A budapesti független március 15-i megemlékezés és békés tüntetés szervezőinek nyilatkozata

Felemelő volt, erőt és méltóságot sugárzott a budapesti független március 15-i megemlékezés. Ezt mindenekelőtt annak a százezer embernek köszönhetjük, akik a mesterségesen keltett hisztériával mit sem törődve eljöttek, hogy együtt emlékezzünk nemzeti ünnepünkön, s megmutassuk: mit kíván a magyar nemzet. Ám megalázó a kiszolgáltatottság, hogy ünnepségünk hangulatát és politikai üzenetét nem oszthattuk meg az ország népével. Nem oszthattuk meg, mert:

– Míg a protokolláris, múzeum-kerti ünnepséget teljes egészében, élő adásban közvetítette a televízió, a nagyságrenddel nagyobb független megemlékezésről csak utólag és semmitmondó képsorokkal adott hírt.

– Míg a hivatalos ünnepségeken elhangzott beszédeket leközölték a napilapok, a független megemlékezés beszédeit – okulván százezer ember helyeslésén – egymondatos kivonatokká szürkítették.

– Míg a Televízió jelképes lefoglalásának aktusát demonstrációnk csúcspontját a világ számos televízióállomása közvetítette, a magyar televízió erre nem talált alkalmat.

– Míg a nyugati sajtó tudatta a világgal, hogy a Bem téren hitet tettünk a kelet- és közép-európai népek szolidaritása mellett, s hogy megemlékeztünk az 1956-os forradalomról és a megtorlásról, a hazai sajtó mindezt úgyszólván agyonhallgatta.

A nemzeti és állampolgári önérzet mondatja velünk: arcpirító a sajtó irányítóinak magatartása, és megalázó, hogy nincsenek rá eszközeink: hallathassuk hangunkat. Bizonyosak vagyunk benne, hogy véleményünket a sajtó, a rádió és a televízió sok-sok munkatársa osztja. Itt köszönjük meg erőfeszítésüket, mellyel igyekeztek kibújni a kézi vezérlés szorításából.

Mindaz, ami az idei március 15-e független megünneplése körül a sajtóban történt, fényesen igazolta: igenis vissza kell adni a napilapokat, a rádiót és a televíziót a nemzetnek, a társadalomnak. Nem nyugodhatunk bele, hogy ezek elnökeit és főszerkesztőit az MSZMP nevezi ki. Meg kell teremtenünk a szabad sajtót, mert ezt nem pótolhatja a felülről vezényelt közlési tolerancia. Meg kell teremtenünk, mert szabad sajtó nélkül nincs manipulálatlan közvélemény, nincs félelemmentes politikai légkör, nincsenek szabad választások. Szabad sajtó nélkül nincs békés átmenet az egypártrendszerű diktatúrából a demokratikus, független, szabad Magyarország felé.

Budapest, 1989. március 18.

• Március 15. [6]