre a jelenlegi lengyelországihoz hasonló kényszerkoalíció.
Nincs könnyű helyzetben a Fidesz. Már nem csak egy szervezet jövőjéről, de – ha egyelőre csak elméletben is – egy ország irányításáról kell döntenie. De hát ezen az őszön tucatnyi párt teszi ugyanezt.
És mégis könnyű helyzetben van a Fidesz: felelősséggel gondolkodhat, vitázhat és dönthet. Mert sorait egyelőre nem dúlják kicsinyes hatalmi harcok, személyi ellentétek.
1989. október 8-án
- Seregszemle [6]