Skip to main content

A budapesti független március 15-i megemlékezés és békés tüntetés szervezőinek nyilatkozata

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Felemelő volt, erőt és méltóságot sugárzott a budapesti független március 15-i megemlékezés. Ezt mindenekelőtt annak a százezer embernek köszönhetjük, akik a mesterségesen keltett hisztériával mit sem törődve eljöttek, hogy együtt emlékezzünk nemzeti ünnepünkön, s megmutassuk: mit kíván a magyar nemzet. Ám megalázó a kiszolgáltatottság, hogy ünnepségünk hangulatát és politikai üzenetét nem oszthattuk meg az ország népével. Nem oszthattuk meg, mert:

– Míg a protokolláris, múzeum-kerti ünnepséget teljes egészében, élő adásban közvetítette a televízió, a nagyságrenddel nagyobb független megemlékezésről csak utólag és semmitmondó képsorokkal adott hírt.

– Míg a hivatalos ünnepségeken elhangzott beszédeket leközölték a napilapok, a független megemlékezés beszédeit – okulván százezer ember helyeslésén – egymondatos kivonatokká szürkítették.

– Míg a Televízió jelképes lefoglalásának aktusát demonstrációnk csúcspontját a világ számos televízióállomása közvetítette, a magyar televízió erre nem talált alkalmat.

– Míg a nyugati sajtó tudatta a világgal, hogy a Bem téren hitet tettünk a kelet- és közép-európai népek szolidaritása mellett, s hogy megemlékeztünk az 1956-os forradalomról és a megtorlásról, a hazai sajtó mindezt úgyszólván agyonhallgatta.

A nemzeti és állampolgári önérzet mondatja velünk: arcpirító a sajtó irányítóinak magatartása, és megalázó, hogy nincsenek rá eszközeink: hallathassuk hangunkat. Bizonyosak vagyunk benne, hogy véleményünket a sajtó, a rádió és a televízió sok-sok munkatársa osztja. Itt köszönjük meg erőfeszítésüket, mellyel igyekeztek kibújni a kézi vezérlés szorításából.

Mindaz, ami az idei március 15-e független megünneplése körül a sajtóban történt, fényesen igazolta: igenis vissza kell adni a napilapokat, a rádiót és a televíziót a nemzetnek, a társadalomnak. Nem nyugodhatunk bele, hogy ezek elnökeit és főszerkesztőit az MSZMP nevezi ki. Meg kell teremtenünk a szabad sajtót, mert ezt nem pótolhatja a felülről vezényelt közlési tolerancia. Meg kell teremtenünk, mert szabad sajtó nélkül nincs manipulálatlan közvélemény, nincs félelemmentes politikai légkör, nincsenek szabad választások. Szabad sajtó nélkül nincs békés átmenet az egypártrendszerű diktatúrából a demokratikus, független, szabad Magyarország felé.

Budapest, 1989. március 18.
















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon