Egy ideig azt hitték, nincsenek is – vagy legalábbis kevesen vannak. Közösségi kohéziójuk megóvja a cigányokat a hajléktalanná válástól, utcára, szállóra közülük csak az egykori állami gondozottak és a mostani ingázók kerülnek. 2004-ben minden ötödik hajléktalanra „mondták már valamilyen helyzetben, hogy cigány”.
A társadalomkutatókat és az érdeklődő szociális szakembereket az utóbbi években kezdte el foglalkoztatni a cigányság és a hajléktalanság összekapcsolódásának kérdése. Kezdetben azt gondoltuk, hogy a cigány férfiakat és nőket közösségük kohéziója megóvja a hajléktalanná válástól (hasonlóan ahhoz, ahogyan a családok és közösségek gondoskodnak nagyszámú gyermekeikről és kisszámú öregjeikről). Látni kellett azonban, ahogy a kérdésre jobban odafigyeltünk, hogy a hajléktalanok között olyan sokan vannak cigányok, amit nem magyarázhatunk a régebbi elképzelésekkel, vagyis hogy itt lényegében családi, közösségi kapcsolatok nélküli volt állami gondozottakról és a hajléktalanszállókat munkásszállóként használó ingázó munkacsoportokról van szó.1 A nyilvántartásokból, statisztikákból természetesen semmit sem lehetetett megtudni az adatkezelési rendelkezések miatt, szigetes értesüléseink vannak róluk esetleírásokból, interjúkból, szociális munkások beszámolóiból.
A 2004. február 3-i adatfelvétel az első kísérlet arra, hogy az eddiginél szélesebb képet kapjunk erről a csoportról. A kérdőívbe bekerült egy „Mondták-e már Önre azt, hogy…” kezdetű kérdéscsoport, és ebben a „hajléktalan”, „csöves”, „munkakerülő” megjelölések mellett szerepel a „cigány” is. A kérdésfeltevés módja – a kérdezés körülményeit optimálisnak feltételezve is – bizonytalanságot hordoz magában. Nagy valószínűséggel jó néhány nem cigány hajléktalan jelentette ki azt, hogy már mondták rá életében, hogy cigány, és jó néhány cigány hajléktalan jelentette ki azt, hogy még nem mondták rá, hogy cigány.
A továbbiakban azt az 522 embert, aki igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy mondták-e már rá, hogy cigány, a „cigánynak vélt” elnevezésű csoportba tartozónak tekintjük, aki nemmel válaszolt, nem emlékezett vagy egyáltalán nem válaszolt, a „többi hajléktalan” elnevezésű csoportba soroljuk.
A besorolási bizonytalanságok ellenére sok fontos szempontból markánsan elkülönülnek a cigánynak véltek a többi hajléktalantól.
Ez már a címkézés kérdésénél feltűnik: a cigánynak vélt csoportba tartozókat a többi hajléktalannál nagyobb arányban illetik a többi kifejezéssel is, legjelentősebb az eltérés a „munkakerülő” esetében.
A demográfiai mutatók is jelentősen eltérő csoportot rajzolnak körül. A cigánynak véltek között valamivel magasabb a nők aránya (23 százalék), mint a többi hajléktalan között, ahol 18 százalék.
Életkorukat tekintve a cigánynak vélt csoport jóval fiatalabb, mint a többi hajléktalan csoportja (a hazai cigányság életkori megoszlása is hasonló irányban tér el a többségi társadalométól).
A hajléktalanok hivatalos és tényleges családi állapotát nem ismerjük,2 de azt tudjuk, hogy magányosan vagy valamilyen kapcsolatban élnek-e. A kapcsolat lehet valamilyen együttműködő csoportba fűző kötelék, és lehet családi, azaz rokoni, házastársi/élettársi kapcsolat. Azt nem tudjuk, hogy maga a csoport vagy család milyen összetételű, tehát a többi tagját cigánynak vélik-e vagy sem, így leírásunk nem a csoportról, nem a családról, hanem egy bizonyos – általunk közvetlenül nem ismert – kisközösséghez kötődő egyénről szól.
A cigánynak véltek a többi hajléktalanhoz hasonlóan többségükben magányosak (63, illetve 75 százalék), ugyanakkor a többi hajléktalanhoz képest több közöttük a csoportban vagy családi/élettársi kapcsolatban élő. Együttműködő csoporthoz tartozik a cigánynak véltek 18 és a többi hajléktalan 13 százaléka, családi vagy élettársi kapcsolatban él a cigánynak véltek 19 százaléka, a többi hajléktalannak pedig 12 százaléka. A cigánynak vélt nők – és ebben nem különböznek a többi hajléktalan nőtől – a férfiakhoz képest magasabb arányban élnek csoporthoz tartozva vagy családi/élettársi kötöttségben.
Az a megállapítás, hogy a cigánynak véltek kisebb arányban élnek egyedül, mint a többi hajléktalan, nem csak a fiatalokra és a középkorúakra érvényes, hanem az idősebbekre is, ami lényegi különbségre utal a két csoport között.3
Születési helyüket nézve a cigánynak véltek nagyobb arányban származnak vidékről, mint a többi hajléktalan:
A fő kibocsátó megyék mindkét csoportnál azonosak, Borsod-Abaúj-Zemplénből, Szabolcs-Szatmár-Beregből és Hajdú-Biharból származik a cigánynak véltek egyharmada, a többi hajléktalannak pedig egyötöde. (Ezek a megyék azzal együtt, hogy amúgy is szegények, jelentős cigány népességgel is bírnak.) A nők között mindkét csoportban valamivel magasabb a Szabolcsból jöttek aránya, mint a férfiak között. A Budapesten születetteknél ellentétes irányt láthatunk a két csoport között: míg a cigánynak vélt férfiak között valamivel magasabb a fővárosiak aránya, mint a nőknél, a többi hajléktalan között a nők jelentősen magasabb arányban születtek Budapesten, mint a férfiak. A cigánynak vélt nőknek alig egyharmada budapesti, a többi hajléktalan nőnek a fele budapesti születésű.
A Magyarországon születetteknél a nagyobb tájegységeket tekintve a Dunántúlról kisebb arányban érkeznek hajléktalanok, legyenek cigánynak véltek vagy nem (14, illetve 15 százalék). A férfiakhoz képest a nők még ennél is kisebb arányban jönnek nyugat felől. Az Alföldről érkezik a cigánynak véltek 38, a többi hajléktalan 30 százaléka, nemek szerint itt csak a cigánynak vélteknél látunk különbséget, esetükben a nők valamivel nagyobb arányban jönnek az Alföldről, mint a férfiak. Észak-Magyarországról a cigánynak véltek hasonló arányban jönnek, mint a Dunántúlról, a többi hajléktalan pedig valamivel kisebb arányban, a nemek között itt nem találunk lényeges különbséget.
A külföldön születettek igen alacsony számban vannak jelen a hajléktalanok között, de jelen vannak. A 61 külföldön született megkérdezett közül 10 a cigánynak vélt, ők Romániából és délszláv területekről jöttek, a többi külföldön született hajléktalan között a romániai és jugoszláviai születésűeken kívül vannak még Szlovákiából, Ukrajnából jöttek, valamint néhányan még Európa egyéb területeiről, és számosan a tengerentúlról. A cigánynak véltek között csak egy nő van, a többi hajléktalan között is mindössze hét.
Az iskolai végzettség alapján az az alapvető benyomásunk, hogy a cigánynak véltek jelentősen alacsonyabb iskolázottságúak, mint a többi hajléktalan (a többségi társadalom és a hazai cigányság között hasonló az eltérés). A nők mindkét csoportban alacsonyabb végzettségűek a férfiaknál:
Tájegységekre bontva igen jelentős különbségeket találunk a cigánynak vélt és a többi hajléktalan között. Az Alföldről származók közül – akik amúgy a legképzetlenebbek – legfeljebb 8 osztályt végzett a cigánynak véltek 68 százaléka, a többi hajléktalan 46 százaléka. Az észak-magyarországiaknál még nagyobb a különbség: 66 versus 35 százalék.
A cigánynak véltek csoportja a hajléktalan lét körülményeiben is különbözik valamennyire a többi hajléktalantól.
A cigánynak véltek között magasabb az utcán élők aránya, mint a többi hajléktalan között (26 versus 17 százalék), különösen a nők esetében jelentős a különbség, 29, illetve 16 százalék. Éjjeli menedékhelyen hasonló arányban alszanak (37 és 35 százalék), ezen belül a cigánynak vélt nők nagyobb arányban éjszakáznak éjjeli menedékhelyen is, mint a többi hajléktalan nő, a férfiak aránya megegyezik. Arányaiban kevesebb cigánynak vélt hajléktalan lakik átmeneti szállón, mint a többi hajléktalan (23 és 31 százalék), és valamivel alacsonyabb az egészségügyi/szociális szállón lakók aránya is (8 és 11 százalék). A cigánynak vélt nők mindkét szállástípust kisebb arányban veszik igénybe, mint a többi hajléktalan nő.
Jól kirajzolódik a két csoport közötti különbség, ha összevonva (és a töredékeket jelentő egyéb kategóriák nélkül) nézzük a százalékos megoszlást. (7. táblázat.)
Csak feltételezéseink lehetnek arról, hogy mi tartja távol a cigánynak vélteket a többi hajléktalannál inkább a biztonságosabb, kényelmesebb szállásmódtól.4 Láttuk, hogy a cigánynak véltek a többi hajléktalanhoz képest magasabb arányban élnek nem magányosan, azaz valamilyen személyes kapcsolatban. A szállók kötöttségei a családi együttélést többnyire lehetetlenné teszik, és nem kedveznek a társas kapcsolatok ápolásának sem. A családi/élettársi kapcsolatban élő cigánynak vélt hajléktalanoknak a fele, a valamilyen csoporthoz tartozóknak pedig a 41 százaléka él az utcán. Egyelőre magyarázatra szorul, hogy a többi hajléktalan esetében ez az arány miért jóval alacsonyabb, utcán van a családi/élettársi kapcsolatban élők 36 százaléka, a csoporthoz tartozók 28 százaléka.5 Ha a magányosan élőket nézzük, akiket nem befolyásolnak a családi vagy csoportkötöttségek, szintén azt látjuk, hogy a cigánynak véltek valamivel nagyobb arányban élnek az utcán, alszanak éjjeli menedékhelyen, és kisebb arányban laknak átmeneti szállón vagy más intézményben, mint a többi hajléktalan társuk.
A különbségek után – néhány kisebb eltérést leszámítva – nem várt módon megegyeznek a cigánynak véltek a többi hajléktalannal abban, hogy milyen lehetőségekkel terveznek rövidebb vagy valamivel hoszszabb távon. A kérdőív megkérdezte, hogy hol fognak lakni egy hét múlva, és hol egy év múlva. Az utcán élők jó része – akár magányosak, akár társas kapcsolatúak – nem az utcán képzeli el a további életét, egyötödük már egy hét múlva változásra számít (a magányosok inkább, mint a kapcsolatban élők), és több mint a felük nem gondolja, hogy egy év múlva is utcán lesz. Ebben a bizakodásban megegyeznek a cigánynak véltek a többi hajléktalannal.6 Az éjjeli menedékhelyen alvók rövid távon kevésbé várnak változást, mint az utcán élők, közülük a családi kapcsolatban levők tervezték kisebb arányban, hogy egy hét múlva is éjjeli menedékhelyen lesznek.
Hosszabb távon nézve viszont kétharmaduk már nem számít egy év múlva éjjeli menedékhelyes életre, ezen belül a cigánynak vélteknél és a többi hajléktalannál is a családi kapcsolatban lévők számolnak a legkevésbé ezzel a megoldással. Az átmeneti szálló alig látszik vonzóbbnak az éjjeli menedékhelynél az egy évre tervezéskor. Itt már mutatkozik eltérés a két csoport között: az átmeneti szállón lakók közül a cigánynak véltek valamivel nagyobb arányban gondolják úgy, hogy egy év múlva is átmeneti szállón fognak lakni, mint a többi hajléktalan.7
Tehát azok között, akik úgy gondolják, hogy egy év múlva is hajléktalanok lesznek, a cigánynak vélt és a többi hajléktalan nagyon hasonlóan ítéli meg a különböző színtereket attól függően, hogy magányosan vagy társas kapcsolatban él, némi különbség az egyes csoportokon belüli arányokban adódik. A különbségeket részben magyarázza a cigánynak véltek sajátos életkori összetétele, vagyis hogy jóval fiatalabbak a többi hajléktalannál. Az életkori magyarázat mindenképpen érvényesnek látszik az egészségügyi/szociális intézménynél látható különbségre.
A mai hajléktalanok jó egynegyede látja úgy a jövőt, hogy egy év múlva albérletben vagy saját lakásban fog lakni. Ebben teljesen megegyeznek a cigánynak véltek a többi hajléktalannal, nincs különbség közöttük a jövő megítélésében jelenlegi életük színtere szerint sem.
Eltérést találunk viszont, ha a társas kapcsolatban élők terveit nézzük. A magányos, cigánynak vélt és a többi hajléktalan egyaránt 25 százalékban gondolja úgy, hogy egy év múlva albérletben vagy saját lakásban fog élni. A társas kapcsolatban élő cigánynak véltek már kevésbé bizakodóak a többi társas kapcsolatú hajléktalannál: a csoportban élő cigánynak véltek 22 százaléka, míg a többi hajléktalan 31 százaléka, a családi kapcsolatban élő cigánynak véltek 36, a többi családi kapcsolatban élő hajléktalannak már majdnem fele, 45 százaléka gondolja, hogy egy év múlva albérletben, saját lakásban fog élni.
Az összes hajléktalant nézve még jelentősebb az eltérés a női megítélés szempontjából. Míg a férfiak vélekedése megegyezik 26-28 százalék körül, a cigánynak vélt nőknek 23 százaléka, a többi hajléktalan nőnek 35 százaléka tervez albérletet, lakást egy év múlva, magas ezen belül a saját főbérletre számító többi hajléktalan nő aránya, 14 százalék, ez a megoldási lehetőség a cigánynak vélt nőknél csak 5 százalék. Érthető ez a különbség, ha meggondoljuk, hogy a hajléktalanok csoportjai közül a cigánynak vélt nők a legkevésbé iskolázottak és a legkisebb arányban budapestiek, ami azzal járhat, hogy még kevésbé tudnak eligazodni, még kevésbé képesek érdekeiket megvédeni, mint többi társuk.
Ugyanez a beállítódás még élesebben rajzolódik ki a jövő általános megítélésére vonatkozó kérdésnél. A cigánynak véltek kevésbé bizakodók, 43 százalékuk gondolja azt, hogy jobb helyzetben lesz egy év múlva, szemben a többi hajléktalan 52 százalékával. A jelentős különbség ismét a nők között van, a cigánynak vélt nők közül nagyjából ugyanannyi gondolja, hogy egy év múlva jobb, mint amennyi azt, hogy rosszabb helyzetben lesz, 39, illetve 36 százalék, míg a többi hajléktalan nőnek 53 százaléka gondolja, hogy jobb, és csak 16 százaléka gondolja, hogy roszszabb helyzetben lesz egy év múlva.
Nem meglepő, hogy a családi kapcsolatban élők a cigánynak véltek és a többi hajléktalan csoportjában is valamivel bizakodóbbak a magányosan élőknél. Az viszont magyarázatra szorulna, hogy a cigánynak vélt csoportviszonyban élők miért látják jóval kilátástalanabbnak a jövőt, mint a csoportban élő többi hajléktalan: a cigánynak vélt csoporttagok 32 százaléka, míg a többi hajléktalan csoporttag 56 százaléka mondja, hogy jobb lesz a helyzete egy év múlva. Emellett a cigánynak vélt csoporttagok között a legmagasabb a bizonytalanok aránya is, 32 százalék, ez a többieknél 17-24 százalék között mozog.
Eddig viszonylag jól körülhatárolható jellemzőkről, állapotokról, elképzelésekről volt szó. Amikor a hajléktalanság legfontosabb kérdéséhez, a hajléktalanság eredetéhez érünk, kérdőíves kérdezéssel jóval kevésbé megfogható fogalmakkal, állapotokkal, életeseményekkel találkozunk. Még ezen a területen is – legalábbis tendenciájukban – eléggé világos különbségek rajzolódnak ki a két csoport között.
Nem várt eredményt hoz annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy mióta hajléktalan8 a megkérdezett: azt találjuk, hogy a cigánynak véltek között jelentősen magasabb arányban vannak a régebben hajléktalanok, mint a többi hajléktalan között, ezen belül pedig a cigánynak vélt férfiak és nők aránya között jóval nagyobb a különbség, mint a többi hajléktalan férfi és nő aránya között.
Az 5 évnél rövidebb ideje hajléktalanok között a cigánynak véltek aránya 15 százalék, míg az 5-10 éve hajléktalanok között 22, a 10 évnél régebben hajléktalanok között az arányuk 24 százalék. A jelenség magyarázatára az adatok alapján nincs lehetőség,9 feltevéseink lehetnek csak. Ilyen például, hogy a 90-es évek elejének társadalmi megrázkódtatása nagyobb lendülettel sodorta a mai cigánynak vélteket a hajléktalanságba, mint a mai többi hajléktalant, majd ahogy a társadalom berendezkedett az új viszonyokra, az új hajléktalanok aránya beállt a jelenlegi szintre.10 Ez a megállapítás azonban úgy tűnik, inkább csak a férfiakra érvényes, a nőkre kevésbé: régen is váltak hajléktalanná nők, de nagyobb számban láthatóan az utóbbi években jelentek meg a hajléktalanok között. Az 5 évnél rövidebb ideje hajléktalanok körében a cigánynak véltek között a nők aránya 31 százalék, a többi hajléktalan között 19 százalék. A régebben hajléktalanok között alacsonyabb a nők aránya, az 5-10 éve hajléktalan cigánynak véltek között 20, a 10 évnél régebbiek között 17 százalék, a többi hajléktalannál a nők aránya mindkét csoportban 14-14 százalék. Ugyanakkor ezek a nemrég hajléktalanná vált cigánynak vélt nők a hajléktalantársadalom legkevésbé magányos tagjai, 47 százalékuk valamilyen kapcsolatban él (9 százalék csoportjellegű, 38 százalék családi kapcsolat), a hasonló többi hajléktalan nő 68 százaléka magányos (30 százalék él családi, 2 százalék csoportkapcsolatban).
Láttuk, hogy a cigánynak véltek korösszetétele jelentősen eltér a többi hajléktalanétól. Nem befolyásolja ezt a hajléktalanságban eltöltött idő szerinti csoportosítás sem: a cigánynak véltek az így képzett csoportok mindegyikében jóval fiatalabbak, mint a többi hajléktalan.
Ez nem csak azt jelenti, hogy a cigánynak véltek a hajléktalanok között viszonylag kedvező helyzetben lehetnek koruk miatt, amennyiben ez előnyt jelenthet, mondjuk, a munkabírás, mozgékonyság, érdekérvényesítés, párkapcsolat-teremtés terén, hanem azt is, hogy fiatalabb életkorban, valamely korábbi életszakaszukban eshettek ki eredeti környezetükből, eredeti kapcsolatrendszerükből, mint a többi hajléktalan, és ez mindenképpen veszteség a számukra. Egyben azt is jelzi, hogy a cigánynak véltek rosszabb életkilátásokkal, a hajléktalanná válás gyorsabban, hamarabb realizálódó esélyével indultak/indulnak, mint a többi hajléktalan.
A tanulmány a Február Harmadika Munkacsoport (Győri Péter, Gurály Zoltán, Mezei György, Pelle József) 2004. évi adatfelvétele alapján készült.
1. táblázat
| Mondták-e már Önre, valamilyen helyzetben hogy… | ||||||||
| „csöves” | „hajléktalan” | „cigány” | „munkakerülő” | |||||
| N | % | N | % | N | % | N | % | |
| Igen | 1268 | 45,8 | 1452 | 52,6 | 522 | 19,0 | 608 | 22,2 |
| Nem | 1431 | 51,7 | 1234 | 44,7 | 2106 | 76,6 | 1964 | 71,8 |
| Nem emlékszik | 61 | 2,2 | 66 | 2,4 | 104 | 3,8 | 136 | 5,0 |
| Nem válaszol | 6 | 0,2 | 11 | 0,4 | 16 | 0,6 | 28 | 1,0 |
| Nincs adat | 18 | 0,6 | 21 | 0,8 | 36 | 1,3 | 48 | 1,7 |
| Együtt | 2784 | 100,0 | 2784 | 100,0 | 2784 | 100,0 | 2784 | 100,0 |
2. táblázat
| Mondták-e már Önre, hogy… | ||||||
| „csöves” | „hajléktalan” | „munkakerülő” | ||||
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |
| Igen | 69,7 | 40,3 | 73,6 | 47,7 | 46,3 | 16,6 |
| Nem | 28,5 | 57,1 | 25,1 | 49,2 | 49,4 | 77,0 |
| Nem emlékszik | 1,7 | 2,3 | 1,3 | 2,6 | 4,1 | 5,2 |
| Nem válaszol | 0,3 | 0,5 | 0,2 | 1,2 | ||
| Együtt | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
3. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |||||
| férfi | nõ | együtt | férfi | nő | együtt | |
| 30 éven aluli | 12,8 | 9,2 | 12,0 | 7,0 | 6,9 | 6,9 |
| 30–49 éves | 58,6 | 62,2 | 59,4 | 47,7 | 38,5 | 46,2 |
| 50 éves és idősebb | 28,7 | 28,5 | 28,6 | 45,4 | 54,7 | 46,8 |
| Együtt | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
4. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |||||
| 30 év alatt | 30–49 év között | 50 éves és idősebb | 30 év alatt | 30–49 év között | 50 éves és idősebb | |
| Magányos | 54,2 | 62,1 | 68,1 | 61,0 | 72,1 | 79,8 |
| Csoporttag | 25,4 | 16,4 | 16,7 | 17,7 | 14,3 | 10,6 |
| Családi kapcsolat | 20,3 | 21,5 | 14,5 | 20,6 | 13,0 | 9,5 |
| Együtt | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
5. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |||||
| férfi | nő | együtt | férfi | nő | együtt | |
| Vidék | 63,1 | 68,0 | 64,4 | 55,6 | 48,7 | 54,3 |
| Budapest | 33,9 | 30,3 | 33,1 | 41,8 | 49,3 | 43,0 |
| Külföld | 2,2 | 0,8 | 1,9 | 2,3 | 1,9 | 2,3 |
| Ismeretlen | 0,5 | 0,8 | 0,6 | 0,3 | 0 | 0,3 |
| Együtt | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
6. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |||||
| férfi | nő | együtt | férfi | nő | együtt | |
| 8 általános alatt | 6,0 | 15,3 | 8,1 | 2,0 | 6,8 | 2,8 |
| 8 általános | 48,3 | 57,6 | 50,4 | 35,7 | 50,4 | 38,1 |
| 8 általános+ tanfolyam | 2,0 | 0,8 | 1,7 | 1,1 | 3,3 | 1,5 |
| Szakmunkás | 26,5 | 10,2 | 22,8 | 35,1 | 12,3 | 31,4 |
| Érettségi | 14,8 | 13,6 | 14,5 | 20,1 | 22,5 | 20,5 |
| Érettségi + szakma | 0 | 0,8 | 0,2 | 0,3 | 0,3 | 0,3 |
| Főiskola | 1,8 | 1,7 | 1,7 | 3,7 | 3,3 | 3,7 |
| Egyetem | 0,8 | 0 | 0,6 | 1,9 | 1,1 | 1,7 |
| Együtt | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
7. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |||||
| férfi | nő | együtt | férfi | nő | együtt | |
| Utca és éjjeli menedékhely | 62,5 | 63,9 | 62,7 | 53,7 | 41,8 | 51,8 |
| Átmeneti és eü./szoc. szálló | 32,3 | 28,6 | 31,4 | 40,1 | 50,8 | 41,9 |
8. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |||||
| magányos | csoport-tag | családi kapcsolat | magányos | csoport-tag | családi kapcsolat | |
| Most utcán van | ||||||
| Egy hét múlva is utcán lesz | 78 | 82,9 | 81,2 | 70,2 | 83,1 | 82,4 |
| Egy év múlva is utcán lesz | 41,7 | 50,0 | 42,2 | 37,3 | 40,5 | 42,7 |
| Most éjjeli menedékhelyen van | ||||||
| Egy hét múlva is éjjeli menedékhelyen lesz | 97,6 | 92,6 | 83,3 | 92,7 | 95,5 | 88,5 |
| Egy év múlva is éjjeli menedékhelyen lesz | 38,7 | 37,0 | 21,7 | 35,7 | 25,2 | 21,7 |
| Most átmeneti szállón van | ||||||
| Egy hét múlva is átm. szállón lesz | 98,9 | 91,7 | 100,0 | 98,7 | 91,7 | 93,2 |
| Egy év múlva is átm. szállón lesz | 44,9 | 33,3 | 45,5 | 38,9 | 20,8 | 34,1 |
| Összes hajléktalan | ||||||
| Egy év múlva utcán lesz | 8,8 | 23,2 | 25,3 | 5,9 | 11,8 | 16,8 |
| Egy év múlva éjjeli menedékhelyen lesz | 16,7 | 14,0 | 5,5 | 15,2 | 11,4 | 5,2 |
| Egy év múlva átm. szállón lesz | 19,3 | 16,3 | 7,7 | 19,4 | 10,6 | 10,8 |
| Egy év múlva eü./szoc. szálláson lesz | 7,2 | 3,5 | 1,1 | 13,7 | 12,1 | 1,2 |
9. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |
| Most utcán van | ||
| Egy év múlva albérlet | 13,2 | 14,0 |
| Egy év múlva saját lakás | 11,6 | 9,5 |
| Most éjjeli menedékhelyen van | ||
| Egy év múlva albérlet | 17,9 | 17,0 |
| Egy év múlva saját lakás | 13,0 | 15,5 |
| Most átmeneti szállón van | ||
| Egy év múlva albérlet | 11,8 | 11,7 |
| Egy év múlva saját lakás | 11,7 | 15,5 |
| Összes hajléktalan | ||
| Egy év múlva albérlet | 13,9 | 14,9 |
| Egy év múlva saját lakás | 12,7 | 12,6 |
10. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |||||
| férfi | nő | együtt | férfi | nő | együtt | |
| 5 évnél rövidebb ideje | 32,7 | 48,3 | 36,2 | 45,7 | 53,8 | 47,0 |
| 5-10 éve | 33,9 | 28,8 | 32,8 | 31,5 | 26,9 | 30,7 |
| 10 évnél régebben | 33,4 | 22,9 | 31,0 | 22,9 | 19,2 | 22,3 |
| Együtt | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
11. táblázat
| Cigánynak vélt | Többi hajléktalan | |||||
| 5 évnél korábban | 5-10 éve | 10 évnél régebben | 5 évnél korábban | 5-10 éve | 10 évnél régebben | |
| 30 év alatt | 22,3 | 10,8 | 1,9 | 11,5 | 3,9 | 1,4 |
| 30–49 év között | 56,0 | 62,3 | 59,2 | 50,3 | 43,3 | 41,7 |
| 50 éves és idősebb | 21,7 | 26,9 | 38,9 | 38,2 | 52,8 | 56,9 |
| Együtt | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
| Ebből 60 éves és idősebb | 4,4 | 6 | 7,7 | 9,8 | 12,6 | 20,3 |
Jegyzetek
1 A családi hajléktalanság más kérdés, l. erről pl. az Utcaképes című filmet.
2 A korábbi február 3-i adatfelvételeken szerepelt ez a kérdés, a 2004-esből kimaradt.
3 Ezt a különbséget akkor tudnánk jellemezni, ha többet tudnánk a hajléktalancsoportokról, és mélyebben ismernénk a családi kapcsolatok jellegét.
4 Az ellátórendszerben vagy a lakótársak részéről érvényesülő előítéletekről csak benyomásaink vannak, így ezzel itt érdemben nem foglalkozhatunk.
5 A jelenség okát kereshetjük akár a személyes (rokoni, baráti, együttműködési) kapcsolatoknak a két körben eltérő intenzitásában, eltérő jelentőségében is. A hagyományosan erős társas rendszerű cigány közösségből kikerülő ember vagy visz magával kapcsolatot, vagy megpróbál újakat teremteni.
6 Lehetséges, hogy itt többszintű viszonyulásról van szó. Az utca kötetlensége kedvez a kapcsolatoknak, ugyanakkor hatalmas küzdelmet kíván az életben maradásért. Amikor valaki felteszi az embernek a kérdést, hogy utcán él-e jövő télen is, nem biztos, hogy mérlegeli, miről, milyen mértékben kell lemondania a valamivel kedvezőbb körülményekért. És itt van még a kérdező szociális munkás szerepe is, benne óhatatlanul a hivatásos segítő személyét látják, aki pedig általában az utcáról fedél alá akarja juttatni őket. Válaszukkal az ő elvárásainak is meg szeretnének felelni.
7 Elképzelhető, hogy a cigánynak véltek csoportjai legalább részben és legalább egy részükben más jellegűek, mint a többi hajléktalancsoport, másra szerveződnek, másképpen működnek, és valószínűleg egészen más a külvilághoz való viszonyuk. A cigánynak vélt csoporttagok pesszimizmusa és bizonytalansága, szemben a többi hajléktalan csoporttag eltérő beállítottságával, ismét felhívja a figyelmet a hajléktalancsoportok kutatásának fontosságára.
8 Eltekinthetünk a kérdés sokféle értelmezési lehetőségétől, és felfoghatjuk úgy, hogy ő maga – emlékei és fogalomrendszere szűrőjén át – mióta tekinti magát hajléktalannak. Nem elképzelhetetlen, hogy ez a szűrő a hajléktalanok más-más csoportjainál eltérően működik, és az adatokból kitűnő eltérések egy része akár ezzel is magyarázható.
9 Felmerül, hogy tán a kérdés megfogalmazásából, feltevésének környezetéből adatfelvételi hiba következik: a már régen hajléktalanok csoportjában nagy számban találhattak önfeladó, leépült embert, aki könnyen ráhagyja a kérdezőre, hogy mi mindent mondtak már rá életében, többek között azt is, hogy cigány. Ennek ellentmond az, hogy a cigánynak vélt 10 évnél régebben hajléktalanok a többi cigánynak vélthez hasonló irányban térnek el a többi 10 évnél régebben hajléktalantól, azaz fiatalabbak és kevésbé magányosak, mint azok, a nők aránya is valamivel magasabb a körükben.
10 Az utóbbi évek egyenletes növekedését támasztja alá, hogy az elmúlt öt évben végzett február 3-i adatfelvételek során minden évben hasonló arányban találtak cigánynak véltet a hajléktalanok között. Bár a cigánynak nevezésre vonatkozó kérdést 2004-ben tették fel először, azt tudjuk, hogy a megkérdezettek közül kit melyik évben kérdeztek már meg február 3-án. Tehát a 2004-es kérdezésben cigánynak véltek előfordulása a régebbi kérdezésekben: 1999-ben 21 százalék, 2000-ben 17 százalék, 2001-ben 18 százalék, 2002-ben 18 százalék, 2003-ban 16 százalék, 2004-ben, mint tudjuk, 19 százalék.
- Budapesti tér [6]