Ha számvetést akarunk készíteni a magyar kormány külpolitikájáról, két komponenst kell megvizsgálnunk: a diplomáciát és az ország belső állapotaiból fakadó nemzetközi megítélést.
Európa, térségünk
Ami az Antall-kabinet diplomáciai tevékenységét illeti, leszögezhetjük, hogy az 1992-ben jobb volt, mint a megelőző években.
1. A moszkvai operettpuccsal befejeződött a leninizmus története. Józan számítás szerint a volt kommunista országok visszanyervén külső és belső szabadságukat, polgári demokráciákat kezdenek építeni, a Nyugat ösztönző szerepe mellett az évezred végére kialakulnak a normális piaci viszonyok, lehetővé téve a térség felzárkózását az európai integráció folyamatához. A liberális alapértékek győzedelmeskednek, „véget ér a történelem”, és az unalmas jólét évszázadai következnek – ahogy ezt Fukuyama professzor két évé megjövendölte. A világ azonban néha fittyet hány a jósokra.
Ez az ősz a kongresszusok ősze, a programadó, választásokra készülő kongresszusoké. A Fidesz kongresszusa (vagy csak első fordulója?) egy héttel követi az MSZMP–MSZP-ét és egy héttel előzi meg az MDF-ét. Idén talán nem az elhallgatás lesz osztályrésze, miként tavaly. Inkább az fenyegeti, hogy belesimul a politikadömping harsány szürkeségébe.
Tavaly ilyenkor még szinte mindenki számára evidencia volt, hogy a Fidesz (akár a többi ellenzéki csoportosulás) népfrontosan, vagy – ellenkezőleg – Tamás Gáspár Miklós szavaival, „törzsek szerint” szerveződik.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét