Skip to main content

Csehek és szlovákok Wroclawban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


November 3–5. között a csehszlovák független kultúra napjai voltak Wroclawban, amit a Lengyel–Csehszlovák Szolidaritás és az NZS szervezett. Az előbbi szerveződést a lengyelek kezdeményezték a Jaruzelski-puccs után, abból a megfontolásból, hogy az államcsíny sikerét segítette a környező országok társadalmainak hallgatása. Most, sikereik idején természetesnek veszik, hogy segítsék Közép-Európa lassan már utolsónak megmaradt anakronisztikus rendszerének ellenzékét. „Közép-Európa megzavarodott kultúrája: a totalitarianizmus és a kommercializmus között” szemináriumot szerveztek az egyetemen, amelyre az ellenzék nagyjai (Havel, Urban, Devaty, Simecka) üzeneteiket küldték el, viszont az emigráció vezetői maradéktalanul megjelentek. A lengyelek közül előadást tartott Adam Michnik, Stanislaw Baranczak és jelen volt a kultuszminiszter helyettese, Starczewski is. A szemináriumot számtalan kulturális esemény egészítette ki, Vaclav Havel darabját, a Vernisszázst játszotta csehül az egyik színház, a 60-as évek új hullámának Prágában ritkán látható filmjeit vetítették a mozik, underground rockkoncertek voltak és jazz. A legnagyobb sikere a „Prágai Tavasz bárdjának”, Karel Kryl folkestjeinek voltak.

Szomorú, és mégis felemelő volt ez a hétvége, szomorú, mert egy ilyen rendezvényt Csehszlovákiában megtartani még nem lehet, és felemelő, mert a nacionalizmusokon áttépő szolidaritás mégis megtarthatóvá tette. A Gazeta Wyborcza szerint ötezer csehszlovák érkezett meg Wroclawba, és hasonló nagyságrendű fiatalt fordítottak vissza a hatóságok. Magyar sajnos nagyon kevés volt, ami nagy kár, hiszen egy ilyen dolog Magyarországon is megszervezhető lenne. Engem egyszer, meglátva zakómon a Fidesz-jelvényt, megállított három fiatal és mondtak valamit csehül. Kértem őket, hogy ismételjék ezt meg az általam is beszélt, angol nyelven, mire azt mondták: „Thank you for August”. Megkockáztatom, hogy a Deutschék, és nem Kádár János augusztusára gondoltak.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon