Lengyel Gabriella

Lengyel Gabriella: Kassai

2016. március 13.

Az 1960–70-es évek fordulóján Miskolc északi részén, a Szentpéteri kapunál új lakótelep épült, a Katowice. A növekvő népesség kiszolgálására két új iskola készült, az egyik az 1967-ben átadott, Rónai Ferencről elnevezett iskola a Kassai utcában, a másik két évvel később, 1969-ben Petőfi Sándorról elnevezve a Katowice úton. Az iskolákat többnyire az utcájuk szerint emlegetik, ezt követem én is. (Időnként persze előfordul, hogy 10-esről, Petőfiről beszélnek, vagy Rónairól, ezt ritkábban hallani, itt a régi iskolaszámozást már nem használják.) 

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Lengyel Gabriella: A szociális munka 33 éve a Kemény-iskolában

2014. március 25.

Három időszakkal foglalkozom: a kezdetnek tekintett 70-es évekkel, a SZETA-val a 80-as évek elején, és a Wesley-vel a 90-es években.

A Kemény-iskola kialakulását mások már ismertették, így előadásában Havas Gábor, valamint Győri Péter, aki Hajnal Istvánra is utalt, mint Kemény szemléleti kiindulópontjára.

Lengyel Gabriella: Szilánkos mennyország

Szegénytelepek, cigánytelepek Miskolcon

Kemény most jót nevetne rajtam: szeretem Miskolcot. A gyerekkor földrajzóráiról megmaradt, hogy hazánk második legnagyobb városa, a nehézipar fellegvára. Egyszer valóban eljutottam Diósgyőrbe; rengeteg vasra, csőre, mindenbe beivódó rozsdás porra emlékszem, kietlen kollégiumi termekre és zord kollégiumi nevelőkre. Átutazóban a rejtélyes nevű Tiszai pályaudvaron1 nagyon szerettem a resti friss kirántott hússal bélelt zsömléit, hideg borsodi söreit. Az igazi találkozás ’88-ban történt. A Szinva medrében takarító gumicsizmás cigány férfiak, a gyűjtött munkaügyi adatokból kirajzolódó élettörténetek, a hetvenes évek elejét idéző tanácsi osztályvezetők, szakszervezeti funkcionáriusok, a Békeszálló munkásbarakk nyomora, a Sajó-partra tervezett cigánygettó jelentették e találkozást, és többé nem engedtek el.

Lengyel Gabriella: Cigánynak vélt hajléktalanok

Egy ideig azt hitték, nincsenek is – vagy legalábbis kevesen vannak. Közösségi kohéziójuk megóvja a cigányokat a hajléktalanná válástól, utcára, szállóra közülük csak az egykori állami gondozottak és a mostani ingázók kerülnek. 2004-ben minden ötödik hajléktalanra „mondták már valamilyen helyzetben, hogy cigány”.