A tőlünk délnyugatra fekvő Szlovénia, Jugoszlávia legfejlettebb köztársasága, a nyugtalan és változásokat igénylő magyar látogató számára jó ideig a béke és nyugalom szigetének tűnt. A helyzet azonban az utóbbi időben megváltozott, s a nyugtalanság része lett a szlovén hétköznapoknak.
Az 1,9 millió lakosú kis köztársaság már 1980-ban a nemzeti jövedelem 16 százalékát adta, s ez az arány ez évben már a 25 százalék felé közelít.
Több mint kellemetlen, ha egy nagy hatalmú pártfőtitkárnak reggel elfelejtik beadni a Cavintont. Mert akkor esetleg olyanokat mond, hogy „Habsburg Ottó egy lengyelországi pikniken pénzt és élelmiszert osztogatott keletnémet turistáknak, s ezzel bírta rá őket hazájuk elhagyására”. Ebben persze nem az az igazán kínos, hogy a piknik nem Lengyelországban volt, hanem Sopronban. Sokkal inkább az az elszólás, hogy a fennállásának 40. évfordulóját oly büszkén ünneplő NDK-ból némi élelmiszerrel is el lehet csábítani egyeseket.
November 3–5. között a csehszlovák független kultúra napjai voltak Wroclawban, amit a Lengyel–Csehszlovák Szolidaritás és az NZS szervezett. Az előbbi szerveződést a lengyelek kezdeményezték a Jaruzelski-puccs után, abból a megfontolásból, hogy az államcsíny sikerét segítette a környező országok társadalmainak hallgatása. Most, sikereik idején természetesnek veszik, hogy segítsék Közép-Európa lassan már utolsónak megmaradt anakronisztikus rendszerének ellenzékét.
Igor 24 éves és Kassáról menekült Magyarországra. Ő korábban még nem került összeütközésbe a rendőrséggel, csak az apja, akit egy politikai ügy kapcsán évekre köztörvényes bűnözőként zártak börtönbe. Igor ezért elővigyázatos volt mindig; elővigyázatos, de nem gyáva. Ahol csak lehetett, kimutatta, hogy szimpátiája nem a Husák-féle Csehszlovákiáé. Ennél többet azonban idén augusztusig nem tett. Ám amikor megtudta, hogy milyen hangsúlyozott szívélyességgel fogadták Ceausescut Prágában, úgy érezte, cselekednie kell.
Az október 28-i tízezres Vencel téri tüntetés csalódást okozott az újságíróknak és a külföldi megfigyelőknek.
Akiket a magyar állampolgárok közül az elmúlt évtizedek során megdicsért a Nyugat, azokra – Kádár János és Aczél György kivételével – idehaza egykettőre ráhúzták a vizes lepedőt. Az amonnan jövő elismerés bizonyítékul szolgált ara, hogy a szóban forgó személy egy követ fúj az imperialistákkal. E kényelmes diffamálási módszer segítségével a hatalom mentesült az érvelés fáradságos munkájától.
Megfordult a világ: manapság becsület és dicsőség dolga, hogy a Nyugat jó véleménnyel legyen rólunk.
A közép-európai államok politikai berendezkedésében jelentős változásokat eredményező idei év a 18 éves hallgatásba burkolózó Horvátországban is új folyamatokat indított be. A horvát állami és pártvezetés távol tartja ugyan magát Szerbia erősen központosító és egyáltalán nem az európai demokrácia irányába mutató kemény irányvonalától, de, legalábbis egyelőre, nem vette át a szlovén vezetők határozottabb reformmagatartását.
A szocializmus mintaországában az állam és a gazdaság stabil volt, a szociális helyzet, úgy tetszett, példás. Ma az NDK-ban minden zilált, az állampárt hallatlan mélységű legitimációs válságba került. A Neues Deutschland hetek óta nap mint nap felidézi a pekingi demokráciamozgalom véres leverését. A párt politikai bizottsága így bátorítja önmagát és keres kétes értékű szövetségeseket: Kínát, Albániát, Romániát.
Az NDK állampolgárainak tömeges menekülése csak tünete a rendszer válságának. A szocializmus politikai gazdaságtana mondott csődöt.
Beszélő: Ma az Új Fórum az NDK legnagyobb ellenzéki mozgalma. Milyen elgondolásaik vannak, számításba véve azt is, hogy a mozgalom legális lesz?
Bärbel Bohley: Mindenekelőtt saját újságra van szükségünk és arra, hogy hozzájuthassunk az elektronikus médiához. A problémák felsorolásából programnak kell kifejlődnie, ennek alapján állíthatunk jelölteket a következő választáson. De nem volna baj, ha a legalizálásra még egy kicsit várnunk kellene.
Miközben az egész világ sajtója lelkesedik a lengyelországi változásokért, Lengyelország szakadék szélén áll. Az infláció következtében az életszínvonal rohamosan csökken. Október elején a korábbi üzemanyagár-emelés következtében megint drágább lett a tej és összes származékterméke: a vaj, a tejföl, a sajt stb. És épp ezek az élelmiszerek alkotják a legszegényebb rétegek étkezésének alapját, mert a húst régen elfelejtették a nyugdíjasok, a járadékosok, a sokgyermekes családok tagjai. Ami pedig még viszonylag olcsó, az nincs.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 50 hét
10 év 23 hét
10 év 27 hét
10 év 27 hét
10 év 28 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét
10 év 31 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét