A tőlünk délnyugatra fekvő Szlovénia, Jugoszlávia legfejlettebb köztársasága, a nyugtalan és változásokat igénylő magyar látogató számára jó ideig a béke és nyugalom szigetének tűnt. A helyzet azonban az utóbbi időben megváltozott, s a nyugtalanság része lett a szlovén hétköznapoknak.
Az 1,9 millió lakosú kis köztársaság már 1980-ban a nemzeti jövedelem 16 százalékát adta, s ez az arány ez évben már a 25 százalék felé közelít. A szépen megművelt földek, a jól épített házak, az Ausztriába is exportált Gorenje hűtőgépek a külső szemlélő számára is érzékletessé teszik a köztársaság fejlettségét. A szlovének által megtermelt többletjövedelem egy részét a Belgrádban székelő központi kormány az elmaradottabb területek fejlesztésére igyekezett fordítani. Ez a törekvés azonban a bolsevik típusú iparpolitika hatalmas baklövései és e területek lakosainak alacsony munkakultúrája miatt kudarcba fulladt, s a befektetett anyagiak jelentős része kidobott pénznek bizonyult.
Szlovénia és a központi kormány között nemzeti okokból is feszültté vált a viszony az utóbbi időben. 1983-ban Belgrád egész Jugoszláviában egységesíteni szerette volna a tankönyveket. Az elképzelés szerint minden köztársaság irodalma és történelme a lakosság számának arányában kapott volna helyet az így egységesített tankönyvekben, azaz a szlovén irodalom Szlovéniában csak a délszláv irodalom 10 százalékában szerepelt volna. A szlovén értelmiség határozott fellépése következtében a szlovén kultúrát rendkívül károsan érintő javaslatot visszavonták.
Újabban egyre erősödnek a politikai nézeteltérések is. Szlovénia, az egységesülő Nyugat-Európa felé tekintve, fokozatosan demokratizálja belpolitikáját, míg a legnagyobb súllyal rendelkező Szerbia politikai vezetése a hagyományos egypártrendszer mellett tört lándzsát, s megerősítette hegemón szerepét a szerb köztársaság két autonóm területén (a Vajdaságban és Koszovóban).
Mindezeket figyelembe véve Szlovénia képviselőháza, tekintettel a szlovén ellenzék egyre erőteljesebb követeléseire is, 1989. szeptember 27-én hat ponton módosította az 1974-es szlovén alkotmányt. Az elfogadott változtatások kétségkívül kemény kihívást jelentenek a centralista belgrádi vezetés számára. Először is kimondták, hogy a szlovén nép önrendelkezési joga magában foglalja a Jugoszláviától való elszakadás jogát. A következő pont a gazdasági szuverenitás, azt jelenti, hogy Szlovénia ezentúl csak olyan közös kiadásokhoz hajlandó hozzájárulni, amit saját szempontjából is szükségesnek tart (így például nem biztos, hogy áldásukat adják a véleményük szerint veszteséges olimpiai játékok megrendezéséhez). Kimondják, hogy a Szlovéniában működő szövetségi intézmények az ügyeket szlovén nyelven kell intézzék. (Keserű tapasztalat volt a tavaly nyáron Ljubljanában lefolytatott bírósági tárgyalás, amelyet a katonai bíróság négy szlovén ellen szerbhorvát nyelven tartott meg.)
Ugyancsak kimondják, hogy amennyiben a szlovén alkotmány rendelkezései ellentmondásba kerülnek a szövetségi alkotmánnyal, Szlovéniában a szlovén alkotmány szerint kell eljárni. Tekintettel a Koszovóban nemrég lejátszódott eseményekre, nagy jelentőségű az a pont, amely kimondja, hogy rendkívüli állapotot békeidőben Szlovénia területén csak a szlovén képviselőház rendelhet el. Végül kimondják, hogy Szlovéniában a kisebbségek egyenlő jogokat élveznek, ami esetleg nem kívánt igényeket ébreszthet a többi köztársaság kisebbségeiben.
Mindezeket figyelembe véve nem csoda, hogy az alkotmány megváltoztatása miatt rendkívül kemény bírálatok érték a szlovén képviselőházat nemcsak a többi köztársaság részéről, de bizonyos szlovéniai szervezetek részéről is. A bírálók Jugoszlávia egységének megbontásával vádolják az alkotmánymódosító Szlovéniát. A szlovének többségének véleményét kifejező szlovén képviselőháznak ezek után azt kell majd eldöntenie (nem feltétlenül a legközelebbi jövőben), hogy mik azok az előnyök, amik Szlovéniát Jugoszláviához kötik, és hogy kedvezőek-e a nemzetközi feltételek a Jugoszláviából való kiválásra. Nem lesz egyszerű megtalálni erre a választ.
- Második világ [6]